Darvas B. (1998): A tökéletlen másolat (Genetika – gén-etika).
Élet és Irodalom, február 6; 42 (48): 3, 9.
Darvas Béla

A tökéletlen másolat

(Genetika – gén-etika)

 

            Semmit sem igazol hosszú távon a Teremtés, hogy abban a formában megmaradjon, amilyen éppen most. Tanácstalanul állhattunk már számtalan dolog előtt: döbbenten az első császármetszés vagy elképedve az első művi megtermékenyítés után, és 1979-ben is amikor megszületett az első lombikbébi. Ezúttal a klónozással barátkozunk.

*

            1952-ben Robert Briggs és Thomas J. King arról adott hírt, hogy békaembriókból kiemelve a sejtmagota sikeresen átültették egy másik béka petéjébe. Ezt volt az első ún. embrionális sejtmag klónozás. Az egyedfejlődés a zigótátólb a felnőtt korig specializálódási folyamatok sokaságát foglalja magában. Ugyanabból a sejtből úgy lesz máj, ideg, vese stb. szövet, hogy az egyes sejtcsoportok genetikai készletének nagy része gátlás alá kerül, s csak bizonyos részei működnek a továbbiakban. 1975-ben Ronald A. Laskey már béka bőrsejtjével dolgozik. A petéből eltávolítja a sejtmagot, s a helyébe egy bőrsejt magját helyezi. Íme az ún. felnőttkori sejtmag klónozás.

*

A dán állatorvos, Steen M. Willadsen 1973-ban érkezett Cambridge-be, majd 1984-ben publikálta azt, hogy egyesítve egy birka és egy kecske szedercsiráit, kimérát hozott létre. A kiméra itt azt jelenti, hogy az új élőlény mindkét faj sejtjeit keverten tartalmazza, ha úgy tetszik „két élőlény egy testben”. A kiméra abszolút egyedi, nem örökítheti önmagát, s ha egyáltalán lehetnek utódai, azok egyik vagy másik fajú feléhez hasonlítanak. 1985-ben Willadsen elhagyta Angliát és az USA-ba költözött. 1986-ban már a Granada Genetics (Texas) színeiben publikálta, hogy sikeresen klónozott birkaembriókat. A zigóta az első három osztódás során 8 sejtet hoz létre. Ő ezeket szétválasztotta, és sejtmagjukat egy másik pete citoplazmájába helyezte. Egy évvel később az Alta Genetics-ben tűnik fel a Nobel-díjas James D. Watson oldalán. Később a St. Barnabas Hospital-ban az emberi petesejt fejlődését tanulmányozza. Nos, 1997. május 9-én megszületett Emma Ott. Édesanyja, Maureen citoplazmás sterilitásban szenved. Ez azt jelenti, hogy a sejtmagi információkkal minden rendben van nála, de a citoplazmaa fogyatékos, amely nem teszi számára lehetővé, hogy gyereke legyen. Jacques Cohen mellett Willadsen-é a kulcsszerep. Maureen petéjébe egy donor petéből – édesapja spermiumával együtt – citoplazmát fecskendeznek. A 14 páciens és 7 donor közreműködésével folyó kísérletsorozatban Maureen 4 zigótája lombikban fejlődésnek indul és az egyik ezek közül: Emma. Leírhatatlan az öröm az Ott családban. 1997-ben Willadsen a Sand Lake Hospital felé veszi az irányt.

1997. augusztus 8-án Michael Bishop (ABS Global Inc.) bejelenti, hogy Willadsen legújabb felfedezésére alapozva rendkívüli hatékonysággal klónoztak szarvasmarhát. Most a fiatal embrió sejtjeit szétválasztották, a donor petékből kivették a sejtmagokat és egyenként citoplazma-fúziót hajtottak végre. Az 50 zigóta feléből embrió fejlődött és a 10 hónapos vemhességből 80%-uk van túl a kritikus 90 napon. Bishop elmondta, hogy mindezt bőrből és tőgyből származó sejtmagokkal is végrehajtották.

*

Térjünk vissza kicsit a lombikbébi programokra, ahol igen gyakran, hormonális kezeléssel többszörös peteérést provokálnak. Nagyobb szám – nagyobb esély. Kisszámú esetben a heréből vett fejletlen spermiumok (értsd sejtmagjuk már érett) injektálásakor a környező szövetek diploid magját is bejutathatják a petébe, amely így elvetélve saját haploid kromoszómakészletét az apa klónozásába kezd. A belga Martin Nijs (Van Helmont Hospital) jelentette, hogy négy évvel korábban, véletlenül klónozott így egy emberi lényt – olvashatjuk 1997. június 3-án, a The New York Times-ban. A lombikbébi programokban gyakran plusz embriók maradnak. A National Institutes of Health eseti engedélyeket adott arra, hogy ezekkel a zigótákkal az életük első 18 napjában – az idegszövet differenciálódásának kezdetéig – kísérleteket végezzenek.

*

1996 júliusában, Skóciában megszületett Dolly. Ian Wilmut és csapata (Roslin Institute) egy gyógyszergyár (PPL Therapeutics) támogatásával, sikerrel oldotta meg egy olyan hat éves anyabirka tőgyéből származó sejtmagnak egy másik – a saját sejtmagjától megfosztott – petébe ültetését, amit egy harmadik birka hordott ki. A jövevénynek három anyja volt (pontosabban egy donoranyja, egy kvázi egypetéjű ikertestvére és egy béranyja), de apja egyetlen egy sem. A kísérlet statisztikája: 277 próbálkozásból 29 zigóta indult fejlődésnek, 13 implantáció után megtapadt, amiből 5 meg is született. Három hamarosan és egy másik kicsit később elpusztult. Maradt Dolly. A kísérlet leírása 1997. február 25-én, a Nature-ben történt, amely után először kitör a zavarba ejtő eufória, majd a tökéletes zűrzavar: kezdetét veszi a Dolly-mániac. Mi történt, még csak most eszméltünk volna? Tény, hogy egy emlősből származó testi sejtmagban a biológiai óra a pete citoplazmájában visszaprogramozódik. A kérdések: a./ Mi a konkrét anyag, ami ezt szabályozza?; b./ Biológiailag hány éves Dolly?; c./ Termékeny-e?

*

Dolly kvázi egypetéjű ikertestvére egy emberi fehérjét termelő transzgénikus állat. A transzgénikus azt jelenti, hogy az egyik faj egy másik faj génjeit is hordozza. Ez a szóban forgó sejtmag az emberi véralvadás szempontjából létfontosságú humán gént egy tejfehérje gén helyén tartalmaz, így az állat – mellesleg – humán véralvadási faktort tejel. A transzgénikus állatok képességeinek szexuális úton való örökítése bizonytalan. Előállításuk viszont ma még rendkívül rossz hatásfokú. Általában a beépített embergén az állatok 2-3%-ban szólal meg. A tejből készült gyógyszer a vérzékeny embereket mentheti meg, s mindezt a HIV-fertőzés veszélye nélkül. A korábbi készítmények ugyanis emberi vérből készültek. Ez az oka a PPL Therapeutics támogatásának, hiszen kétféle kutatásra ad pénzt: a./ állati tejben termelhető humánfehérjék előállítására; b./ állati tejfélék módosítására humán minőségűvé.

*

            Ez az egész természetellenes – mondják sokan. Ez esetben kétségkívül jócskán megkerüljük azt az utat, amit a Teremtés tapostat velünk, de ballagjuk egy kicsit körül a dolgot. Természetes-e minden, amivel magunkat körülvesszük. Természetes-e a borotvahabunk, a fogkrémünk vagy a fogamzásgátló szereink? A felsorolásnak se vége, se hossza nem lenne. Tessék most leejteni az újságot, és néhány percre körülnézni; keressék kicsit, ami természetes! A sensu lato természetes csupán azt jelenti, hogy megszoktuk, mai környezetünk részeként elfogadtuk. De vajon természetes-e az Evolúció számára? Az Anyatermészet az aszexuális (vegetatív) és a szexuális szaporodási formákat egyaránt ismeri. Az aszexuális formáknál testi sejtből jön létre az új egyed, míg a szexuális formáknál ivarsejtből. Növényeknél gyakori a vegetatív szaporodás. A burgonya esete jól ismert példa. A szexuális szaporodás egyik alesete a szűznemzés, amikor az utód a petéből spermium nélkül jön létre. Rovaroknál gyakori megoldás, s ha a megtermékenyítetlen petéből mindig hím lesz – mint a házi méhnél – akkor a hímek fennmaradnak, s tekerik tovább az Evolúció kerekét; de ha mindig nőstény, nos akkor a fajból eltűnik a teremtés koronája. Nélküle (ez itt most fizetett hirdetés) a faj genetikai állománya kimerevedik, s a továbbiakban csupán a mutáció rejti a változás lehetőségét. Az Evolúció nem igazán ezekről a fajokról szól. A felnőttkori sejtmag klónozás a vegetatív szaporodás és a szűznemzés keveréke. Egy női ivarsejtet találunk ugyan a szereposztásban, de annak genetikai állományát kizárjuk. A testi sejtmag felhasználása miatt vegetatív szaporodásra emlékeztet, de mindez mégis egy pete citoplazmájába ágyazva, ahonnan mitokondriális információk érkeznek, s valami eszméletlenül alapvető, ami visszapörgeti a biológiai órát (értsd, törli a múltat). Az Anyatermészet nem ismeri a szaporodásnak ezt a változatát, nem keveri össze soha az ivarsejteket a testi sejtekkel.

*

            1997. márciusában Don Wolf és munkatársai (Oregon) beszámoltak arról, hogy 1996. augusztusában, kevert embrionális sejtmag klónozás eredményeként megszületett két rhesusmajmuk neve: Neti és Ditto. A felhasznált sejtmagok több egyedből származtak, így a két majom kvázi nem-egypetéjű ikerpár. Ez az intézet gyógyászati célú felhasználásra tenyészt majmokat. Az eredmény abban az irányban előrelépés, hogy bizonyos öröklődő genetikai betegségek esetleg gyógyíthatók lesznek vegyes sejtes embriótechnika felhasználásával, ahol néhány korai sejt egy egészséges donortól származik, s az abban lévő gének felülírják a defekteseket.

*

            Wilmut bejelentése után, a pápához közelállónak ismert Gino Concetti a világ figyelmét felhívta arra, hogy törvényekben szabályozzák a klónozást (Osservatore Romano). 1997. március 4-én Clinton drámai bejelentést tett: megtiltotta az állami pénzek humán klónozásra való felhasználását, amely nem vonatkozik a termékenységi programokra. Előtte azonban már Regan és Bush is megtette ugyanezt (eredmény: lásd feljebb). A tiltások sohasem terjedtek ki a privát szférára (az USA-ban több mint 700 vállalkozás foglalkozik biotechnológiával). 1997. március 11-én a Világ Egészségügyi szervezete (WHO) etikátlannak minősíti az ember klónozását. A történelmi vallások képviselői tiltakoztak: a brahmanizmus, a buddhizmus és a judaizmus (Meir Law) minden élőlény klónozását; a szunnita iszlám (Abdelmo'ti Bayyumi) az ember és az állatok; a keresztyénvallások az ember klónozását ítélték el. A római katolikus egyház (Vatikán) az állatok, míg II. János Pál pápa valamennyi élőlény klónozását nemtetszéssel fogadta. A CNN, 1005 amerikai megkérdezésével statisztikát készít. E szerint az amerikaiak 89%-a nemet mond az ember, 66%-a az állatok és 40%-a a növények klónozására; 56%-uk nem szívesen fogyasztana klónozott állatból készült termékeket; 74%-uk Isten akarata ellen valónak tartja az ember klónozását.

            1997. június 9-én az USA Etikai Szövetségének (NBAC) támogatásával Clinton 5 éves moratóriumot hirdet ki a humán klónozásra, és kéri a privát szférát, hogy csatlakozzon (Reuters). A Brit kormány 411 ezer dollárról felére csökkenti a klónozásra szánt támogatását. Eredetileg a Roslin Institute támogatásának 65%-a brit kormánytól, míg 35%-a a PPL Therapeutics-tól származik. A helyzet módosul, a világhírű intézet pénzügyi hiánnyal küzd.

*

            Wilmut a Nottingham University, Agricultural Science szakán végzett, majd tudományos minősítését a Cambridge University-n szerezte.d Nézzük néhány nyilatkozatát: „Nem hallottam még morálisan elfogadható okot, amely az ember klónozását legalizálhatná.” „Naiv lennék, ha azt képzelném, hogy képesek lennénk ezt megakadályozni.” „Kiábrándító és valahogyan ironikus, hogy megvonták a támogatást, ahogy eredmény született.”

*

            1998. január 5-én a 69 éves Richard Seed a National Public Radio-ban bejelenti, hogy terméketlen házaspárok problémáinak megsegítésére humánembrió klónozással foglalkozó intézet szervezésébe kezd. Később ehhez hozzáteszi, hogy az intézet 18 hónapon belül elkezdi a működését: évi 500 (vagy több) embrió kapacitással, amihez 1-2 millió dollár befektetésére van szükség, s ha mindez nem megy az USA-ban, úgy Mexikóba vagy a Karib-térségbe települ át. Seed a Harvard University-n végzett orvos. 1953-ban szerez tudományos minősítést. Testvére – Randolph Seed sebész – hasonló területen dolgozik. Richard Seed cégei egy szarvasmarha-embrió beültetésével foglalkozó vállalkozás, és egy, a testvérével közös Fertility and Genetics Research Inc. névre hallgató vállalat. Mindkettő a csőd szélén áll. Vagyonát – beleértve házát – a hitelező bankok zárolták.

*

            Nézzük, mit hoznak fel pro és kontra a humán klónozással kapcsolatban. Előnyök: 1./ Terméketlen házaspárok problémáit oldhatja meg. A női citoplazmás meddőség megoldására már ismerjük Emma esetét. Az ivarsejtmagi meddőségre megoldás kínálkozik, azonban ekkor a sejtmaggala azonos nemű utód születik, s valamelyik fél génkészlete kimarad az utódból; 2./ Jobban megértjük a fogamzást és mellékhatás nélküli fogamzásgátló készítményekhez juthatunk; 3./ Jobban megértjük a sejtosztódás és gátlás folyamatát, amelyet a rákkutatás használhat fel; 4./ Kilökődés-mentes szervátültetést tesz lehetővé. A klónozott ikerzigótát lefagyasztanák, s ha pl. szerzett vérképzőszervi rendellenesség miatt a megszülető megbetegszik, a másikat útnak indítják. 1977-ben, 16 éves korában Anisa Ayala-n leukémiát diagnosztizáltak. Öt éve lehetett hátra. Sem apja (Abe), sem anyja (Mary) csontvelője nem volt szövetileg kompatibilis az átültetéshez. Abe elkötött ondóvezetékét helyreállították. Mary teherbeesett és – aminek az esélye nem volt több mint 50% - az újszülött kompatibilis csontvelővel született. Anisa meggyógyult és a kicsi is életben maradt; 5./ Öröklődő betegségek leküzdése. Megelőző célzatú lenne; a létrehozott klón egyik tagját genetikai vizsgálatnak vetnék alá, s ha normális, a másik vele genetikailag azonosat beültetnék.

Hátrányok: A./ Genetikai alapú válogatásra ad alkalmat, amikor is az utódokban a szülői (vagy közösségi elképzelések tükröződnek - lásd C. pont), s nem a természetben eddig bevált Rend. Sérti az utód identitását és integritását, degradálja a szülői státuszt. Lesz-e viszont olyan szülő, aki gyermekének át szeretné adni az őseitől örökölt kínzó betegségét?; B./ Rokonsági, tulajdonjogi zavarokat idézhet elő; gondoljunk váláskor a lefagyasztott embriók sorsára. Egy igen érdekes példa idekívánkozik. 1977-ben Tim Twomey balesetben elvesztette a heréit. Egypetéjű ikertestvére felajánlotta neki az egyiket. 1980-ban felesége egészséges fiúgyermeknek adott életet. Ki a gyerek apja? Tim genetikailag azonos tartalmú herét kapott, az ő szervezete táplálta már jó ideje, eredetileg mégsem az övé volt, C./ Eugenetika, amelyben a vizsgálatok után genetikailag terhelt, másodrendű embereket különíthetnek el. Sajnos kézenfekvők a történelmi példák: az USA-ban, az 1920-as években kényszersterilizált 10.000 elmebeteg, alkoholista és bűnöző; 1933-1939 között a náci Németországban sterilizált 350.000 zsidó és cigány, az ugyanitt 1940-1941 között elgázosított 70.000 elmebeteg stb.; az 1934-1975 között Svédországban sterilizált 63.000 elmebeteg és cigány. A Nobel-díjasok spermabankja viszont, a Repository for Germinal Choice (Kalifornia) 20 év alatt csupán 218 megrendelést teljesített. Úgy tűnik – helyesen –, mégis mindenki inkább egy ismert személy génkészletét részesíti előnyben; D./ Nagymértékű elterjedés esetén génerózióhoz vezetne, amely az emberi faj fennmaradó-képességének rovására mehet. Tudnunk kell azért, hogy a természetben 300 közül 1 egypetéjű ikerpár születik.

*

            Hogyan is néz ki a tudós felelőssége? Az is válhat veszélyessé, amit nem, s az is, amit tudunk. Beszéljünk előbb általánosságokban. A tudós tanításokban öröklődő kutatások vonzásában él. Minél több munkát fektet be, annál inkább elszánt. Titokban álmodik, azokat kísérletekben ellenőrzi. Meg kell tiltani, hogy ezt tegye? Hiba lenne. Ez az alapkutatásban dolgozók küldetése. Nem velük van a baj (még ha ők fedezik is fel az atomenergiát), hanem a profitban utazó alkalmazókkal és megrendelőikkel (akik finanszírozzák, majd kilátásba helyezik az atombomba felhasználását). Ha tiltani kell, hát csak: „erre-erre”. Nézzük most a klónozást. Fel kell-e tárnunk egyed- és törzsfejlődésünk misztériumait? Félig-meddig? Csak, ami hasznos, ami nem ütközik a mai normáinkkal? Felhőtlenül naiv tudományetikai modell. Hogyan lehetne a következményeit annak kiszimatolni, amit még csak most kutatok? Megszámolható-e az ismeretlen? Hogyan lehet csupán hasznos dolgokat felfedezni? Most még személyesen is kell, hogy kérdezzem: Ha nem lehetne gyereke, belenyugodna-e, vagy segítő kezeket keres? Ha ma gyógyíthatatlan beteg, reménykedik-e, hogy holnap talán gyógyíthatóvá válik? Mire alapozza a reményeit?

Honnan ered mégis a mai tudósról formálódó etikátlan szörny képe? Miért szólt úgy Gina Kolata cikkének alcíme Willadsen-ről „A tudós, aki kimérát készített, majd megette”. Miért találja jellemzőnek elmondani azt, hogy megölte és felboncolta őket, hogy megnézze vemhesek-e, aztán amikor elhagyta Angliát, feltálalta őket a búcsúpartiján? Ki volt jellemesebb, a manír nélküli Willadsen – aki klarinétján Mozartot játszik és amerikai kollégáinak Shakespeare szonettjeit magyarázgatja – vagy Gina, aki Willadsen fényében sütkérezve megítélni igyekszik őt. Mit gondolt, van-e érzelgősségnek helye a tudományban; meghathat-e más egy tudóst, mint a színtiszta logika? Mauzóleumban állítsa-e ki a balzsamozott alkotásait, vagy a helyükön hagyja őket? Meglepődne-e végül, ha szembesül vele, hogy a tudós hasonló erényeket és hibákat birtokol, mint valamennyien, csak késztetettsége van arra, hogy kérdéseket tegyen fel, és arra türelmesen a válaszokat keresse? Természetesen téved is – sajnos sokszor –, mint valamennyien. Miért állította Freeman Dyson-nak (The New York Review) egy háziasszony azt, hogy a tudósok a saját kedvükre azzal töltik az életüket, hogy állatokat kínoznak? Ugyanígy gondol vajon Neti és Ditto rokonainak mártírúmára, s a tudósok ambícióira, amikor beteg gyermekeinek beadja a gyógyszereket? Janus két arca, az ókori római templom kapuján kívül és belül. Miért vizionálja Dyson azt, hogy a közeljövőben elmehetünk egy komputer vezérelte családtervezési irodába és, mint a kerületi őrsön összeállítjuk megrendelt (körözött?) utódunk mozaikképét? Lehet, hogy az ember mégis minden fajok között a legveszélyesebb? Lehet, hogy a biotechnológia évszázadát a neurotechnológia követi majd, ahol a személyiség manipulálásának lehetőségét keresik, mint az „Emlékmás”-ban? Lehet, hogy szakadék nyílik az emberi szükségletek és az új technológiák között, amelyet csak a már szenvtelenül méregetett Etika tölthetne be?

*

            Nem lesz szükség férfiakra - feltételezik néhányan. Én azért titokban bízom a nőkben – ritkán unalmas volna nélkülünk –, könnyen felejtve Merle ballépését, a „Védett férfiak”-at. „A brazíliai fiúk” miatt egyesek Hitlerek klónozását is elképzelhetőnek tartják. Egy kis közösség Elvis Presley feltámasztására gyűjt adományokat, mások szerint Yoko Ono John Lennon-t kívánja rekonstruáltatni. Gazdag szülők tragikus balesetben elhunyt gyermeküket szeretnék viszontlátni. Jó, ha tudjuk, klónozni csak élő, kevésbé differenciálódott szövetből származó sejtmaggal lehet, ha majd ezt – minden tiltás dacára – mégis megoldják. Ehhez azonban meg kell még értenünk valami elementárisan fontosat. Klónozni az egyén génkészletét lehet, nem a személyiségét. A zigótában meglévő genotípus a potenciális lehetőség, amivé válhattunk volna testileg. A műszaki leírása annak a csoport embernek, akik a rokonaink: őseink gyülekezete tiszteleg benne. A fenotípus viszont az, ahogy végül megjelenünk (a fizikai realitásunk). A méhen belüli fejlődés vezet el az egysejtűtől (genotípus) a gyámoltalan csecsemőig (fenotípus). Eközben dekódoljuk, ami a génjeinkben foglaltatik. Bontogatjuk a pakkot, benne az ajándékkal, amit kaptunk, s amit évmilliókon keresztül csiszolgatott az Evolúció. Anyánk szervezetén keresztül ismerkedünk a külvilággal. Az embrionális fejlődés nevű labirintusban, végigkússzuk az utat; az Evolúció bemutatja a felfedezéseit. Választási lehetőségek sokaságán át a dió felé igyekszünk, mint kis barátunk Algernon; s ha megérkezünk, úgy kész az a masina (fenotípus), amit később nagyon megszokunk. A személyiség viszont az, ami a fenotípusra épülve csak ránk jellemző (a mi pillanatunk a Teremtésben), akire azt mondjuk: „Én”, akit emlékképek alakítanak. Jó és rossz tapasztalatok: család, tanítók, barátok és barátnők, jó könyvekből kísértő mondatok, hittel végzett munka, áldott kudarcok és érdemtelen győzelmek.

Nincs kétségem a felől, hogy ami megtörténhet az meg is fog. Nincs, ami másra utalna. Az önmaga klónozását szorgalmazó mégis a számomra a legkülönösebb fajtámbeli. Azt hiszi, hogy az erőtől duzzadó éne majd lazán elhantolhatja a régi porhüvelyt, miközben azt mondja frankón: „Hasta la vista, baby”. Tudniuk kell, hogy a valamikori tökéletlen másolat meg fogja lepni a megrendelőjét; önállóe személyiséggel fogja majd eltemetni, s ha elég intelligens lesz azon gondolkozik, hogy ő is ilyen hülye lesz-e, ha megöregszik? Van-e okunk rá, hogy kétségbe vonjuk az egypetéjű ikrek önálló személyiségétf? A megrendelők soha sem teszik majd fel ezt a kérdést.

*

            Nem igazán értettem Nagy Lászlót, hogy amikor azt kérték tőle, üzenjen a későbbi nemzedékeknek, azt válaszolta, hogyha lesz emberi arcuk, csókol(tat)ja őket. Éretlenül bosszankodtam. Hogyan lehet ilyen egyszerű, hétköznapi, családban szokásos dolgot üzenni? Mégis, mintha anyám mondta volna: minden hangjában nem-felejthetőn. Mit gondolnak, elég emberi az arcunk Nagy László éteri csókjához?

 

Jegyzetek: a A genetikai információ 99,9%-a a sejtmagban, s csak 0,1%-a - többnyire a mitokondriális gének – található a citoplazmában (értsd a sejt folyékony része); b A létrejövő új organizmus, amelynek a testi sejtekre jellemző kromoszómakészlete van; c1997. júliusában Wilmut bejelenti Polly születését, aki már egy bőrsejt magjából született transzgénikus birka, de gondolataink már máshol kalandoztak; d Wilmut elsődleges érdeklődése a xenotranszplantáció, amely arra irányul, hogy állati szövetek immunológiai szempontból alkalmassá váljanak az emberbe való beültetésre. A terület eddigi sikere az a transzgénikus sertésvonal, amely emberbe való átültetésre alkalmas szívbillentyűvel születik; e Vizsgálatok szerint az egypetéjű ikrek személyiségének 50%-a, a nem-egypetéjű ikrek 25%-a, a testvérek 11%-a és az idegenek személyiségének 0%-a hasonló; f A legendás sziámi ikrek közül Eng Bunker morózus alkoholista, míg Chang vidám absztinens volt.

 

(kézirati verzió)