Darvas B. (2000): A piszkos tizenkettő és felebarátai. 9. A könyvelők áldozata: chlordan és heptachlor. Élet és Tudomány, 55: 946-948.
Darvas Béla



A könyvelők áldozata: a chlordane és a heptachlor

Ez a történet a tudatlan és etikátlan kereskedelmi viselkedés modelljéről szól, amelyet a növényvédőszer-gyártás területén a Velsicol testesített meg. A Greenpeace és a PAN nyíltan hadat viselt ellene, míg az EPA konokul egyezkedett. Végül az utóbbinak a könyvelői döntöttek, mondván, hogy ekkora „hűhó” mellett már nem éri meg gyártani.

 

            A Kearns és munkatársai által 1945-ben felfedezett chlordane rovarölő szer agyonklórozott ciklodiének keveréke, amelyet az Egyesült Államokban a Velsicol kezdett forgalmazni. Ez az a kétes hírű vegyészeti gyár Memphisben, amely legutóbb leptophos (Phosvel) néven úgy forgalmazott rovarölő hatású idegmérget – a dohányban használják, maradéka a cigarettafüstben is megjelenik – harminc afrikai országban, hogy nem volt rá EPA-engedélye (az Usa Környezetvédelmi Hivatala). Pontosabban az amerikai kísérleti engedélyt mutatta be a részleteket nem firtató harmadik világnak. Ma a független laboratóriumok vizsgálataiból tudjuk, hogy a rendkívül mérgező leptophos az emberi szövetekben felhalmozódik, és mutagén hatása van.
            A technikai tisztaságú chlordane legalább huszonhat vegyület keveréke, amelyben meghatározó (60 százalék) az erős rovarölő hatású béta-chlordane, de tartalmaz alfa-, valamint delta-chlordane-t (inszekticid hatása csekély) és heptachlort is. Ezenkívül találhatunk még benne ismert karcinogéneket, például propilénoxidot és szén-tetrakloridot is. A technikai tisztaságú heptachlor viszont szennyezésként chlordanet tartalmaz. Az EPA szerint a chlordane a permetezés helyén harminc évig is megőrzi biológiai aktivitását, s ezzel tartja a bomlásképtelenség jelenlegi világrekordját. Mindezt hajdanán kezelt termeszvárak vizsgálata bizonyítja. Perzisztenciája mellett – habár talajokban alig mozog – párolgóképessége miatt eléri a felszín alatti vizeket, felhalmozódik a halakban, madarakban, emlősökben és az emberben is. A bioakkumuláció csúcstartói ezekben az esetekben a csigák.

Termeszek

Illegális gyakorlat

            Az Egyesült Államokban a chlordane-t (Belt, Drinox, Octachlor) harmincöt évig használták közvetlenül nem fogyasztott termékek (például dísznövények) védelmére, valamint szúnyogok és termeszek ellen. Finnország, Németország és a Szovjetunió több országgal egyetértésben már a nyolcvanas évek végén betiltotta a használatukat.
A chlordane és a heptachlor (Heptamul) az emberi szervezetben gyorsan oxidálódik (lásd oxi-chlordane és heptachlor-epoxid), és a zsírszövetben oxidált formában raktározódik. Lassan ürül ki a vizelettel és az anyatejjel. Heptachlorból a belgák és a Costa Rica-iak, chlordane-ból az egyesült államokbeliek zsírszövete tartalmazott a legtöbbet a hetvenes évek végén. Iowa államban a csapvízből is kimutatták. A nyolcvanas években Hawaiion (Oahu) olyan mértékű heptachlor-szennyezettséget mértek a tejtermékekben és fagylaltfélékben, hogy négy alkalommal vonták be őket a boltokból. A nagyarányú szermaradék oka az ananásztáblák heptachlor-kezelésének elterjedése volt. A gyümölcs feldolgozása során keletkező zöld színű „ananászkalapot” viszont tehenekkel etették fel. Dacára annak, hogy az EPA 1978-ban az Egyesült Államokban betiltotta a heptachlor felhasználását élelmiszernövényeknél, Hawaiion tizenöt évvel ezután is használták az ananászültetvényeken – olvastuk 1993-ban. Ehhez még hozzátehetjük azt is, hogy Hawaii egyes területein az igen magas heptachlor-tartalom miatt ekkor már a halak fogyasztását sem javasolták. Ugyanitt az anyatej heptachlor-szennyezettsége olyan mértékű volt, hogy kockázatossá vált a csecsemők szoptatása. 1986-ban Amerika hét államában találtak olyan tehéntejmintát, amelyben a heptachlor-tartalom a megengedett érték százhúszszorosa volt.
Az amerikai Safeway hálózatában árult tojást 1980-ban nagy chlordane-tartalma miatt vonták ki a forgalomból. A kilencvenes években a Spanyolországban forgalmazott pasztörizált tejtermékek 8 százaléka heptachlort, 31 százaléka heptachlor-epoxidot tartalmazott, bár ez a szint a hetvenes évek óta nagymértékben csökkent. Japánban 1961 és 1988 között használtak chlordane-t, de a kilencvenes évek elején még a megvizsgált anyatejminták mindegyike tartalmazta, s a tokiói öbölben tizenkilenc chlordane-származékot mutattak ki. Ezt súlyosbítja annak ismerete, hogy a chlordane immunhiányos állapot kialakulását idézheti elő. Mutagén és karcinogén hatásáról igen eltérő adatokat közöltek. Némelyek szerint más vegyületekkel együtt, hosszú távú használat után válik veszélyessé, és a lindane-hoz hasonlóan a daganatkeltő kategóriába sorolják. Egérben a májrák egyik fajtájával hozták összefüggésbe. Patkányban a pajzsmirigy-daganat kialakulásában is szerepet játszik, ebből az IARC (a WHO Nemzetközi Rákkutatási Ügynöksége) arra következtet, hogy emberben is daganatkeltő lehet. A heptachlor adatai és besorolása a chlordane-éhoz hasonlatos. Mindkettőt az ösztrogén-agonista hatású növényvédő szerek között tartják számon, amelyek emlőrák kialakulását idézhetik elő. Az a gyanú is felmerült, hogy a leukémia és a gyermekkori agyrák kialakulását is elősegítik. A heptachlor előszeretettel halmozódik fel a nőstény patkányok petefészkében, méhében és mellékveséjében. Méhbeli felhalmozódása terhesség esetén fokozottabb, ennek tulajdonítható embriótoxicitása.

Velsicol-stílus

            A Velsicol 1973 óta tud az elmarasztaló toxikológiai eredményekről, 1997-ig azonban ez nem akadályozta meg obskúrus termékei gyártásában. Az EPA 1978-ban a legtöbb mezőgazdasági kultúrában betiltotta a chlordane és a heptachlor felhasználását, habár termeszek elleni alkalmazását még engedélyezte. Az EPA 1987-ben külön (!) egyezséget kötött a Velsicollal, hogy szüntesse meg az inkriminált hatóanyagok forgalmazását az Egyesült Államokban. Ez azonban még nem jelentette azt, hogy a harmadik világbeli exportját is le kellene állítania. A Greenpeace tagjai 1988-ban „A mérgek körforgalma itt kezdődik” feliratú transzparensekkel hatoltak be a gyár területére.
            1989-es adatok szerint a Velsicol csaknem negyvenéves működése során 300 tonna szennyező anyagot bocsátott ki a levegőbe, amelyben 270 tonna szén-tetraklorid, 0,56 tonna chlordane és 0,81 tonna heptachlor volt. Ezenkívül a Mississippit 7,7 tonna gyártási hulladékkal terhelte meg. További hulladékait három cég tárolja: az Environmental Services (Baton Rouge, Louisiana), a GSX Chemical Services (Pinewood, Dél-Carolina) és az Ensco (El Dorado, Arkansas).
1987-ig a Velsicol 3140 munkását érte kisebb-nagyobb baleset, és eközben 454 tonna készítményt tartottak a raktáraikban. Mindezt azért kell tudnunk, mert a legtöbb vegyszer gyártása hasonló feltételeket kíván. 1991 és 1994 között a Velsicol 2028 tonna chlordane-t és 2584 tonna heptachlort exportált, bár az adatok igen bizonytalanok, mivel az eladási ívek 75 százaléka – beleértve a vámkezelést is – az Egyesült Államokban anonim maradhat. Erre a Ciba-Geigy, Cyanamid, Du Pont, Makhteshim, Monsanto, Rhoˆne Poulenc, Sumitomo és Velpol a kilencvenes években szerzett törvényes jogot. 
            Nézzük, milyen tapasztalatok adódtak az amerikai vámokmányok vizsgálata során! Azt találták, hogy az okmányoknak csupán a 25 százaléka van korrektül kitöltve. A többi, anélkül, hogy jelezné, mit szállítanak, csak azt írja: gyomirtó szer. Jobb esetben a gyártó neve helyén a következő humoros bejegyzéseket olvashatjuk: Zap a Rat, Good Bye, Sourcide.
Nos, miként vehető komolyan a hatósági tiltás? Hogyan alakul a törvényen kívülre helyezett vegyületek nem is oly diszkrét körforgalma? Csupán papírhulladék értékű-e a növényvédőszer-gyártók etikai kódexe? Csorbulhat-e a napi érdekekből tákolt elszegényedő gazdaságokban a megfizethető állami tisztesség?
Mindezekre a kérdésekre talán válaszként hadd álljon itt egy történet Steve Tvedten nyomán. Földi pályafutásának végén jelölt érkezik a Szent Péter által őrzött kapuhoz. A szent, miután sikeresnek értékeli a minősítő tesztet, így szól: „Fiam, ma alig van dolgom. Mit szólnál ahhoz, ha megmutatnám, hogyan is vagyunk mi errefelé berendezkedve?” Emberünk örömmel fogadja az ajánlatot. Péter megmutatja a golfpályát, a könyvtárat, a társalgót, a kávéházat. Végezetül egy hatalmas terembe érnek, amely órákkal van teli. A vendég értetlenül áll a terem előtt, hiszen az általa ismert angol klubokban soha sem látott hasonló helyiséget. „Mire való ez a rengeteg óra?” – kérdezi végül. „Mindenkinek, aki a Földön él, van nálunk egy órája, és amikor az lejár, megjelenik a tesztet kitölteni” – válaszolja Péter. „De mi az oka annak, hogy az órák nem egyforma sebességgel járnak?” „Minden egyes hazugság meggyorsítja az órát” – válaszolja Péter. Az ember távozása előtt még egyszer visszapillant a szobába, s meglát a mennyezeten egy órát, amelynek mindkét mutatója őrült sebességgel pörög. „És az?” – kérdezi tágra nyílt szemmel. „Ó, az a Velsicol elnökéé, ventilátornak használjuk.”
            A Velsicol a kilencvenes évek elején változtatott nevet. 1995-ben a Sandozon keresztül érkezett a Ciba-Geigyhez, hogy a Merck növényvédelmi részlegével egyesülve ma a Novartis része legyen. Az új irányítással 1997 májusában a Velsicol – a Greenpeace folyamatos „zaklatásának” hatására – felhagyott a chlordane és a heptachlor gyártásával, bár raktári készleteit 1997 végéig értékesítette. Az elnök a bejelentés ünnepélyes pillanatában azt nyilatkozta: meg van győződve arról, hogy a chlordane és a heptachlor igen hatásos készítmények, de a gyár könyvelői nem javasolják további gyártásukat.
            Nálunk nem Magyarországon a hatvanas évek óta tudunk a chlordane-ról és a heptachlorról, többnyire azonban megúsztuk a találkozást a vegyipari forradalom eme csodáival. Mindezt a termeszeknek és a fáraóhangyáknak köszönhetjük. Mármint annak, hogy melegkedvelők, és nem akarták birtokolni a világnak ezt a részét. De az is lehet, hogy felénk a tolerancia jobban fejlett, és láttuk ugyan őket, csak nem törődtünk velük.

1992 és 1994 között az amerikai vámpapírok vizsgálata további meglepetésekkel szolgált: a) 1992-ben, húsz évvel a tiltás után az Egyesült Államokból 300 tonna DDT-t szállítottak Peruba, b) Amerika az alábbi általa betiltott peszticideket exportálta: aldicarb, captafol, DDT, dinoseb, EDB, heptachlor, chlordane, lindane, mirex, paraquat, parathion és PCP, a fő vásárlók: Argentína, Brazília, Costa Rica, Chile, Ecuador, Guatemala és Kolumbia, c) az FMC 2700 tonna carbosulfant exportált úgy, hogy az Egyesült Államokban addig nem regisztráltatta, d) 220 tonna EDB-t exportáltak Mozambikba (1987-ben tiltották be), e) 53 tonna PCP-t exportáltak Malájföldre, (1974-ben tiltották be), f) a Velsicol chlordane-szállítmányai Argentínába, a Fülöp-szigetekre, Szingapúrba, Thaiföldre és Venezuelába érkeztek, továbbá 600 tonna jutott belőle Hollandiának. A Velsicol heptachlor-szállímányai Argentínába, Brazíliába (1985-ben betiltotta), Koreába (1979-ben betiltotta) és Hollandiába irányultak. Néhányan valószínűnek tartják, hogy Hollandiában és Szingapúrban chlordane- és heptachlorformázó üzemek vannak. Importáltak még a Velsicoltól afrikai útépítők és Északkelet-Ausztrália is.

 

(ET verzió)