Dokumentum


Címe:Harcban a szúnyogokkal
Szerző(k):Darvas Béla, Fekete Gábor és Zöldi Viktor

 


Darvas B., Fekete G. és Zöldi V. (2006): Önkéntes véradás? II.
Harcban a szúnyogokkal. Élet és Tudomány, 61 (30): 937-939.
Darvas Béla, Fekete Gábor és Zöldi Viktor



Harcban a szúnyogokkal


 

Írásunk első részében a csípőszúnyogokról és az általuk terjesztett betegségekről ejtettünk szót. E részben népességviszonyaik felméréséről, a védekezés lehetőségeiről valamint ezek problémáiról írunk.

A csípésszámlálás kudarca

Magyarországon a csípőszúnyog imágók elleni védekezés hatékonyságát csípésszámlálás módszerével ellenőrzik. A monitorozó gyérítés előtt és után 24 vagy 48 órával a területen kétszáz hektáronként kijelölt mérőpontokon, a testén táplálkozást kezdő szúnyogokat számolja. A kétszáz hektárra vonatkozó felvételezés megfelelőségét adatok nem támasztják alá. A felvételező személyének (bőrhőmérséklet-, széndioxid-, tejsav- és egyéb illatanyagok-termelése), viselkedésének (a mozgás és sötét ruházat csalogató a nappal-táplálkozó fajokra), a mérőpontok mikroklimatikus adottságainak (hőmérséklet, szélmozgás és páratartalom), továbbá a csípőszúnyog-fajok napi táplálkozási aktivitásának eltérései jelentősek. A hazai panaszok többségét okozó Culex-fajok jellemzően az alkonyati háromnegyedórában támadnak erősen, ami nem viszonyítható korábbi és későbbi mérésekhez. Vannak fajok, amelyek főként sötétben aktívak (pl. Uranotaenia unguiculata). A módszer további problémája, hogy az időjárási körülmények változásait nem veszi figyelembe. A csípőszúnyogok aktivitását befolyásoló szélerősség, levegőhőmérséklet és -páratartalom szinte sosem azonos az egymást követő napokban. A legnagyobb gondosság mellett is az átlag 100%-a körül alakul az adatok szórása, miközben a védekezést akkor tekintik elfogadhatónak, ha eredményessége eléri a 80%-ot. Ennek megállapítására azonban ez a módszer alkalmatlan. Megbízhatóbb eredményre lehet jutni, ha a kezelt területre műanyaghálóval fedett ketrecekben imágókat helyezünk ki, és a kivitelezést követő órákban megfigyeljük a viselkedésüket, elhullásukat. Az eljárás cseppszámlálással kiegészíthető, amikor fogólapok értékelésével meghatározható az irtószer cseppek száma, mérete és eloszlása.

Monitorozás – lárvák és imágók
 

            A környezetbarát védekezés legelső mozzanata, hogy rendelkezzünk a konkrét területre vonatkozó tenyészőhely térképekkel. [i] . Jelenleg a Balaton és a Velencei tó esetében van hitelt érdemlően ilyen, s mindkettő Tóth Sándor munkáját dicséri. Ezek nélkül a jelentős terepismeretet és rovartani felkészültséget igénylő munkák elvégzése nélkül lehetetlen lárvák ellen megfelelő hatékonysággal védekezni. Gyakorlatot segítő pályázati rendszerünk jelentős hiányossága, hogy erre a területre sem fordít kiemelt és folyamatos figyelmet, s nem teremti meg egy európai mércével is környezetbarát védekezési gyakorlat alapjait akár egy interneten keresztül használható programmal, elterjedési térképrendszer segítségével.

Lárvasűrűség felmérése

A lárvák elleni védekezéshez a felmérést merítőhálós módszerrel végzik. A kezelés előtt, illetve 48 órával utána a hálót a tenyészőhelyeken tíz centiméter mélyen a víztükör alatt, egy méter hosszan kell végighúzni – feltéve, hogy az estenként sűrű növényzet ezt lehetővé teszi – és a benne található csípőszúnyog lárvákat megszámolni. A módszer a vízfelszínen tartózkodó lárvák (Anopheles, Culex) számának becslésére alkalmas, míg az aljzaton táplálkozó Aedes és Ochlerotatus fajok esetében korrekcióra szorul, illetve a növényeken megkapaszkodó, azon keresztül légző fajok (Coquillettidia richiardii) lárváinak becslésére alkalmatlan.

            Míg a lárvák elleni védekezés megelőző jellegű, tehát a lakossági panaszok jelentkezése előtti tevékenységre épül, addig az imágók irtása egyféle véget nem érő hadakozás. Ez esetben a monitorozásra csupán szükségmegoldások állnak rendelkezésünkre. Közülük a gyakorlatban az alkonyati csípésszámlálás terjedt el. A felmérők számával való spórolás szinte mindenhol lehetetlenné teszi a teljes terület 45 perc alatti bejárását, s ezen túlmenően a módszer eredeti hibaforrása is olyan nagy, hogy amire használni akarják arra tökéletesen alkalmatlan. Szembe kell végre nézni azzal, hogy ezzel a módszerrel nem állapítható meg hitelesen az, hogy a védekezés hatékonysága elérte-e a 80%-ot. Csupán arra jó, hogy konstatálja volt-e védekezés a területen. Keresni kell tehát a pontosabb megoldásokat.

Csapdázás

A kereskedelmi forgalomban beszerezhető UV vagy látható fénytartományban üzemelő csapdák szelektivitása rendkívül gyönge. Fogásuk széleskörű. A kereskedelemben kapható ölőcsapdák által elpusztított rovaroknak esetleg csupán 0,1 ezreléke csípőszúnyog, azaz miközben azt halljuk, hogy ölőcsapdánk gyakran serceg, s így pusztítja a csípőszúnyogokat, valójában a számunkra problémákat nem okozó, nem vérszívó éjjeli rovarokat ritkítja. A széndioxidos-csapdák fogását viszont a legkisebb szélerősség vagy szélirány változása is nagyban befolyásolja.

            A probléma megoldásával világszerte foglalkoznak. Legtöbben fény- vagy széndioxidos-csapdák alkalmazásán dolgoznak. Fényforrással működő, ún. ölőcsapdák a hazai piacon is kaphatók, de vásárlóikat meglephetjük azzal, hogy ezek rossz hatásfokúak. Némelyeket bizony alkalmatlanság címén vissza kellene vonni a piacról. Hazánkban Bernáth Balázs és munkatársai próbálkoznak monitorozásra alkalmas speciális csapda kifejlesztésével.

 

Lárva- és imágógyérítés

            A korszerű csípőszúnyog-gyérítő technológiát mindenhol lárvairtással[ii] kezdik. Kezdete hazánkban április és május hónapokra esik. Ennek során az esetenként több évig is tartó munkával készített tenyészőhely térképek alapján a Bacillus thuringiensis pathovar. israelensis (Bti) tartalmú készítményt a kifejlődés helyére, a vízbe szórjuk. Mivel a csípőszúnyog lárvák levegővel lélegeznek, ehhez a vízfelszínhez kell jönniük. A lárvák többsége a parti sekély, kevésbé mozgó és jól melegedő vizekben az üledék (ahol a legtöbb faj táplálkozik) és felszín között „liftezik”. A vízi növényekkel borított területeken azok víz alatti részeit borító vékony üledék a táplálkozás helyszíne. A tavak mélyebb vizei fölött úszó belső, növényszigetei így válhatnak csípőszúnyog-nevelő helyekké. Lárvairtást tehát ilyen területeken kell végezni, s hatékonysága annál jobb lesz minél inkább feltártuk a tenyészőhelyeket, s a környezetünkben nem marad nagykiterjedésű kezeletlen nevelőhely. Sok helyen teszi eredménytelenné a kezelést az önkormányzati tulajdon szerinti megrendelés, amiről a röpülő imágók nem vesznek tudomást, s a nem-kezelt területekről másnap már a kezelt terület fölé sodródnak. Segíti a tojás alakban telelő fajokat, hogy kiszáradó tojásaik hosszabb ideig nyugalmi állapotba kerülnek, s csupán vízborítás után folytatódik embrionális fejlődésük. Részben ez az oka annak, hogy áradások után nagymérvű szúnyogcsapás várható, hiszen valamennyi partszélre rakott tojás a továbbfejlődéshez szükséges vízborítás alá kerül, s korábban indítja el az inváziót.

            A Bti készítmények az irtószerek közül a ma ismert legcsekélyebb mellékhatás-profillal rendelkeznek. Csupán az árvaszúnyog-lárvákra jelentenek reális veszélyt, de ez nagyságrendekkel kisebb, mint imágóirtás esetében. Amennyiben területünk növényzettel borított, akkor granulátumot kell alkalmazni, vagy AirBacter technológiát. Ellenkező esetben a növényzeten fennakad a permetcsepp, és nem jut le a víz felszíne alá, az üledék felszínére. A Bti hatóanyaga ugyanis a Cry4-toxin, amelyet a lárváknak el kell fogyasztani (orális méreg) ahhoz, hogy elpusztuljanak. A permetezhető készítmények tehát csak növényzettel kevésbé fedett területeken alkalmazhatók. A Bti hatása a Coquillettidia richiardii (mocsári csípőszúnyog) lárvákon bizonytalan, mivel fari tüskéjükkel (a hátsó páros légzőnyílások ebben végződnek) különböző magasságokban a vízi növények szárában kapaszkodnak, s annak szövetéből lélegeznek. Helyhez kötött módon táplálékukat a vízből szűrik ki, s így a kiszórt Bti hatóanyagának csak töredéke jut be a tápcsatornájukba, ami általában hatástalan. Ez a faj viszont az egyik domináns lehet a nyári csípőszúnyog-inváziókban.

Környezetbarát lárvagyérítés

A lárvák ellen alkalmazott készítmények (Bti) szuszpenzió, granulátum és tabletta formájában állnak rendelkezésre. A szuszpenzió vizes hígítást követően permetezéssel, illetve ULV technológiával; a granulátum megfelelő berendezéssel juttatható ki, míg a tabletta a ház körüli pangó vizekbe (pl. esővízgyűjtők) dobható. A granulátumok kijuttatására elsősorban röpítő tárcsás berendezést használnak, légi és földi kezeléseknél egyaránt. Növényzettel borított területen javasolható a homokgranulátum használata (szuszpenzióból, kvarchomokkal és étolajjal készített granulátum), mely légi úton történő kijuttatására a Gergely Air Kft. szabadalma, az AIRBACTER berendezés alkalmas.
 

            A Cry4-toxin környezetünkből való rutinszerű kimutatása máig megoldatlan. Székács András és munkatársai végeznek ezen a területen úttörő környezetanalitikai munkát. A Gergely Air Kft. által vezetett K+F munka összefoglalói az MTA honlapján találhatók.[iii]

            A lárvairtástól eltérően az imágógyérítésre világszerte nincs környezetbarát technológia. Kétségtelen azonban, hogy csak és kizárólag lárvairtó szerekkel a szúnyoggyérítés nem végezhető el, azonban az ún. kémiai védekezések száma jelentősen csökkenthető. A jelenlegi imágóirtás problémáit az alábbiakban foglalhatjuk össze:

            (a) Az alkalmazható hatóanyagok szelektivitással nem rendelkező idegmérgek, amelyek hatásukat minden állaton többé-kevésbé kifejtik. Valamennyi imágógyérítésre használt készítmény súlyos mértékű beavatkozást jelent a környezetünk állapotába. Vizsgálatok szerint minden elpusztított csípőszúnyog imágóra minimum 99 hasznos vagy közömbös ízeltlábú elpusztítása esik. Saját vizsgálataink szerint a dichlorvos-szal történő melegköd után az elpusztuló ízeltlábú fajok 0,2 ezreléke (!) volt csupán csípőszúnyog imágó, ami környezeti katasztrófának is felfogható. A csípőszúnyog-imágógyérítők és a méhészek gyakori konfliktusai hasonló alapokon nyugszanak.

            (b) Az alkalmazható készítmények közül a kolinészteráz-gátlók* (dichlorvos) emlős és madárfajokon veszélyesek. A kezelések munka- és élelmezés-egészségügyi konzekvenciáit nem tarttatjuk be. Különösen kényes a csípőszúnyog-gyérítés területén dolgozó biogazdák helyzete, hiszen növényeiket úgy kezelik, hogy arról esetleg nem is tudnak. E kezelések elvileg megszüntetik termékeik biominősítését.

            (c) Az alkalmazható készítmények közül az idegi ionpermeábilitás-zavarokat előidézők (deltamethrin, permethrin) extrém módon veszélyesek a változó testhőmérsékletű gerincesekre (halak, kétéltűek, hüllők) és vízi ízeltbábúakra (bolharákok), míg a kezelések jelentős részét közvetlenül vízpartok mellett végzik. Hazai kutatók a balatoni halpusztulás és e környezetben végzett csípőszúnyog-irtás között összefüggést vélnek, amennyiben az elpusztult halak kopoltyújából deltamethrin-t mutattak ki.[iv]

Imágógyérítési technológiák
Imágók ellen légi és földi úton lehet végezni. Légi úton hazánkban kizárólag ULV -technológiák (Ultra Low Volume) engedélyezettek, amikor az irtószert kis mennyiségű vivőközeggel (<1 l/ha), ULV-szórófejekkel juttatják a területre. A kivitelezés merevszárnyú repülőgéppel vagy helikopterrel történik. A technológiai legfőbb problémája az elsodródás. A kis cseppméret (optimális beállítás esetén 50-60 µm) miatt már alacsony szélerősségnél is számolnunk kell ezzel a hatással, ezért a kivitelezés maximum 2 m/s szélben engedélyezett. A földi technológiáknak két típusa van: ULV és a melegködös kijuttatás. A földi ULV-technológiát hazánkban csak kevés területen alkalmazzák. A melegködös eljárás lényege, hogy a hatóanyagot felmelegített gázolaj (az IARC szerint tisztítatlan változata emberen bőrrákot okoz) segítségével köd formájában juttatják a célterületre. A ködképzést jellemzően terepjáróra szerelt generátor biztosítja. Az elsodródás veszélye ebben az esetben is fennáll. A gázolaj vivőanyagot előírás szerint 10 liter/hektár mennyiségben kellene kijuttatni, de a megvalósítható technológia 1,5-2 literre ad lehetőséget. A gázolaj helyettesíthető - igaz, ez valamivel drágább -; egészségügyi problémát fel nem vető finomított olajokkal.  

            (d) Az engedélyezett hatóanyagoknak többféle krónikus mellékhatása ismert. A dichlorvos erős mutagén*, állatkarcinogén (leukémiát, valamint hasnyálmirigy- és gyomorrákot okoz), emberen pedig a lehetséges karcinogének* közé sorolja a WHO rákkutatási ügynöksége az IARC. A deltamethrin emlős sejtvonalakban mutagén. A dichlorvos és permethrin ismert immunmoduláns hatású vegyületek.[v]

OTH és OEK

Magyarországon az ún. egészségügyi kártevők – jogszabály szerint ide tartoznak a csípőszúnyogok is – elpusztítására és riasztására alkalmas irtószerek csak az Országos Tisztifőorvosi Hivatal (OTH) által kiadott engedéllyel forgalmazhatók. Az engedély kiadása előtt a koordináló intézetként eljáró Országos Epidemiológiai Központ (OEK) megfelelő tesztszervezeten (pl. házi légy, német csótány, egyiptomi csípőszúnyog) megvizsgálja a készítmény biológiai hatékonyságát, és a benyújtott dokumentáció alapján szakvéleményt készít, amelyet az OTH felé felterjeszt. A kiadott forgalomba hozatali engedély az irtószer használati utasítását is tartalmazza.

 

Irtószer-engedélyezés

            Míg lárvagyérítésre rendelkezünk korszerű technológiával, az imágóirtás gyakorlata világszerte problematikus. Ezen a területen a hazai engedélyezőknek kiemelt teendője a fejlesztési és technológiaadaptálási munka.[Vi] A kisszámú engedélyezett hatóanyag mellékhatás-spektruma kedvezőtlen, s összetételében nincs garancia egy esetleges zoocid-rezisztencia* kezelésére.

 

Glosszárium

acetilkolin: Idegi ingerületátvivő anyag, amelyet az acetil-kolinészteráz bont le a receptoráról. Ennek az enzimnek a gátlása az idegingerület állandósulását idézi elő, amely végső soron halálhoz vezethet.

karcinogén: Rosszindulatú betegséget kiváltó hatás. A mutagének 60-100%-a karcinogén. A rosszindulatú betegség kialakulásához ismétlődő kitettségre és többszörös mutációra (3-5) van szükség.

mutagén: Az örökítőanyag károsodását okozó hatás.

zoocid-rezisztencia: Egy hatóanyag huzamos használatának következtében kiszelektálódó és felszaporodó ellenálló népesség

 

 

Jegyzetek:

[i] Varjas László és Bajomi Dániel – Élet és Tudomány, 2002. szeptember és november; http://www.sulinet.hu/cgi-bin/db2www/ma/et_tart/lst?kat=Ahai&url=/eletestudomany/archiv/2002/0209/07.html; hhttp://www.sulinet.hu/cgi-bin/db2www/ma/et_tart/lst?kat=Ahak&url=/eletestudomany/archiv/2002/0211/09.html

[ii] Zöldi Viktor és mtsi –Acta Biologica Debrecina, 2005. 13. szám; hhttp://www.freeweb.hu/mavige/mavige2006/mavige2005/pdfek/31_ZV_FG_DB.pdf

[iii] Székács András (szerk.) – Abs. Környezetbarát védekezési technológiák csípőszúnyogok ellen, 2006. 6. 2: hhttp://www.mta.hu/index.php?id=634&backPid=417&tt_news=2717

[iV] Csillik Bertalan és mtsi, Neurotoxicology, 2000. június; hhttp://www.ncbi.nlm.nih.gov/entrez/query.fcgi?cmd=Retrieve&db=PubMed&list_uids=10894124&dopt=Abstract

[V] Darvas Béla és Székács András (szerk.): Mezőgazdasági Ökotoxikológia. L’Harmattan, 2006. (in press)

[Vi] Fekete Gábor (kérdező M. K.) – Másképp, 2006. nyár