Darvas B. (2005): Kitépett lapok a Titkok Könyvéből.
Élet és Irodalom, június 17; 49 (24): 6.
Darvas Béla

Kitépett lapok a Titkok Könyvéből

Egy brüsszeli sajtótájékoztató háttérzajai

 

A vasárnap esti indulás előtt megnéztem még az e-mailjeimet. Kinyomtattam két anyagot, és már csöngetett a minibuszos. A repülőn olvasott egyik cikket a The Independent aznap jelentette meg. Arról szólt, hogy a Monsanto 1139 oldalas titkos tanulmánya szerint a MON 863 jelű genetikailag módosított (GM) kukoricával táplált patkányoknál veseproblémák mutatkoztak, nőtt a fehérvérsejtek és csökkent az érett vörösvértestek száma, ami immunrendszeri elváltozásra utalhat. Az esetnek majd egy évre nyúlnak vissza az előzményei, mikor a Le Monde (2004. ápr. 23.) arról írt, hogy a vizsgálati jelentésen dolgozó francia elemzők nem találtak megfelelő magyarázatot arra, hogy miért fordultak elő az említett elváltozások. A vállalat szerint azonban ezek az eltérések csupán a patkányokra jellemző variabilitásként értelmezendők. A hozzám hasonló muszájherkulesek – akiknek csak annyi a szabadságuk, mint az olvadáskori új vízcseppnek, hogy elkerülje a korábbiak által vájt medret – ilyenkor lassan ölükbe ejtik a papírlapokat, és arra gondolnak, hogy e hír nélkül örömtelibb lenne a nap. Mitől lehet ez a tanulmány titkos? Azok a vizsgálatok, amelyeket a cégek saját akkreditált laboratóriumaikban végeznek, s céljuk az emberi egészségre gyakorolt hatások tisztázása, miért vannak a nyilvánosság elől elzárva? Márpedig a Monsanto megtagadta azt, hogy az MSL-18175 számú jelentését nyilvánosságra hozzák azzal, hogy titkos üzleti információnak minősítette. Nem lep meg; saját eddigi tapasztalataim is hasonlók. Az elmúlt évben egy másik cég speciális magyar kódot használt egy GM-fajtájának a megnevezésére, majd a dokumentációt titkosította. Adatbázisokban keresve tehát a párhuzamos információk nem voltak megtalálhatók, s az eredeti dokumentációba viszont a cég engedélyének hiányában nem lehetett betekinteni. Csiki-csuki, amit egy vállalat a gyanútlan hatósági munka révén hozhat egykönnyen össze. Miért e buzgó titkosítás? Meddig tartható a vállalat számára rossz hír titokban? És persze miként kerülhet ilyesféle tanulmány nyilvánosságra? A gyorsan terjedő hírek szerint a Monsanto már be is perelte a dokumentációt közérdekűnek minősítő és azt nyilvánosságra hozó német hatóságot.

De miért is lenne a vizsgáló szerint jelentéktelen a vizsgálataiban dokumentált eltérés? Ha a kísérleti állatokat szakmai szempontok szerint megfelelően választották meg, akkor hogyan is eshetnének a természetes szórásba szignifikáns eltérések? Végeztek-e valóban komoly vizsgálatokat, vagy csak úgy tettek, mintha? Nem használtak volna egyidejű, azonos minőségű állatokból álló kontrollt? Viszont ez utóbbi esetben: efféle hanyag vizsgálatokon alapulna mai élelmiszerbiztonságunk? Egyetemi diplomadolgozat nem menne át nálam ilyen fogyatékossággal. És legvégül, az egészről joggal jutnak eszünkbe Pusztai Árpád csapatának 1998-as eredményei, akik GM-burgonya esetében találtak patkányon hasonló fejlődésbeli eltéréseket. Az Egyesült Királyság akkori hivatalos politikacsinálói azt a kutatócsapatot szétverték. Tanácsadóik a Royal Society prominensei voltak.

*

Charleroi esővel fogad. Első munkahelyi főnököm vár, és kocsival visz be Brüsszelbe. Több nyelven beszélő lengyel felesége éppen itt dolgozik, s hamarosan majd Pármában. Rendezett utak, békebeli forgalom, a Grande Place-hez közeli kis hotel, éppen véget érő dzsessznapok, jó sörökhöz tartozó speciális poharak. Keddi sajtótájékoztatóra érkezem, ahol a szó a GM-kukoricák körül kering majd. A magyar géntechnológiai hatóság nevében az FVM minisztere 2005. január 20-án jelentette be, hogy az EU által engedélyezett MON 810-es GM-fajtacsoport környezetbe való kibocsátását átmenetileg megtiltja. A megszorítás nem foglalta magában a MON 810-es fajták takarmányokba vagy élelmiszerekbe való keverését és átrakodás nélküli szállítását. A nemzeti indoklás szerint az európai uniós döntés a magyar csatlakozás előtt született. Hazánkkal a Pannon-ökorégió került az EU-hoz, s arra vonatkozóan a Monsanto nem végezte el az ökológiai kockázatelemzést. Intézetem öt éve kezdett neki a munkáknak, s a kormány magyarul publikált anyagainkat használta fel arra, hogy átmeneti tiltással időt kérjen a vizsgálatok befejezésére. A munkához a pénzt a magyar miniszteriális pályázati rendszerek; az OM és a KVM biztosította.

És mint mennek a dolgaid? – kérdezte Zoltán. Amit mindjárt többes számra fordítottam, hiszen amiről majd Brüsszelben beszélek, azt öt intézetbe tartozó tizenöt kollégámmal végeztem. – Nehezen – mondtam neki. – Egész kísérleteket ismétlünk, és így sem kerülhetjük el majd, hogy üzleti érdekből ízekre ne szedjenek. Ezen a kutatási területen a harctéri etikát mellőző levadászás folyik. A magyar kormány által angolra fordított előadás-összefoglalóinkra a Monsanto tizennégy oldalas választ írt, s bár értékelhető kritika egyetlen előadásunkon sem hangzott el, s bennünket ez a cég érdeklődésével sem tisztelt meg, véleményét egyenesen megküldte az összes európai tagországnak. Nincs egy állításunk sem, amit elismerőleg nyugtázott volna. A névtelenségben maradó mester voodoo szertartása tűkkel spékelte az általa gyártott bábuinkat. Talán nem csodálható, ha nem túl lelkesen szemelgetek a soraiból: „...nehéz a mellékelt állítások igazságtartalmát elemezni, mivel ellenőrzésen át nem ment konferencia-összefoglalókként jelentek meg, amelyek nem számolnak be az elvégzett munka kapcsán használt módszerekről...”

Igaz, így néz ki mindenütt a konferencia-előadások mértéktartó nyoma. Egy oldalba sűrített előzetes közlemény. Gondolom, a magyar hatóság célja az volt ezek felhasználásával, hogy érzékeltesse: munkák folynak, és vannak aggályos pontok. De a gyári Anonymus nem hagyja itt értelemszerűen abba, hanem 14 további oldalon keresztül sorolja a számára nem reprodukálható eredmények műbírálatát. És mindezt a Monsanto által fizetett belga agrárközgazdász munkahelyi szerverén elhelyezett állítással kezdve, amely tudatja a magyar növényvédelmi szakemberekkel, hogy mennyi kárt is okozott az ő országukban a kukoricamoly. Leszek olyan udvariatlan, hogy azt állítom, a szerzők szakmaiságára az a jellemző, hogy húsz százalék eséllyel ismernék fel öt eléjük tett lepke közül a kukoricamolyt. Szóval ez a hivatkozás nemhogy non-peer reviewed, hanem egyszerűen kézirati. Látok azonban a továbbiakban határozat, feljegyzés, in press jelzetűeket is, amelyek egy efféléket kifogásoló opponensi véleményben nem elegánsak: „Habár az atalantalepke és a nappali pávaszem védett Magyarországon, azok meglehetősen gyakori előfordulású európai fajok...”

Ha így van – látom be önökkel –, Magyarországnak fölösleges aggódnia, ha védett lepkéinek egy részét veszélyezteti a Cry1-termelő GM-kukorica pollenje. Jut is, máshol marad is belőle. A Monsanto – ha jól értem – azt javasolja nekünk, hogy elégedjünk meg azzal, hogy ha keressük majd valahol, Európában biztosan megtaláljuk. Nos, hogyan is legyen? Hozzátartozik-e élményeimhez a nappali pávaszem hazai tánca? Egyáltalán, társbérlőink-e ezek az élőlények, ha már annyit kiszorítottunk közülük innen?

Természetesen sok másról is szó van még ebben az írásban, ami viszont nehezen interpretálható, de nem is illik a Trappistes Rochefort-hoz, áldott legyen a St. Remy-monostor.

*

Egy civilszervezet szervezi ezt a sajtótájékoztatót, és megkérdezhető, miért éppen az, vagyis hol vannak azok a nemzeti és nemzetközi tudományos testületek, amelyek mellett nem képzelt vagy valós előjellel szólalnának meg a független szakmai információk? Egyáltalán, ilyesfélékről szól ez az egész, vagy valami nagyon másról? Hétfőn azon meditálok, mit fogok itt kedden elmondani. Arról beszélek majd, hogyan néz ki a MON 810-es mérlege. Hasznossága, hogy a kukoricamoly és gyapottok-bagoly hernyói ellen védettséget biztosít. Üröm az örömben, hogy hazánkban mindkettő alkalmi kártevő. Az európai kukoricamoly természetes szabályozása olyan sikeres nálunk, hogy tízévenként egyszer, néhány táblán érdemes védekezni ellene. Ha viszont ilyen eseti kártevővel van dolgunk, akkor miért kellene 25 százalékkal drágább vetőmagot használnunk azért, hogy a növény minden tíz év közül kilencben feleslegesen védekezzen? Ez azt jelenti, hogy az Egyesült Államokból származó technológiának nálunk gyakorlati haszna nincs. Az érintett évben ugyanis lehet permetezni. Másként van ez náluk, ahová Európából került ki ez a kártevő, és ahol nincs annyi ellensége. A Cry1-et termelő fajtacsoportot azonban károsíthatják a kukoricabogarak, a levéltetvek és a takácsatkák. Viszont, ha ezek előfordulnak, akkor így is, úgy is rovarölő szert kell alkalmazni. Melyek ellenben a lehetséges hátrányok? Immár bizonyos, hogy a szélporozta fajban a fajták között az idegen gén tovaterjed. Mivel már a tárgyévben, a magban Cry1-termelés folyik, ezért az ötszáz méteren belüli szomszéd magjának minőségét megváltoztatja. A vegyes minőségű takarmánnyal nevelt állatok nem biohús minőségűek; elveszítjük ebbéli német és osztrák biopiacainkat, de a takarmánypiacon is átlagár alatt vásárolnak majd tőlünk kukoricát. A magyar fajtatulajdonosok is meglehetős zavarral szemlélik ezt a lehetséges fajtaváltást. Kiszorításuk saját piacaikról borítékolható. A növényi maradványokkal a talajba igen sok Cry1-toxin kerül, és mindez hosszú ideig marad meg. Milyen hatással van ez a talajképző élőlényekre? Senki sem tudja, az ebbéli vizsgálatok még közel vannak a startkőhöz. A hazai kukoricások szélén gyakori csalánosokban két védett és egy ritka lepkefaj hernyói éppen akkor kelnek, amikor a kukorica pollenjét szórja. A Cry1-tartalmú pollen a kicsi hernyók ötödét elpusztíthatja. Prognosztizálható, hogy a GM-kukoricaövezetből ezek a fajok kiszorulnak. Egy laboratóriumi tesztállaton a Cry1-rezisztencia tíz nemzedék alatt kialakulhat. Nagy területen termesztett kukoricafajta esetén kb. tíz éven belül szelektálódnak ki ellenálló rovarcsoportok. A GM-kukorica termésátlaga pontosan annyi, mint azé a fajtáé, amiből kifejlesztették. A Cry1-fajta hasznát csak a hernyókártétel realizálja. Az viszont eseti. Sok hűhó tehát alig valamiért. Miért erőlteti akkor ezt a termékét az Egyesült Államok Magyarországra? Nos, mert vezető terméket eladni sürgető, különben megroppan a vállalatok alkotta gazdaság. Hazánk az egyik legjelentősebb európai kukoricatermelő, s az feltételezhető, hogy a többiek követnek majd bennünket. Kézenfekvő taktika egy gazdaságában ingó, normális kutatásellátásról álmodó ország bevételére. Még virtuális, majd valóságos magyar Szilícium-völgy; a Zsámbéki-medencében fogamzó iparszerű kutatás, plázajövő?

Este találkozom a greenpeace-esekkel. Egy francia, egy német és egy holland. Megemlítem nekik, hogy másnap a bemutatkozásom után azzal kezdem, hogy azonos érdemi mondanivalóval szívesen vennék részt egy, a Monsanto által szervezett sajtótájékoztatón is, bár kutatócsoportunk a múlt évtől nem kap tőlük vetőmagot. Lefekvés előtt azon gondolkozom, hogy a bécsi sajtótájékoztatónk után hogyan röptetett – az Austria Presse Agentur nevének felhasználásával – álhírt a Monsanto Kutatási Ügyosztályán dolgozó Francesca Tencalla, hogy vizsgálatainkat egy Európában nem élő fajon végeztük. Miként juttatta el egy német döntéshozóhoz hajdani diákján keresztül, s csupán annak óvatosságán múlott, hogy nem robbant ki ezzel kapcsolatos botrány. Ha a hír rajta keresztül napvilágra jut, elkerülhetetlen lett volna a magyarázkodás közbeni kétoldalú hitelvesztésünk.

*

A sajtótájékoztató után, az MTV kamerája előtt állok, balra tőlem az MTI küldötte. Az MTV azt kérdezi, hogy mi a személyes véleményem. Én azt mondom, ilyen összetett ökoszisztéma-rendszerben, mint az európai, nem lenne szerencsés, hogyha egy vegyes nacionáléjú bizottság kényszerítené rá ebbéli határozatait a tagországokra. Aztán bonyolult példába kezdek, s látom jobbra tőlem Lovas István mosolyát. Miért is nem a fésűről beszélek inkább? Ha kopasz vagyok, és fésűt kínálnak nekem, mosolyogva elhárítom. Elkomorodom azonban, amikor a javak szabad áramlására való hivatkozással fésűvásárlásra köteleznek.

 

(kézirati verzió)