Dokumentum


Címe:Mindhalálig lindane?
Szerző(k):Darvas Béla

 


Darvas B. (1999): A piszkos tizenkettő és felebarátai. 3.
Mindhalálig lindane? Élet és Tudomány, 54: 1608-1610.
Darvas Béla



 

Mindhalálig lindane?

A klórozott szénhidrogén-família (az OC) tagjai időről időre tiszteletüket teszik majd ebben a sorozatban. Most egy HCH, a varázslatos nevű lindane érkezik a kifutóra. A klórozott szénhidrogének közül a HCH-t (a hexaklór-ciklohexánt) BHC-nak (benzén-hexakloridnak) is becézik. Nekem mindkettő decens név, úgyszólván a gyermekkoromat idézik vissza. A HCH rovarölő hatását 1825-ben fedezték fel, de csak 1942-ben írták le, miután a gyártó brit ICI cég Gammexane néven forgalomba hozta. Igazából egy teljesebben már nem is klórozható vegyületről van szó, amelynek – a klórmolekulák helyzetétől függően – igen sok térszerkezeti izomerjét ismertük meg. Ez azt jelenti, hogy az azonos atomokból álló vegyületek között csupán elhelyezkedési különbségek vannak. A könnyebbség kedvéért képzeljünk el egy hőscincérekből álló gyűjteményt, ahol a védett fajra fittyet hányó amatőr preparátor a hat lábat a legkülönbözőbb helyzetekben hagyta kiszáradni. Persze itt a „láb”: a klóratom csak felállhat vagy lekonyulhat (1. ábra). A térszerkezeti eltérések igen fontos hatáskülönbségekkel járnak együtt. Például a gamma-HCH vagy másként a lindane (ejtsd: lindán) a rovarok szervezetében ezerszer hatásosabb, mint a többi izomer. Ez azonban a klórozott szénhidrogének szintézise során csak 10–15 százalékban keletkezik. Ebből is látszik: a tisztítása nagy erőfeszítésbe kerül.

Üledéki panoráma

            Az idő tájt, amikor a lindane felbukkant, Ghánában új módját fedezték fel a halászatnak. A Gammalin nevű szerből a Voltába borítottak egy keveset, majd a döglődő, de még a felszínre kecmergő halakat begyűjtötték. A „vegyi halászat” után a halat elfogyasztók között olyan is akadt, aki enyhe mérgezést szenvedett, de a lindane – hal – ember elemeit egy darabig senki sem kötötte egyetlen csokorba. A gamma-HCH élővizekben spontán módon – felülírva az enyhébb egészségügyi megítélésüket – a halakra még veszélyesebb származékokká módosul, mégpedig alfa- és béta-HCH-vá.
            Egy szállítmányozónak (az MV Parentisnak) 1989. március 13-án 5 tonna lindane-t, 1 tonna permethrint és 600 kilogramm cypermethrint tartalmazó szállítótartálya süllyedt el a La Manche-csatornában. A tartályban hármas csomagolásban rejtőztek a vízi ökoszisztémákra katasztrofális hatású rovarölő szerek. Azóta a környéken rendszeresen mérik a víz lindane-tartalmát, amely addig is eléggé aggasztó volt az Északi-tenger délkeleti részén (például a Pagurus benrhardus rákfajban igen magas értéket ért el).


A HCH három módosulatának szerkezeti képlete. 1. alfa-HCH; 2. béta-HCH; 3. gamma-HCH, azaz lindane

            A lindane sokáig elhitette magáról, hogy dehogy (hazai hatóságaink még ma is így gondolják), pedig de hogy (!) képes – a DDT-hez vagy a többi OC-származékhoz hasonlóan – bioakkumulációra. Kínában – amely az egyik legnagyobb gyártója – a HCH 1990 és 1993 között a Yanjia-tó üledékében 60 centiméter mélységig hatolt le. A legnagyobb töménységet a felső 12 centiméterben mérték. Az üledékre épülő táplálékláncban a legmagasabb értéket az ötéves pontyok májában érte el. (Kínai tartózkodásomkor egy spanyol kollégámmal jártuk Mandzsúriát; sok mindenen kívül legjobban a folyók – szagokkal dúsított – színpompás szennyezettsége lepett meg bennünket. Akkor eldöntöttük, hogy ott halat soha és semmilyen körülmények között nem eszünk.)

Tűz van, babám!

            1991. május 3-án tűz ütött ki az Agricultura Nacional de Veracruz, SA (ANAVERSA) nevű mexikói gyár növényvédőszer-raktáraiban. A tűzben 19 ezer liter parathion-methyl, 8 ezer liter paraquat, 3 ezer liter 2,4-D, 1,5 ezer liter PCP és még némi malathion és HCH is égett (némelyükről majd később). A katonaság ezer embert telepített ki a környékről, igen sokat a közeli iskolából. Egy nap múlva a zárlatot feloldották, annak ellenére, hogy a háztetőket és a földet mérgező korom borította. A tűzben a PCP-ből és a HCH-ból dioxinok és benzofuránok keletkeztek (lásd A vietnami veterán és garéi árnyéka című cikkünket az ÉT 1999/46. számában – A szerk.). Ezeket a tűz oltásakor a csatornákba mosták bele, egy jó időre a felszíni vizeket is elszennyezve. (A lindane-t tartalmazó göngyölegek elégetése hasonló veszélyekkel járhat.) A füstködben 759 ember (az ott élők 70 százaléka) mérgeződött. Közülük 236 ember súlyos és ezek fele tartós mérgeződést szenvedett. A mérgezettek 36 százalékán egy éven belül különféle allergiás bőrbetegségek jelentek meg.

Az anyatejben

            A világstatisztikák szerint a hetvenes évek végén Japán és India lakosainak zsírszöveteiben mérték a legtöbb alfa- és béta-HCH-t (10–12 ppm, azaz 10–12 milligramm kilogrammonként), illetőleg lindane-t (1–7 ppm). (Kínáról nincsen, de hozzánk közelebbről sincsen hitelt érdemlő adat. Amit nem veszünk tudomásul, az talán nem is létezik.) Mára Japán ebben a „versenyben” erőteljesen lemaradt. A világ legnagyobb HCH-gyárai ma Indiában vannak. Az Andhra Pradesh-ben 1993-ban a megvizsgált tejminták béta-HCH-tartalma kétszerese volt a megengedettnek.
            A HCH jelenlétét az Amerikai Egyesült Államokban kis töménységben ugyan, de az ivóvízből (!) és az esővízből is kimutatták. Az Antarktiszon mérhető mennyiségben jelent meg az apró rákokban: a krillekben, míg Grönlandon a fókákban és a sarki rókákban is. Angolszász országokban a növények és az élősködők miatt lindane-nal kezelt szőrű juhok húsa is forrása lehet a „heti lindane-szükséglet”-nek. S ha mindez még fokozható: a lindane-t az amerikai seregben használt ruhák tárolási veszteségeinek csökkentésére – köszönhetően a ruhamolynak – a mai napig szívesen alkalmazzák. Netán ez volna az a szédületes bakaszag, ami a Military shopokat belengi?
A lindane több enzim aktivitását fokozza, egyebek között a nitro-reduktázokét is. Ennek termékei között mutagén és karcinogén anyagok is vannak. A lindane egérben májdaganatot okoz. Az EPA (Enviromental Protection Agency) listája szerint emberben is valószínűleg rákkeltő hatású. Az IARC (International Agency for Research Cancer) szerint valamennyi HCH-származék lehetséges rákkeltő anyag. Antibiotikummal együtt szerfölött drasztikusan redukálja a bélflórát. Belélegezve az orr, elfogyasztva a gyomor nyálkahártyáján van genotoxikus (összefoglaló néven az örökítőanyagot érintő, annak elváltozásait okozó) hatása. Nyulakkal végzett vizsgálatokban derült ki az, hogy a nőstény szoptatáskor az anyatejjel lindane-készletének 30 százalékát átadja ivadékainak, „hadd szokják”.
            A tehéntejben szintén megjelenhetnek a HCH-k; Spanyolországban 1994-ben a megvizsgált pasztőrözött tejminták 90 százalékában volt legalább egy HCH-izomer. Izraelben a tejtermékekben igen nagy töménységben találtak alfa- és gamma-HCH-t. Az adat közzététele után a fogyasztók folyamatos tiltakozására betiltották minden formáját. Azóta az emlőrák és a tejtermékek HCH-tartalma egyidejűleg csökken. A nyolcvanas években Nyugat-Németországban az anyatej mérhető lindane-tartalma olyan nagy volt, hogy az orvosok bizonyos vidékeken azt javasolták: az újszülötteket ne anyatejjel táplálják!

Az immunrendszer sérül

            Ha már az anyatejnél tartunk (amelynek az egyik igen fontos feladata, hogy biztosítsa az újszülött védelmét az önálló immunrendszer kifejlődéséig), tudnunk kell: az anyatejben felhalmozódó peszticidek jókora része immunhiányos állapot kifejlődését idézi elő, csökkentve a fehérvérsejtek számát és károsítva a csecsemőmirigyet meg a lépet. Ma az ebből a szempontból megvádolt növényvédő szerek listája igen terjedelmes. 
            Moldovában, a gyapottermelő övezetben (Strasheny körzetében) a nyolcvanas években hektáronként évente 40 kilogramm peszticidet is felhasználtak. Néhány helyen a talajok HCH- és DDT-tartalma hússzorosa volt (!) a megengedettnek. A vízforrások 15 százalékában a peszticidmaradék meghaladta az elfogadható értéket. Ezekben a falvakban a tizenévesek közül kétszerte–ötszörte többen szenvedtek légúti és emésztőszervi betegségekben, mint a környező, nem szennyezett falvakban. A részletes vizsgálatok azt mutatták, hogy a gyermekek 80 százalékának (a felnőttek 30 százalékának) immunrendszere – több mint öt összetevőjében – sérült. Az ott élő felnőttek körében a légúti, érzékszervi és fekélyes betegségek száma – s velük együtt a vetélések és a koraszülések száma is – emelkedett. Bizonyos vizsgálatok ezzel hozták kapcsolatba a tüdőbajnak a volt Szovjetunióban való újabb térhódítását.


A HCH előfordulása a listavezető országok táplálékaiban

            Hasonló immunrendszeri elváltozásokat találtak a Kanada északi, arktikus területén élő eszkimók körében is. A táplálkozásra használt bálna, fóka és rozmár zsírjában igen nagy mennyiségű klórozott szénhidrogén halmozódott fel. Az eszkimó anyák tejében négyszerte–tízszerte több OC-maradékot mértek, mint a kontrollcsoportok anyáinak tejében. A klórozott szénhidrogének a magzatburkon is át tudnak hatolni, és súlyosan károsítják az újszülöttek fejlődő immunrendszerét. Az eszkimó gyermekek körében például az agyhártyagyulladás harmincszorta gyakoribb, s a gyermekek szervezete a védőoltás ellenére nem termel megfelelő mennyiségű antitestet.
Skandináviában 1988-ban figyeltek fel arra, hogy Anholt partjai mentén (később máshol is az Északi-tengerben) pusztulnak a fókák. A vizsgálatok azt mutatták, hogy az állatokat egy olyan vírusos betegség (a PDV: az ismertebb szopornyicavírus egyik rokona) támadta meg, amely addig nem okozott halálos kimenetelű megbetegedéseket. Egy év alatt 44 ezer fókából 18 ezer pusztult el. A klórozott szénhidrogént tartalmazó heringeket fogyasztó fókák immunrendszerének hatékonysága a harmadára csökkent. Az Északi-tenger mellékén élő országok tudósai 1990-ben azt javasolták, hogy csökkentsék a felére tizenkilenc vízszennyező peszticid forgalmát. E szerek száma azóta huszonháromra bővült; ezeket az úgynevezett „Vörös Listán” tették közzé.
            A walesi Cardigan Bay-ben 1988-ban döglött delfineket vetett partra a víz. Spanyolországban (Valenciához közel), a Földközi-tenger mellékén 1992-ben történt ugyanez. A pusztító járvány gyorsan terjedt, s az áldozatok száma hamarosan meghaladta az ezret. Mindennek hátterében ismét egy olyan vírust találtak, amely azelőtt úgyszintén nem okozott súlyos járványt. Amikor megvizsgálták az elpusztult delfinek zsírszöveteit, azt találták, hogy azokban kétszer-háromszorta több a klórozott szénhidrogén, mint az egészségesekében. A kép ekkor állt össze; ezek a lassú lebomlású és bioakkumulációra képes peszticidek – lecsökkentve az immunrendszer védekezőképességét (a T-limfocita szám 20–50 százalékkal volt alacsonyabb) – az addig halálos kimenetelű megbetegedést nem okozó vírussal szemben védtelenné tették a tengeri állatokat.
Tizenhét ország már 1990-ben korlátozta vagy tiltotta a lindane felhasználását. Tévedés lenne azt hinni, hogy Magyarország, amely elsőként vonta ki a mezőgazdasági felhasználásból a DDT-t, s emiatt nemzetközi vonatkozásban komoly tekintélyt szerzett, következetes maradt szigorához. Akkor valami miatt elszállt a gőz...

Magyarországi menedékjog

            A lindane-t 1966 és 1992 között a Budapesti Vegyiművek (BV) a jól csengő Hungária néven forgalmazta, de a Nitrokémia Ipartelepek szintén gyártotta L2 és L7 néven, s ezeket szántóföldi növények termesztéséhez használták fel. Aztán amikor bealkonyult a „szélesvásznú” vadkeleti klórozásnak, és a gyártást éppen befejeztük, a BV-nél megjelent a kor kereskedője a Rôhne Poulenc óriáscég képében. Azzal állt elő, hogy neki valami káprázatos tisztaságú gamma-HCH-ja van, s ennek a gyáriak – rövid fejszámolás után – nem tudtak ellenállni.
            A lindane ma Terra-Tox néven használható Hunniában; a környezetvédelmi és toxikológiai szempontokból világszerte nemkívánatosnak minősített hatóanyagáért kezünket-lábunkat törjük. Kell nekünk!? Hazai egészségügyünk azzal védi (mert erre bizony nagy „szükség” van), hogy csak csávázó szerként használják, s így az ember számára elenyésző a kockázata. Persze a talajban is van élet, szűrletét, a talajvizet végül mi isszuk, sőt magevő állatok is szép számmal vesznek körül bennünket, s a rájuk épülő táplálékláncok végén védett ragadozóink találhatók.
            A Terra-Tox a lindane és egy ugyancsak klórozott szénhidrogén rovarölő szer, az endosulfan keveréke; tavaly 40-50 tonnát forgalmazott belőle a BV, s ezzel a búza és a kukorica vetőmagját csávázzák. A lindane (és így a Terra-Tox is) a magevő fürjek populációiban csökkenti a kelési százalékot, és a világrajött ivadékokban is abnormális ivarszervfejlődést okoz (a hormonális egyensúlyt megzavarók között tartják nyilván), míg a kacsák több szervének fejlődésében is mutatkoznak zavarok. A grafikont nézegetve a gabonaféléken mint lehetséges lindane-forráson is megakad – futólag – a szemem. A lindane-t ma harminckét országban körözik. Vajon nálunk milyen megfontolások alapján nem teszik ugyanezt?

Ahol már bűnös

A lindane-t 1995-ig harmincegy országban tiltották be, egy országban pedig visszavonták a regisztrálását. Ezek: Afrikában: Csád, Egyiptom, Mauritánia, Mozambik; Amerikában: Bolívia, Brazília, Ecuador, Guatemala, Honduras, Kanada, Nicaragua, Paraguay, Santa Lucia, Amerikai Egyesült Államok; Ázsiában és a Csendes-óceán szigetvilágában: Banglades, Hong-Kong, Indonézia, Japán, Korea, Szingapúr, Tajvan, Tonga; Európában és Közép-Keleten: Bulgária, Dánia, Finnország, Hollandia, Izrael, Jemen, Lengyelország, Németország, Moldova, Svédország.

 

(BT verzió – javítás Élet és Tudomány, 55: 51-52.)