GM-kukoricaháború. 1. rész: Az evolúció szűrője nélkül

            Egy évtizede hozták kereskedelmi forgalomba az első, genetikai állományában módosított (röviden: GM) növényt, egy gyomirtószer-toleráns gyapotot. Évről évre egyre több GM-vetőmag kerül a földbe, 2004-ben az engedélyezett fajtákkal bevetett termőterület 81 millió hektárt tett ki a világon. A GM-növények azonban Európában nem aratnak osztatlan sikert. A transzgenikus növények ellen a hagyományos és az ökológiai gazdálkodást választó növénytermesztők egyaránt tiltakoznak, a fogyasztók pedig az utóbbi években elbizonytalanodtak, mit is esznek valójában. A GM-kukorica kérdőjelei hazánkat, az Európai Unió második legnagyobb kukoricatermesztőjét különösen érintik. Ennek környezettudományi hátteréről kérdeztük Darvas Béla címzetes egyetemi tanárt, az MTA Növényvédelmi Kutatóintézete Ökotoxikológiai és Környezetanalitikai Osztályának tudományos tanácsadóját.

Az Európai Unió közös fajtalistáján szereplő növények bármelyik tagországban termeszthetők. E listára nemrég 17 genetikailag módosított kukoricafajta is fölkerült, az egyik ráadásul csemegekukorica –, azaz emberi fogyasztásra szánt fajta. Mit tudunk e transzgenikus növények előnyeiről, illetve veszélyeiről?

            A GM-növények közül eddig a gyomirtószer-toleráns és a rovarrezisztens fajtacsoportokat vonták be a szabadföldi köztermesztésbe. Az előbbiek mindig valamelyik totális gyomirtó szerre (például glyphosate-ra, glufosinate-ra) tűrőképesek, az utóbbiak viszont a Bacillus thuringiensis rovarpatogén baktérium (lásd az Élet és Tudomány 1999/4-5. számait – A szerk.) méreganyagait (Bt-toxint) termelik, és ettől függően a kártevők közül vagy lepkék (Cry1-toxin termelésekor), vagy bogarak (Cry3-toxin termelésekor) lárvái ellen használhatók fel.
            Az EU ez év elején szabadföldi termesztésbe bocsátásra engedélyezte az egyik legnagyobb biotechnológiai vállalat, a Monsanto MON 810-es jelzetű transzgenikus kukorica-fajtacsoportját. Magyarország élt azzal a lehetőséggel, hogy a hazai termesztésükhöz nem járult hozzá, ellenük moratóriumot jelentett be. Ennek két oka is van. Az egyik, hogy az engedélyezéshez vezető döntési folyamatban a magyar hatóságok nem vehettek részt, mert az még csatlakozásunk előtt zajlott. Elhatározásunkat legfőképpen az indokolta, hogy hazánk a Kárpát-medence egyedi sajátosságú, úgynevezett Pannon Ökológiai Régiójához tartozik, amelyre vonatkozóan a Monsanto nem készített megfelelő ökológiai és környezetanalitikai rizikótanulmányokat. A másik ok, hogy az intézetünkben elkezdett környezettudományi vizsgálatok több problémát is felvetettek, de a vizsgálatok első egységeinek lezárására is csak ez év végén kerül sor. Ezt egyébként maga a fajtatulajdonos is akadályozza azzal, hogy 2004-től nem biztosít számunkra vetőmagot.

            Egy GM-fajta előnye és hátránya csak konkrét példán mérlegelhető. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy növények esetében az egyik serpenyőbe kerül az, hogy milyen konkrét haszonnal jár a módosítás, a másikba pedig, hogy mindez milyen mellékhatások árán valósul meg. A mérleg által mutatott értéket pedig a gyakorlatban már bevált technológiák azonos értékeihez kell hasonlítani, s ekkor szakmai döntés születhet. Minden ettől eltérő esetben csupán érdekérvényesítés történik. Jelenleg úgy látom, hogy több multinacionális cég kifejezett nyomást gyakorol az európai politika döntéshozóira, és – az áruk szabad áramlásának elvére hivatkozva – forgalmazási engedély kiadására kényszeríti őket. Mindezt környezeti és egészségügyi szempontokból kellőképpen meg nem vizsgált, kétes gazdasági eredményeket produkáló, a fogyasztók többsége által ezért visszautasított elsőgenerációs GM-növényeikkel* teszik. Az is elég világosan kirajzolódik, hogy e cégek az EU-tagországok engedélyezési rendszerének gyönge pontjait kihasználva igyekszenek megkerülni a körültekintően szigorúbb nemzeti hatóságokat, engedélykérelmeiket a szerényebb kutatásfejlesztési lehetőségű tagországok felé irányítva. Ez abból adódik, hogy a tagországok szaktudásban nem egyformán felkészültek. A Pannon Ökológiai Régióra vonatkozó környezeti vizsgálatokat például a környező országokban is el lehet végeztetni (a Monsanto ezt esetünkben kilátásba is helyezte), s ezt követően Magyarország sem tiltakozhat.

Növényeink genetikai örökítő anyagát eddig azonos fajból vett génnel nemesítették. A biotechnológia teljesen eltérő élő szervezetek, például vírusok, baktériumok génjeit használja fel a GM-növényekben.

            „Járt utat a járatlanért el ne hagyj” – int a közmondás, a kutatás viszont mindig is letért a már ismert utakról. Ez a feladata. Tágítja a mozgásterünket. Eközben viszont nem feledkezhet meg az óvatosságról. Számtalan korábbi gyakorlati példa figyelmeztet arra, hogy elég könnyű melléfogni. Ilyen gyógyszereink közül a hajdani magzatvédő, ám utólag rákkeltőnek bizonyult DES, a torzszületéseket előidéző nyugtató, a CONTERGAN vagy növényvédő szereink közül a szinte bomlásképtelen DDT. S ilyen volt takarmányozási balfogásunk, a növényevő szarvasmarhák táplálékába kevert állati eredetű fehérje, egész pontosan az elhullott állatok húsából őrölt liszt, amely a kergemarhakórt terjesztette.
            A transzgenikus növény minden esetben valamilyen fajidegen gént (= transzgént) is tartalmaz. Sokan úgy gondolják, hogy az ivaros utat – az evolúció szűrőjét – megkerülő fajtalétrehozás feltáratlan veszélyeket rejt magában, ezért megkülönböztetett óvatosságot és ellenőrzést igényel. A nemesítéskor a fajazonos gének eltérő formái kizárólag a kromoszóma számukra meghatározott helyein jelenhetnek meg. Ellenben a fajidegen génnek az örökítő anyagban nincs saját helye, azt az alkalmazott technológiákkal irányíthatatlanul – és gyakran több kópiában is – juttatjuk be. Az ezt követő szelekció válogatja ki a használható mutánsokat. A beépülés helye speciális tulajdonságokat kölcsönözhet a növényeknek. Azt gondolom, hogy e kérdésben a körültekintő ellenőrzés eloszlathatja a gyanút, amely joggal merül fel minden új eredetű élelmiszer és takarmány esetében. A fajtatulajdonosoknak nem kellene ezen csodálkozni.
            Az elsőgenerációs növények egyik nagyobb csoportja valamely totális gyomirtó szer tűrésére képes azáltal, hogy egy speciális enzimet termelő gén kerül beléjük, amely ennek a gyomirtó szernek egy kevésbé hatásos változatára módosítja a rápermetezett gyomirtó szert. Az előny, hogy különösebb növényvédelmi szakértelem nélkül használható az érintett gyomirtó szer; a hátrány viszont sokféle. Kiterjeszti egy hatóanyag használatát, és annak környezeti mellékhatásait felerősíti. A glyphosate-ról például tudjuk, hogy vízoldhatósága miatt szennyezi az élővizeket. Negatív hatása a terhes nőkre mostanában vált ismertté. További probléma, hogy a glyphosate-tól a normális növény (köztük a gyom) elpusztul, de a speciális enzim miatt a toleráns növényben ideig-óráig szermaradék mutatható ki. Az első GM-növényt, a bromoxynil-tűrő gyapotot pontosan ezért tiltották be: a keletkező bromoxynil-származék egészségügyi ártalmatlanságát a fajtatulajdonos nem tudta bizonyítani.

            A GM-növények másik nagyobb csoportja rovarokban betegséget okozó méreganyagot, Bt-toxint termel, így a kártevők e növényen táplálkozva elpusztulnak. Ide tartoznak az EU által most engedélyezett kukoricamoly-rezisztens fajták is. Ezeket általában takarmányozási célra hozzák forgalomba. E növényekben azonban nem valamelyik eredeti cry-gén van, hanem annak módosított, rövidített változata, amelyre nem vonatkoztathatók a természetes eredetű cry-génekre elvégzett rizikótanulmányok. Azt is tudjuk, hogy a kurtított cry-gének olyan Cry-toxinokat is termelhetnek, amelyek a megszokottól eltérő csoportokra (például fonálférgekre) is mérgezően hatnak, s ez az aktivitás a természetből ismeretlen. A Bt-toxin túlnyomó többségét a zöld növényi részek termelik, így indokolt lenne, hogy az ebből készült silóval megbízható krónikus etetési kísérleteket végezzenek szarvasmarhákkal. S amennyiben csak a szemtermés hasznosítható, akkor újabb kérdés merül fel. Mi legyen a tarlómaradvánnyal? Némi túlzással: veszélyes hulladék lesz?
            Némelyik GM-kukoricafajtát emberi fogyasztásra is javasolják, holott nyilvánosságra hozott táplálkozástani vizsgálatok nem születtek. Az a tény, hogy bizonyos országokban évek óta fogyasztanak ilyen élelmiszereket, nem meggyőző, mert a kóroktanilag ismeretlen eredetű tápcsatornai és immunbetegségek nem teszik lehetővé, hogy az e kibocsátásokból származó tervezetlen kísérletek alapján következtetéseket vonjunk le. Közös szégyenünk az is, hogy a szegény országokban nem tudják megakadályozni a takarmánynak engedélyezett fajták emberi fogyasztásra való felhasználását.

Mennyire megalapozott az ökológai egyensúly felbomlásától való félelem? Elpusztíthatja-e a kártevő rovarokra rezisztenssé tett növény a hasznos ízeltlábúakat is?

            A Bt-toxin igazából összefoglaló név, és alatta különböző hatású vegyületeket kell érteni. E toxin két nagy csoportjával készült növények vannak forgalomban. A Cry1-toxin – ilyen van a kukoricamoly-rezisztens kukoricában is – általában csak lepkefélék hernyóiban fejti ki hatását. Gyomorméreg, azaz el kell fogyasztani ahhoz, hogy hasson. Ezért valamennyi lepkehernyó veszélyeztetett, amely elfogyasztja. Ilyenek a kukorica kártevői, köztük a kukoricamoly hernyói, amely ellen a MON 810-es fajtacsoportot az Egyesült Államokban kifejlesztették. A kukoricamoly azonban Európában őshonos, és nem olyan jelentős kártevő, mint Amerikában, ahová behurcolták. Nálunk minden tíz évben, az ország déli részén, néhány táblán védekeznek csak ellene. Ez a GM-kukoricafajta tehát olyan növényvédelmi problémára kínál megoldást, amely hazánkban (és általában Európában) jószerivel nem is létezik. Nálunk egyébként jelenleg a gyapottok-bagolylepke jelentősebb hernyókártevője a kukoricának, mint a kukoricamoly.
            A kukoricát nem fogyasztó egyéb rovarfajok hernyói a GM-növény pollenjén keresztül lehetnek veszélyeztetettek, amelyben szintén ott van a Cry1-toxin. Ehhez az kell, hogy a kukoricatábla tőhiányos foltjain vagy a kukoricatábla szélén fejlődjön a rovarok gazdanövénye, és lárvastádiumuk a pollenszórás időszakára essen. Hazánkban 187 védett lepkefaj (!) van, s ezek érintettségét intézetünkben vizsgáltuk. A hazai kukoricatáblák vízlevezető árkaiban élő csalánféléken két védett és egy ritka lepkeféle hernyói fejlődhetnek. Ezek közül az egyik a nappali pávaszem. Ennek fiatal hernyói az idő tájt eszik a csalán leveleit, amikor a kukorica pollenszórása van. A MON 810-es fajták esetében a táblaszegélytől mintegy 5 méteren belül található csalánon táplálkozó hernyók 20 százaléka pusztulhat el. Ez azt jelenti, hogy csak bizonyos rovarfajok ritkításáról van szó, viszont tény, hogy ezek között hazánkban védettek is vannak. Mennyire vesszük tehát komolyan ezzel kapcsolatos törvényünket? Mivel a ritka fajok fennmaradó-képessége durván azt igényli, hogy legalább egy újabb szülőpár jelenjen meg egy korábbi szülőpár helyén, ezért a kukoricaövezetekben a 20 százalékos népességcsökkenés már sok. A kukoricaövezetekből tehát e védett fajok kiszorulása várható.

A gyomirtószer-ellenálló fajták nagy veszélye, hogy nyomukban újabb növények válnak gyommá, úgynevezett szupergyomok keletkezhetnek. Ez hogy lehetséges?

            Pontosabban maguk is azzá válhatnak. Az árvakelésekre* hajlamos növényeink (gabonaféléink, repce) elszórt magjaiból új növények kelnek ki. Mivel a GM-fajták minden esetben hibridek, ezek az utódnövények nemkívánatosak a szántóföldön, hiszen teljesítőképességük a következő generációban csökkent mértékű. Csakhogy kiirtásuk sem lehetséges azzal a vegyszerrel, amelyre tűrőképessé tettük őket, tehát egy másik hatóanyag használata is szükséges. Kanadában a GM-repce elterjedtsége miatt a gabonatermesztőknek egy újabb, plusz herbicidkezeléssel kell védekezniük a repce árvakelése ellen.
A másik veszélylehetőség a fajhibridek keletkezésekor magának a transzgénnek a megszökése, amely speciális esetben szupergyomot eredményez. Ehhez azonban az kell, hogy a keresztbeporzás nagy valószínűséggel végbemenjen, és a rokonfaj szántóföldi gyom legyen. Jelenlegi ismereteink szerint ilyen a termesztett cirok és a vadon élő fenyércirok kapcsolata, ahol erre lehetőség mutatkozik.
            Természetes ökoszisztémákban a gyomirtószer-tolerancia nem jelent semmilyen előnyt, hiszen nincs a speciális képességet előnyre váltó gyomirtószer-kezelés. Az elszabadult cry-gén viszont előnyös is lehet, mert ekkor egy ilyen fajhibrid gyom is megszabadulna a hernyókártevőitől. Ehhez viszont az kell, hogy annak a kultúrnövénynek rokonai éljenek a termesztés körzetében. Ebből a szempontból a géncentrumok külön figyelmet igényelnek. A GM-repcefajták európai termesztése éppen azért kritikus, mert a káposztafélék (amilyen a repce is) géncentruma földrészünkön, a Földközi-tenger mellékén található.

Az amerikai–európai kukoricaháborút csak még jobban elmérgesítette a hír: az egyik legnagyobb biotechnológiai cég, a Syngenta vetőmagot adott nem engedélyezett GM-kukoricafajtájából amerikai farmereknek. Mi történt?

            A botrány azért kínos, mert a GM-vetőmagkezelés gyakorlati anomáliáira világít rá. Az egyik verzió szerint (EUobserver, Brüsszel; 2005. április 4.) a svájci központú Syngenta 2001-ben kísérleti célú Bt10-es GM-kukorica vetőmagjából küldött az Egyesült Államokba az ott már engedélyezett Bt11-es GM-fajtája mellé. Ezeket a vetőmagokat tévedésből összekeverték, majd a termésből 1100 tonna került vissza az európai takarmány- és élelmiszerpiacra részben kukoricaliszt és kukoricaolaj formájában. Egy másik verzió szerint (New York Times; 2005. április 5.) a Bt11- és Bt10-fajták cseréje miatt az Egyesült Államokban 165 ezer tonna Bt10-es kukoricát termeltek 2001 és 2004 között.
A Bt10-fajták ampicillin-rezisztenciagént tartalmaznak, ezért köztermesztésre nem kerülhettek volna. A világ egészségügyi szervezetei szerint ugyanis az antibiotikum-rezisztenciagének környezetünkben való feldúsulása nem kívánatos, mivel az antibiotikumaink használhatóságának idejét rövidíthetik meg. Éppen ezért nincs kiadott engedély ma olyan GM-növényfajtára, amely antibiotikum-rezisztenciagént tartalmaz.

GM-kukoricaháború. 2. rész: A keresztbeporzástól a hatósági munkáig

            A vetőmag megfelelő nyomon követését és ellenőrzését még a genetikailag módosított (GM) növények esetében sem sikerül mindig megoldani – olvashattuk a GM-kukorica környezettudományi hátteréről szóló cikkünk első részében. Hogyan is lesz majd velük, ha a ma még laboratóriumokban, kísérleti fázisban lévő újabb fejlesztések elérik a gyakorlatot, a szabadföldi köztermesztést? Hisz e növényekkel például gyógyszereket vagy éppen mosóporenzimet termeltetnénk. Erről a problémakörről beszélgettünk Darvas Béla címzetes egyetemi tanárral, az MTA Növényvédelmi Kutatóintézete Ökotoxikológiai és Környezet analitikai Osztályának tudományos tanácsadójával.

Az Európai Unió előírja a GM-növényeket termesztő országok számára a koegzisztencia, azaz együtt termesztési törvény kidolgozását. Ez mennyiben tehető biztonságossá?

            Idegen megporzású növények esetében az a biztos, hogy a transzgén, azaz fajidegen gén – fajtahibridek képzése útján – megjelenik a hagyományos fajtákban is. Vegyük a szélbeporzású kukorica példáját. Nálunk 500 méterben állapítják meg az úgynevezett izolációs távolságot, ennél a fajtahibridek keletkezésének lehetséges aránya már alacsony szintre süllyed. Ez azonban erősen függ a pollenszóró fajta pollentermésének nagyságától és a pollenszórás időjárási körülményeitől. Vannak, akik borús (UV-szegény) idő, magas páratartalom és erős szél mellett a kukoricapollen terjedési maximumát 30 kilométerben állapítják meg. Elég nagy tehát a bizonytalanság a távolságot illetően. Az viszont állítható, hogy 200 méteres izolációs távolság – amelyet a GM-fajtatulajdonosok javasolnak – esetén, s ahol mi még 1 pollen/négyzetcentiméter értéket mértünk, bizonyos a nővirágok értékelhető nagyságú keresztbeporzása. Persze, a távolságnak megfelelően csökken a keletkező hibridszemek aránya (hiszen a megtermékenyítésért a közelebbi forrásból származó pollennel kell vetélkedniük), azonban ezek Bt-toxint* fognak termelni.

            Tehát a biotermesztő által választott termesztési mód felülírását jelenti, ha a szomszédja GM-fajtát vet. A GM-kukorica köztermesztésbe kerülése – az ökológiai termesztőket védő jogok nélkül – lehetetlen helyzetbe hozná a biokukorica termesztését. Mindez nemcsak az emberi fogyasztású, hanem a takarmánycélú kukoricára is vonatkozik; biohús ugyanis – a minősítési feltételrendszer szerint – nem termelhető GM-tartalmú takarmányok felhasználásával. Így Magyarország a GM-kukorica kibocsátásakor elveszítené jelentős osztrák és német biopiacait.
            Eközben a hazai hagyományos fajtatulajdonosok is joggal aggódnak, mivel az egyenlőtlenül menedzselt versenykényszerben kiszorulhatnak a hazai vetőmagpiacról.

A géntechnológiai tevékenységről szóló 1998. évi XXVII. törvény alapján a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium létrehozta a Géntechnológiai Hatóságot (GH), majd a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium életre hívta a Géntechnológiai Szakhatóságot (GSz), és ezek mellett dolgozik a Géntechnológiai Eljárásokat Véleményező Bizottság (GB). Utóbbinak Ön is tagja. A látszólag hasonló feladatú intézmények milyen jogosítványokat kaptak?
 

            A GH munkájában bizonyos esetekben más minisztériumok is részt vállalnak, a kísérleti kibocsátások ellenőrzésében pedig további intézetek (például az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet, az OMMI) is közreműködnek. A GH jogi meghatározása számomra nem teljesen egyértelmű, mivel az engedélyeztetésre benyújtott terméktől függően több minisztérium illetékessége is bizonyos. A GB – a GH tanácsadó szerve – felelőssége a GM-növények tulajdonosai által benyújtott dokumentációk átvizsgálása és a kísérleti periódusban tevékenységük szakmai véleményezése. Az engedélyezési döntéseket – a GB véleményére támaszkodva – a GH és a GSz közösen hozzák. Az OMMI által vezetett fajtakísérletek és fajtalistára vétel mintha kilógna e szabályozási modell alól. Én úgy gondolom, ma még túlságosan sok kreált titok lengi körül a döntéshozatali tevékenységet, amelyet a benne résztvevőknek sokkal nyilvánosabbá és áttekinthetőbbé kellene tenni. Az is prognosztizálható, hogy gyorsan avuló géntechnológiai törvényünk átdolgozása nem kerülhető el.

A GM-termékek vizsgálati eredményeit a biotechnológiai laborok szakmai titokként kezelik. Táplálékaink esetében nem a független állami intézmények végzik kizárólagosan az ellenőrzést?

            A termékfejlesztéshez tartozó procedúra nagyon költségigényes, s ezeket már régóta minősített (GLP, ISO) laboratóriumokban végzik. A saját termékét mindenki a saját akkreditált laboratóriumában vizsgálja, a nemzeti hatóságok adminisztratív ellenőrzést végeznek. Ez jó morális állapotok esetében akár kitűnően is működhet. Tapasztalataim szerint azonban a cégek igyekeznek olyan információkat is titkosítani, ami az EU ajánlásai szerint nem lehetséges. Közérdekű adatok ugyanis – s ezek közé tartoznak a környezeti és egészségügyi hatástanulmányok – nem titkosíthatók. Nagyobb baj ennél – s ez a GSz véleménye is, amelyet a GB-ben képviselek –, hogy a GM-fajtatulajdonosok által benyújtott dokumentációk környezettudományi szempontból rendkívül hiányosak, a tervezett vizsgálatok csöppet sem lényegre törekvők (sőt: problémakerülők), ami megkérdőjelezi az ezen a területen kifejtett munka elfogadhatóságát.

A génmódosítás tényét nem kell feltüntetni, ha a termékben a feldolgozott GM-összetevő aránya nem haladja meg a 0,9 százaléknyi küszöbértéket. Ezt mi alapján állapították meg?

            Ez úgy értendő, hogy összetett élelmiszernél egy-egy elkülöníthető alkotórész 0,9 százalékára vonatkozik a limit. Ennek azonban nincs különösebb tudományos alapja. Különböző testületeknek a szakmaiságtól elég messze került megegyezései alakították és alakítják ma is ezt az értéket. Azért nem 0, hogy a nyomokban előforduló szennyeződés ne váljon minőségváltoztató tényezővé.

A szója és a paradicsom szinte a kezdetektől, a kukorica az utóbbi hónapokban került a génmódosított növények körüli viták kereszttüzébe. Az Európai Unió milyen GM-növények termesztését engedélyezte eddig?

            A világon a termesztés nagyságát tekintve GM-szója, GM-kukorica, GM-gyapot és GM-repcetermesztés folyik. GM-paradicsomot már nem termesztenek, a piac nem tartott igényt annak hosszan eltartható változatára. Az EU csupán a MON 810- és néhány gyomirtószer-toleráns (NK603-, T25-) kukorica-fajtacsoportokra adott kibocsátásiengedélyt. Az utóbbi években környezetünkben Romániában, Bulgáriában és Ukrajnában volt jelentősebb kibocsátás. Jelenlegi, a kedélyeket borzoló hír, hogy Romániából olcsó, ellenőrizetlen kukorica-vetőmag áramlik hazánkba (Kelet-Magyarország, 2005. április 23.).

A génmódosított növények kapcsán nem kerülhető meg a biotechnológiai és vetőmagtermesztő multinacionális vállalatok összefonódása.

            Vegyigyárak, biotechnológiai cégek és vetőmagvállalatok fúziójának vagyunk tanúi. Speciális esetekben a jelenleg elkülöníthető multik együttműködésének eredményeképpen is születnek új, több-transzgénes fajták, amelyek a Monsanto, a Dow, a DuPont, a Pioneer és a Mycogene eredményeinek összekapcsolt termékei. A biotechnológiai fejlesztési célok a gyomirtószer-toleráns növények esetében a GM-fajtatulajdonos vegyigyár vezető gyomirtójának van alárendelve. A hibridjelleg miatt a termelőnek évente kell a vetőmagot megvennie, és az alkalmazott technológia miatt is függő helyzetbe kerül a cégtől, vagyis vegyszervásárláskor is az ő termékei közül választhat.

Hazánk az Európai Unió második legnagyobb kukoricatermesztője. Amennyiben zöld utat kapna a genetikailag módosított fajták termesztése, s gazdáink élnének is a versenyelőnyt jelentő lehetőséggel, az ágazat egykettőre kilábalna a már-már ellehetetlenült gazdasági helyzetéből...
 

            A GM-fajtatulajdonosok magabiztos állításaival szemben független vizsgálatok nem mutatnak ki gazdasági előnyt a szabadföldi termesztésre először kibocsátott, úgynevezett elsőgenerációs GM-növények esetében ahhoz az anyavonalhoz viszonyítva, amelyből kifejlesztették. A kukoricamoly-rezisztens kukorica hasznát akkor lehetne mérni, ha e rovar hazánkban jelentős kártevő volna. A gyomirtószer-toleráns fajták hasznát a laikusok látják a gyomirtás egyszerűsödésével. A gyomirtás nagy szakértelmet igényel: a nem megfelelő időben végzett munka tőpusztulásra vezet, azaz a kultúrnövény maga is megritkul. A gyomirtószer-tolerancia ezt kiküszöböli, mivel nem kell félni attól, hogy az elkésett kezelés miatt fitotoxikus kár következik be. Az eljárás tehát a laikus növényvédelmet segíti csupán. Ezzel szemben számtalan olyan érv van a másik serpenyőben, amely nem támogatja az elsőgenerációs GM-fajták hazai termesztésbe vételét.

Miközben a GM-növények termesztésére vonatkozó szabályozásoktól visszhangos az ország, takarmányként és élelmiszerként egy ideje már hazánkban is forgalmazhatók ilyen késztermékek. Ezeket megkülönböztetett módon kezelik hatóságaink?

            Takarmányokhoz valóban jelentős mennyiségű genetikailag módosított szója érkezik Dél-Amerikából. (A biotermesztők ezeket nem használják.) 2004. május 1-e óta nálunk is kötelezően jelölni kellene a GM-terméket, de ilyennel csak elvétve találkozunk. Az európai élelmiszerpiacon is találnak időről időre jelölés nélküli mexikói-jellegű GM-kukoricacsipszet és ázsiai ételekhez használatos GM-szójatofut.

Egy-egy új gyógyszer forgalomba kerülését kötelező állatkísérletek, majd hosszadalmas klinikai tesztek előzik meg. A GM-növényeket alávetik-e hosszú távú hatásvizsgálatoknak?

            Azt gondolom, itt van a legnagyobb baj. A GM-fajtatulajdonosok minden lehetőséget megragadnak arra, hogy ilyet ne kelljen végezniük. Rendkívül rossz stratégia. Annyi ráfordítással, amennyivel a civil szervezetekkel vitatkoznak és a független vizsgálatokat akadályozzák, már sokkal messzebb lehetne járni. Támogatás hiányában azonban e területen világszerte kevés hosszú távú és független analízis folyik. Lövei Gábor és munkatársainak összefoglaló tanulmánya szerint 2004-ig mindössze 35 hasznos rovarfajjal végeztek – többnyire rövid időtartamú – laborvizsgálatot, míg intézetünkben a kukorica biodiverzitási vizsgálatai ennél két nagyságrenddel több faj érintettségét mutatták ki. Az OM és KvVM pályázati rendszereinek támogatásával osztályunkon ökotoxikológiai és környezetanalitikai vizsgálatok folynak, amelyek kapcsán néhány figyelemreméltó adathoz jutottunk.
A pollennel átvitt gén már abban az évben toxintermelést eredményezett az utódszemekben. Kérdésként vetődik fel a nyári mézekbe kerülő Bt-tartalmú pollen sorsa is. A védett lepkék közül a nappali pávaszem csalánon táplálkozó fiatal hernyóinak 20 százaléka pusztul el a táblaszegélyi viszonyokra jellemző körülmények között. Az engedélyezett Dipel permetezőszeres kezeléshez képest meglepően magasnak találtuk a MON 810-fajtacsoport által megtermelt, egy hektárra vetített Cry1-toxin mennyiségét. Lassúnak találtuk a talajba került tarlómaradványokban a Cry1-toxin lebomlását. A harminc generációt magában foglaló (!) kísérletsorozatban egy MON 810-fajtára gyorsan kialakuló rezisztenciát találtunk az aszalványmolyban, ami ezeknek a GM-fajtáknak a rövid lejárati idejét vetíti elénk. Vizsgálataink nem nyerték el a Monsanto fejlesztésmenedzseléssel foglalkozó vezetőinek rokonszenvét, s a múlt év óta nem biztosítanak számunkra vetőmagot. Osztályunk munkatársai előítéletek és érdek nélkül végzik kutatómunkájukat. Nem rajtunk múlik, ha pillanatnyilag nem lehetünk pozitívabbak. 

(ET-verzió)