Dokumentum


Címe:A vietnami veterán és garéi árnyéka
Szerző(k):Darvas Béla

 


Darvas B. (1999): A piszkos tizenkettő és felebarátai. 2. A vietnami veterán és garéi árnyéka. Élet és Tudomány, 54: 1451-1453.
Darvas Béla



A vietnami veterán és garéi árnyéka


Ma már nem csupán a bennfentesek tudják: az Agent Orange dioxinokkal szennyezett gyomirtó szerek keveréke. A vietnami háború dzsungeljeinek ezzel végzett lombtalanítása példátlan az emberiség történetében. Bizonyos értelemben úgy is tekinthetünk rá, mint a Homo sapiensen peszticidekkel végzett toxikológiai vizsgálatok prototípusára...

 

            Az 1944-ben fölfedezett 2,4,5-T-t (2,4,5-triklór-fenoxi-ecetsavat) eredetileg az Amchem Product Inc. gyártotta, egyebek között Weedone néven. Később hazánkban a német Cela-cég Tormona 100 és a Budapesti Vegyiművek Trifenoxin 100 címkéjével került forgalomba. Nálunk erdőgazdaságokban használták cserjeirtásra – nem fogják elhinni: 175 liter/hektár hamisítatlan dízelolajban kipermetezve. Emellett a 2,4,5-T-t – más vegyszerrel keverve – rizsföldek gyomtalanítására is felhasználtuk. De mi egyébre is lehet jó egy gyomirtó? 

Mi volt a színes hordókban?

            Elkeserítő volt az amcsik helyzete a vietnami dzsungelháborúban: ott volt az a sok kincstári felderítőgép és bombázó, de a vadont csak a rizsevők ismerték. A méregdrága technikával szembeszegülve hegyes karókból eszkábált „nagyvad”-csapdákat állítottak. Az ősrengeteg bújtatott és konspirált. Nem lehetett tudni, mikor, hol és mennyi ferde szemű várja a jenki kommandót. A leküzdendő ellenséggé a dzsungel lépett elő. Jó megoldásnak látszott az, hogy lombtalanítsák (elegánsabban: defoliálják) a fákat, amelyek a vietkongokat elrejtik és táplálják. (A deflorál egy másik történet, de milyen zavarba ejtő az áthallás!) A háború ideje alatt az Amerikai Egyesült Államok légierejének alacsonyan szálló C-123-as repülőiről 1962 és 1971 között 2,4 millió hektár vietnami őserdőre 44 millió liter Agent Orange-t és hasonló típusú gyomirtót permeteztek ki (táblázat). Lombtalanító gépeikkel a szárazföldi erdők 10 százalékát, a mocsárerdők 36 százalékát „tisztelték” meg legalább egyszer. Az utóbbiakban élő, fajokban igen gazdag ökoszisztéma regenerálódásának idejét az ökológusok napjainkban egy évszázadra becsülik.

A túlélő vietnamiak többsége földönfutóvá vált

            Az Agent Orange fele részben a 2,4-D (2,4-diklór-fenoxi-ecetsav) tisztítatlan butil-észteréből és fele részben a már említett gyomirtó, a 2,4,5-T keverékéből állt, valamint tartalmazta a gyártásuk során szennyeződésként keletkező klór-dibenzo-dioxinokat (például a 2,3,7,8-tetraklór-dibenzo-para-dioxint, azaz a TCDD-t) és klór-dibenzo-furánokat (CDF-t). A terméket – hogy megkönnyítsék a katonák munkáját, de némi konspirációs megfontolásból is – a hordó színéről nevezték el. Volt például Agent Purple (= vörös vegyszer), Agent Orange II (narancsszínű vegyszer) és Agent Green (zöld vegyszer). Bajban is vagyunk ma a történet tisztázásakor, más volt egy kicsit az Agent White (fehér vegyszer), és nagyon más az Agent Blue (kék vegyszer). Egy bizonyos: minden színes hordóban a természeti környezetünk által kerülendő mixtúra kellette magát. Kémikusok szerint lehetetlen 2,4,5-T-t gyártani dioxinok nélkül, bár ez utóbbiak mennyisége függ a katalizátortól. A 2,4,5-T gyári szintézisének beindulásakor sokszor az elszúrt végterméket hordókba töltötték, és ment az egész a hulladéktemetőbe. Vagy ez esetben mégsem?

Torz magzatok a saigoni Tu Du Kórház polcain Jobbra: kettős fejű vietnami torzszülött (Steve Raymer felvételei)

            Itt tegyünk azért egy kitérőt! Mai normáink szerint az előállítóknak a forgalmazott hatóanyag összetételének 98 százalékával kell elszámolniuk. A maradék 2 százalék lehet ez is, az is. A legtöbb esetben ennek az élővilágra nincsen különösebb hatása, máskor viszont – mint a 2,4,5-T és a TCDD kombinációjában – az elképesztően kicsi, a 2 százaléknak csak a töredékét kitevő szennyezettség is drámai hatású lehet. Abban az időben az Amerikai Egyesült Államokban használt 2,4,5-T-nek az eltűrt TCDD-tartalma 0,05 ppm volt (= 0,05 mikrogramm kilogrammonként, azaz 0,00000005 százaléknyi). Ugyanakkor a háború alatt felhasznált „úgy jó, ahogy van” tételek szennyezettsége ennek akár az ezerszeresét (50 ppm) is elérhette. Az átlagos szennyezettséget utólag 3,4 ppm-nek kalkulálják, és így a krónikák mintegy 170 liter TCDD-nek vietnami kijuttatásáról számolnak be.

 

A peren kívüli megegyezés

            A vietnami háborúból hazatérő hadastyánok hangulata, majd egészségi állapota is feltűnően megromlott (az Amerikai Egyesült Államokban, Ausztráliában és Új-Zélandon). Később a vietnami veteránok között a kötőszöveti, légzőszervi és prosztatarákok, illetőleg limfómák* előfordulása vált szembetűnően gyakorivá. Mai tudásunk szerint a dioxinok olyan vegyületek, amelyek immunhiányos állapotot képesek előidézni, s emiatt a szervezet védekezőképessége csökken. Ugyanekkor a veteránok családjaiban az embrióelhalásos vetélés, a nyitott gerincoszlopú és torzszülött csecsemők aránya bizonyos vizsgálatok szerint meghaladta az átlagot. A mintegy 250 ezer érintett család később akcióba kezdett a 2,4,5-T-t forgalmazó vegyigyárak ellen. Ezek az alábbiak voltak: Diamond Shamrock Co., Dow Chemicals, Hercules Inc., Monsanto Co., T-H Agriculture & Nutrition Co., Thompson Chem. Co., Uniroyal Inc., de különféle források további kisebb szállítókat is említenek. 

Ahol még nem bűnös

A 2,4,5-T-t 1995-ig negyvenöt országban tiltották be, tizenhat országban pedig visszavonták a regisztrálását. Ma betiltásáról még nincsen határozat az alábbi országokban: Afrikában – Burkina Faso, Csád, Elefántcsontpart, Mauritánia, Mauritius, Togo, Zambia, Zimbabwe; Amerikában – Chile, Dominika, El Salvador, Paraguay, Surinam, Uruguay, Venezuela; Ázsiában és az indonéz szigetvilágban – Banglades, Kína, Malájföld, Pakisztán, Szingapúr, Tonga; Európában és Közép-Keleten – Anglia, Görögország, Jemen, Libanon, Luxemburg és Portugália.

 

            Ha úgy tetszik, a vietnami háborút követő toxikológiai adok-kapokban történelmünk második nagy (az első a DDT volt) – a gyártókat eredetileg elképesztő kártérítéssel fenyegető, peszticidekkel kapcsolatos – ügyét láthatjuk. A gazdasági érvekkel (a vegyigyárak belerokkanhatnak, ahogy a Dow Chemicals később bankcsődöt is jelentett) és külpolitikai érvekkel (mi lesz, ha a vietnami egészségkárosultak is jelentkeznek?) árnyalt kompromisszum után a gyártók bíróságon kívüli megegyezést javasoltak. Végül is 1984 májusában mindössze 180 millió USA dollár „segélyt” ajánlottak fel, s azt már bíróság osztotta el a 210 ezer kérelmező között. Az összeg csökkentésében fontos szerepe volt a Monsanto-cég által finanszírozott két tanulmánynak. Ez – balesetben dioxin-mérgezést szenvedő – emberek adatait elemezve nem számolt be különösebben drámai fejleményről. Mindez a mai napig jellemző példa arra, hogy a megrendelések és támogatások miatt gazdaságilag függő kutatók elképesztő „határozatlansága” korántsem a véletlen műve. Később aztán a „megvédett” termék szép lassan eltűnik, amiként eltűnt a 2,4,5-T is. Ma már a veteránok jól látják, hogy megalkuvásukkal rossz üzletet kötöttek. 

A „sárga eső” hatása

            A fizetési kötelezettség az egykor szállított lombtalanító vegyszer mennyiségével arányosan terhelte a vegyigyárakat; a „segély” zömét a Down Chemicals és a Monsanto Co. állta. Ez utóbbinak a produktumáról az is bebizonyosodott, hogy az Agent Orange-ának dioxin-tartalma sokszorosa volt a Dow Chemicals hasonló termékének, ezért a könyöradomány 45,5 százalékát a Monsanto Co. fizette. (A különféle dioxin-származékok toxikológiai tulajdonságai nagyon eltérnek egymástól, ezért veszélyességüket úgynevezett TCDD-ekvivalensként* szokták megadni. Jelenleg hetvenöt dioxinfélét és dioxinszerű vegyületet ismerünk [lásd írásunkat az ez évi 25. számban! – A szerk.]. A földtörténet dioxin-terhelését vizsgálva a legnagyobb értékeket mindenesetre az 1970-es évek óceáni üledékeiben mérték).

A 2, 4, 5-T-nek és társainak szerkezeti képlete

            Ám nem csupán a dioxin-tartalmú 2,4,5-T az, ami a teljes lista áttekintése után kegyetlenül „csípheti” a szemünket! A 8200 tonna Agent Blue valójában nátrium-dimetil-arzenát volt (Ansul Chem. Co.), s azt a rizsföldek pusztítására használták. Ez a legnyomasztóbb toxikológiai rémálmunkat is felülmúlja (máj-, tüdő- és bőrrák előidézője lehet), de az élősdiek ellen felhasznált rovarölő szerek (DDT, endrin, chlordane, HCH stb.) – amelyekkel találkozunk még ebben a sorozatban – tökéletesen átrendezhetik a járványtani tanulmányok igazodási pontjait. Ezekben olyan emberek egészségügyi állapotát követik nyomon, akik bizonyíthatóan foglalkozási ártalom, baleset vagy öngyilkossági kísérlet miatt kerültek kapcsolatba az illető vegyülettel. A vietkongokról és családjaikról kevés számszerű adatunk maradt. Ők nem legföljebb egy évet töltöttek az elszennyezett környezetben, mint a legkitartóbb veteránok. A dél-vietnami újságokban 1969-ben már megjelentek cikkek arról, hogy a kezelt területeken élők utódai között a születési rendellenességek és a torzszülöttek száma tetemesen megnőtt. Bui Dai-ban 1000 embert megvizsgálva 523 esetet (benne nagyszámú spontán vetélést) hoztak kapcsolatba a „sárga esővel”. A lombtalanított falvakban az újszülöttek túlélési esélye 1966 és 1971 között az első évben 2,4-szer, 1981 és 1986 között 1,4-szer vált kisebbé. A kezelt körzetekben a halakból (a mocsárerdők lakóinak fő táplálékából) és az anyatejből a bioakkumulációra képes dioxinok egyértelműen kimutathatók voltak.

A vietnami háborúban felhasznált gyomirtó szerek (E. Costello nyomán, 1993

            A nyolcvanas években két hetet töltöttem el Prágában, ahol a lakásszomszédom egy vietnami fizikus volt, s rokoni kapcsolatban állt a honi egészségügyi miniszterrel. Többnyire együtt vacsoráztunk. Nagyon nehezen kezdett beszélni (tilos volt panaszkodnia), de végül is nem maradtak kétségeim afelől, hogy az Agent Orange vonatkozásában is csupán a jéghegy csúcsáról szóltak az akkori krónikák. Ma mintegy félmillió meg sem született vagy torzszülött vietnami gyermekről tudunk. Igaz, olvastunk olyan hivatalos washingtoni katonai híradást is, amely szerint a vietnami torzszületések nem haladták meg az ázsiai átlagot. A tanulság egyszerű: a statisztika sokféle i(gazság) alátámasztására alkalmas. Mindennek ellenére a saigoni (ma Ho Chi Minh City-beli) Tu Du Kórház egyik lezárt szobájában lévő polcokon üvegekben, formalinban tárolt kettős, hármas testű, daganatos, zavart fejlődéstől torz, félig-meddig kifejlett magzatok mutatják az irgalmatlan valóságot. A dioxinok gerinctelenekben is rákkeltőnek bizonyultak, például a tengeri kagylókban jócskán megemelték a hererák gyakoriságát. Ipari környezetben: a PVC és a cement gyártásában, a kohászatban, a papírfehérítésben stb. is nagy mennyiségben keletkeznek dioxinok. Az Amerikai Egyesült Államokban, ahol a kagylók problémáit kimutatták, az emberi méh- és emlőrákos betegségek is gyakrabban fordultak elő. Mindezt ma már a dioxinoknak a hormonális egyensúlyt megbontó képességével is magyarázzuk. 

Klorinol és a garéi hulladéktároló

            De jöjjünk egy kicsit közelebb: van itt egy kis „hungaricum”, a klorinol. A Budapesti Vegyiművekben az elektrolízis-üzem termékei közül a könnyen eladható nátronlúgot a hatvanas években nagyszerűen egészítették ki az ezzel együtt keletkező, klór felhasználására módot adó termékek. A klór ugyanis egy ideig csak bajnak keletkezett a méla kősóból (nátriumklorid). Így jött létre a Budapesti Vegyiművek által 1967-ben szabadalmaztatott klorinolnak (2,4,5-T etanolnak vagy fenteracolnak) és atrazine-nak 1:1 arányú keveréke, a Buvinol. A kifejlesztésének történetéről szóló könyvben azt olvashatjuk, hogy a gyártásban dolgozók kromatid* típusú aberrációjának gyakorisága a duplájára emelkedett, ám az ipari „sikertörténet” már beindult, átgázolt a tényeken. Például 1975-ben 2600 tonna Buvinolt gyártottunk, s az 1985-ig volt forgalomban (ekkor már az Agen Orange-ért segélyt fizettek). Addig kukorica gyomirtására használták, de szőlő-, alma- és körtetelepítésekben is engedélyezték. A Budapesti Vegyiművekben felhalmozódott 16 ezer tonna veszélyes hulladék – amely klórozott fenolokból és azok későbbi bomlástermékeiből, illetve fúziós származékaiból (ilyenek a dioxinok is) áll – jobbára a Buvinol gyártása során keletkezett, s Baranyában, a garéi hulladéktárolóban van „elszállásolva”. A szétmart hordókból földbe szivárgó mixtúra pedig halad a maga törvényei szerint...

Kislexikon

kromatid: a kromoszóma két hosszanti egysége
limfóma:
a nyirokrendszer daganatos megbetegedései
picloram:
piridin-karboxilsav-tartalmú gyomirtó
TCDD-ekvivalens:
toxikológiai szempontból kalkulált érték, amely a TCDD veszélyességére (ha értéke = 1) vezeti vissza a többi CDD és CDF származékok veszélyességét.

(ET verzió