Darvas B. és Hallgató A. (2001): Koka-hadművelet. Élet és Irodalom, október 19; 45 (42): 11.
Darvas Béla és Hallgató Attila

Koka-hadművelet

A történelem nem nevel semmire, mert előbb vagy utóbb tapasztalatainkat tanuljuk meg elfelejteni – énekelte a kilencvenes évek elején Sting, aki valaha tanár volt, s ma és nem mellesleg az Amnesty International számtalan akciójának hőse. Meglehetősen szövevényes az alant következő történet, amely példázata annak, hogy e században miféle ügyek részesei vagyunk, hogy a jóból és rosszból szőtt mintázaton milyen könnyen eltévedhet az egyszer használatos akciófilmeken iskolázott rutin-igazságérzetünk.

Valahol Dél-Amerikában

1946-ban a konzervatív Mariano Ospina Perez elnök nyílt harcot hirdet a liberális és kommunista erők ellen. 1948-ban meggyilkolják Jorge Eliécer Gaitan liberális elnökjelöltet. Kolumbiában azóta polgárháború dúl, amelynek áldozatai számosak (kétmillió ember hagyta el lakókörzetét, hat millióan emigráltak), gazdasági következményei katasztrofálisak. Az országban most legalább négy fő erő létezik: a választásonként változó politikai beállítottságú állami hatalom, a még politikai meggyőződésükön belül is megosztott baloldali gerillák, a jobboldali paramilitáris erők, továbbá a drogtermelésre alapított gazdaságot/nyomort működtető drogkartellek (Marinov, Index, 2001).

Az 1994-ben megválasztott liberális Ernesto Samper még hatmillió dolláros támogatói szerződést köt a Cali-kartellel. 1998 óta viszont a konzervatív Andrés Pastrana vezeti a kormányt, aki elődjével ellentétben tárgyalásokat folytat az 1966-ban alakult, legnagyobb gerillacsoport, a FARC (Fuerzas Armadas Revolucionarias de Colombia – Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők) vezetőivel. A marxizmus eltorzult, katonai válfaját valló, közel 15-17 ezer tagot számláló FARC Dél-Kolumbia kokaültetvényeit ellenőrzi és a drogbárókat védelmi szolgáltatások fejében adóztatja. Bevételeiből – Ecuador közvetítésével – fegyverkezik. Pastrana kormányra lépésekor kivonta a hadsereget a déli területekről, s az ország 40 százalékának ellenőrzését átadta a FARC-nak. A másik nagyobb, ma négy-ötezres gerillaszervezet, az ELN (Ejército de Liberación Nacional – Nemzeti Felszabadítási Hadsereg) 1964-ben szerveződött, s északkeleten az olajüzletet tartja kézben. Egy ELN által ellenőrzött zóna (jórészt Bolivar tartomány) kialakítása éppen napjaink eseménye. Rajtuk kívül az 1990-ben megszűnt és politikai párttá alakult M-19 csoport említhető. Múltjában ott találjuk 1984-ben a Kolumbiai Legfelső Bíróság 11 tagjának meggyilkolását vagy 1988-ban a Konzervatív Párt vezetőjének elrablását. Fentiek ellensúlya a szélsőjobboldali paramilitáris erők, a MAS (Muerta a Secuestradores – Halál az Emberrablókra) és a tízezres AUC (Autodefensas Unidas de Colombia – Kolumbiai Egyesült Önvédelmi Erők). Ezek szabadcsapatokként tevékenykednek, s többen úgy gondolják, hogy a mintegy ötvenezer hadra fogható főből álló hadsereg időről időre szemet huny a tevékenységük fölött.

Ami mindehhez az elképesztő anarchiához vezetett, az a drogkartellek által átformált gazdaság és az újraosztott pénz. A hetvenes évek végén a mexikói marihuána/hasis (a Cannabis sativa nővirágja és annak gyantája) -kereskedés felszámolásával Kolumbia az egyik legjelentősebb vadkendertermesztővé is vált (2000-ben ötezer hektáron termesztették), amit jól hasznosított az USA-ban kokainra kiépített dealer-hálózat. A terrorcselekményekről elhíresült Medellín-kartell vezetőjének, Pablo Escobarnak az 1993-as meggyilkolása után a délebbi Cali-kartell vette át a hatalmat, amely, módszereit időszerűsítve, fölös pénzeit már politikusok és bírák megvesztegetésére használta. Samper-rel kötött alkujának nyilvánosságra kerülése után azonban a rendőrség ezt is felszámolta. Azóta a drogkartellek helyét a közszerepléstől visszavonuló drogbárók által vezetett vállalkozások vették át.

 

A kokacserje és a fehér hó

A kokain forrása a dél-amerikai eredetű, két méter magas, perui kokacserje (Erythroxylum coca). Bolívia, Ecuador és Peru területén még ma is vadon él. Dél-Amerikán kívül Afrikában és Délkelet-Ázsiában (jávai kokacserje – Erythroxylum truxillense) is termesztik. A fél-egy százalék kokaint és származékait (cinnamoil-kokain, tropakokain stb.) tartalmazó zöld levelet (matu) gyűjtik, vékony rétegben a napon szárítják, majd száraz helyen, papírzacskóban tárolják. Az inka papok is szívesen rágcsálták a teaillatú szent kokacserje levelét. A durvára tört leveleket alkalikus hatású mészkő- vagy kagylóporral, esetleg növényi hamuval keverték, és úgy járultak a Napisten elé. A kokain ugyanis a nyálkahártyákon jól felszívódik. Megszünteti az éhség-, szomjúság- és fáradtságérzetet, s kellő mennyiség eufóriát okoz. A levélben lévő tropán-alkaloidok közül a kokain hatását az ópium (Papaver somniferum, a mák terméstokjában) élettani hatásához hasonlítják. A Coca-Cola például 1903-ig tartalmazott kokaint, amikor is betiltották ennek felhasználását. Eredetileg a kóladió (Cola vera) koffein- és theobromintartalmú kivonata adta a másik jellegzetes ízt.

A kokain kristályos, tiszta formáját 1860-ban állították elő, s szerkezeti ötletét adta több észter típusú helyi érzéstelenítőnek (például norcain, procain, tetracain, lidocain, novocain stb.). Ezzel egyidejűleg sok problémát okozott a világ kábítószer-rendőrségeinek. Elsősorban vízoldható hidrokloridja (hó, por, koksz, kokó) kerül a drogpiacra, amelyből egy két sort tükörről fölszippantva az orrnyálkahártyán át jut a véráramba. Helyi érzéstelenítő, e hatása révén – a gyomorba kerülve – szünteti meg az éhség- és szomjúságérzetet. Emellett a központi idegrendszerre hatóan az amfetaminokhoz hasonló pszichostimuláns hatása van, s ezáltal, fokozva az agykérgi aktivitást, csökkenti a fáradtságérzetet. Nagy adagban (a használt adag tíz-százszorosa) viszont epileptikus görcsöket vált ki, majd átmeneti depresszió után légzésbénulás következtében áll be a halál. 1980-ban a kokain egy füstölhető/szívható változata (kokain-hidroklorid plusz szódabikarbóna) jelent meg a piacon, amelyet crack-nek neveznek (égéskor pattogó hangot ad), az ezzel kapcsolatos függőség még jelentősebb. A kokain tartós fogyasztása a függőkre jellemző kedvezőtlen magatartásformák mellett álmatlanságot és az éhségérzés eltompulását, így igen látványos egészségügyi leromlást idéz elő. A kokain 80-90 százaléka a kolumbiai drogkartellek révén kerül a világkereskedelembe. Egy kilogramm kokalevél ára 2-3 dollár, amelyből ezer dollár értékű kokain vonható ki.

 

Kolumbia-terv

Az Egyesült Államok kormányainak hosszú ideje okoznak gondot a drogszállítók, amelyek közül a kolumbiai kapcsolat kiemelkedő. A Clinton- és Bush-kormányzatok 7,5 milliárd dollár támogatásban részesítették a négymilliárd dollár saját befektetésre alapozó, 1999-ben meghirdetett programot, amelynek célja a gerillák ellenőrzése alatt álló dél-kolumbiai droggazdaság felszámolása és a paramilitáris erők lefegyverzése. Ezt fedné a 30 oldalas Plan de Colombia (Kolumbia-terv), amelyet kitalálói nemzetmentő programként tálaltak a világ nyilvánosságának. Az Egyesült Államok 2002-es kolumbiai előirányzata már 882 millió dollár. Ezért a kolumbiai kormányzati erők katonai kiképzése és felfegyverzése jár. Kedvezményezettek: Textron (Huey katonai helikopterek), Lockheed Martin (radarrendszerek), United Technologies (Blackhawk támadó helikopterek), Northrop Grunnman (felderítő repülőgépek) és a szervező mecénás DynCorp. A Kolumbia-tervben a kulcsszerepet a kokaültetvények gyomirtó szerrel való pusztítása játssza. A kolumbiai kormány korábban is kezelte már a kokaültetvényeket (1992-ben például 38 ezer hektárt), azonban 2001-ben már 160 ezer hektár permetezéséről tudósított Rafael Orduz kolumbiai szenátor. 1996-1998 között 124 ezer hektár kokaültetvényt gyomirtóztak, amelyből csupán 35 ezer (28 százalék) pusztult el. A glyphosate hatóanyagú Roundup Ultrát szórják ki. Kolumbiában 2000-ben 183 ezer hektár kokaültetvény volt, ennek fele korábban Caquetá és Guaviare körzetében. Ahol a kezelés sikerrel járt (ekkorra már 47 ezer hektárt semmisítettek meg), ott az esőerdők további pusztításával új ültetvények jelentek meg az ecuadori határ közelében, Putumayo, Cauca és Narińo tartományokban, míg egy részüket áttelepítették Peruba. Sok helyen viszont a permetezést a kokacserjék túlélték. Ennek oka egyrészt az, hogy a repülőgépeknek a kelleténél magasabban kellett röpülniük, mivel a kokaültetvények fegyveres őrzőinek (a FARC gerillái) támadásától tartottak. A másik ok az, hogy az Andok völgyeiben ritkán fordul elő szélcsöndes időjárás, így minden feltétel adott a totális hatású gyomirtó szer nem célterületekre való sodródásához. A részleges hatás harmadik oka a termesztők tapasztalatain nyugvó agrotechnika, mely szerint a levelek a glyphosate-kezelés után azonnal levágandók (vajon mi lesz velük?), így a felszívódó és a növényben vándorló hatóanyag nem éri el a gyökeret. Ekkor viszont a kokacserje tőből hamarosan megújul.

 

Környezet-egészségügyi konfliktusok

Vízszennyezés. Körültekintő légi kezelés esetén is mérhető némi permetlé-elsodródás. Mindez jelentősen nő szeles időben, vagy amennyiben nem az optimális repülési magasságról történik a kijuttatás. A glyphosate száraz talajokon 90 százalékban a felső humuszgazdag rétegben marad, s 2-4 hét alatt elbomlik. Bomlásterméke az AMPA (amino-metil-foszfon sav) viszont maradandóbb. Svédországban két év múlva a kijuttatott mennyiség 8 százalékát mérték vissza. Vízoldható hatóanyag, tehát csapadékos helyeken élővizekbe mosódhat. Kimutatása környezetünkből nem egyszerű. A múlt évben norvég kémikusok azzal lepték meg Európát, hogy a tisztaságukról híres felületi vizeik 86 százalékából mutatható ki ez a hatóanyag.

Növények és állatok pusztítása. Sejthettük, hogy az „ártalmatlanabb, mint az aszpirin” jellegű, kis-gyárihibás szöveg nem csak stílusában, de valóságtartalmában is kíván némi korrekciót. A glyphosate totális herbicid, minden növényt elpusztít, amivel érintkezik, a gyökerek elérésekor az évelőket és fás szárúakat is. Kis dózisban vöröshagymán kromoszóma-rendellenességet indukál. Édesvízi zöldalgák növekedését erősen gátolja. A további vizsgálatok a madarak és halak érzékenységét (mozgáskoordinációs és légzési problémák) állapították meg. Az érintett területen (Guamuez folyó) halpusztulásra figyeltek fel. Az észak-amerikai békatorzfejlődés és -pusztulás kapcsán fordult a figyelem több gyomirtó szer felé. Közülük a glyphosate az egyik gyanúsított. Ebihalak vörösvérsejtjeiben DNS-törést előidézve mutagénnek bizonyult. A kétéltűekről – ahová a békák tartoznak – tudnunk kell, hogy a felületi vizek szennyezettsége miatt a világ legveszélyeztetettebb élőlénycsoportja. Ökológusok tehát jó okkal aggódnak az amazóniai körzet gazdag és egyedülálló élővilágáért. A World Wide Found for Nature elnöke kérte a kezelések azonnali felfüggesztését addig, amíg a mellékhatások kivizsgálása megtörténik.

Humán-egészségügyi panaszok. Négyezer emberen (többségében Caucaban élő yanacona indián) mérgezési tünetek (gyermekeken bőrkiütések, hányinger, hasmenés, légzési zavarok) jelentkeztek, amelyek egyébként a munkaruha nélkül dolgozó permetezőmesterek eseteiről is ismertek. A The Observer (2001. június 17.) értesülései szerint a kijuttatott glyphosate-dózis sok helyen százszorosa annak, ami az Egyesült Államokban engedélyezve van, s ez az oka a területen élő gyermekek bőrkiütéseinek és az állatok pusztulásának. Pozitív, nyulakon végzett vizsgálatok után és emberi spermát vizsgálva citotoxikus hatásra s a spermiumok mozgáskorlátozottságára figyeltek fel.

Éhezés. Dél-Kolumbiában a drogbárók terrorja alatt élő, elszegényedett parasztok jelentős része hagyott fel a kukorica, jukka, ananász, manióka, cukornád termesztésével, s helyükre koka-, mák- (Kolumbia heroinkivitele is növekedőben volt; 2000-ben kilencezer hektáron termesztették, amit viszont maradéktalanul semmisítettek meg a permetezések) és vadkenderültetvények kerültek. A helyzet megoldásához nem számíthatnak tényleges állami védelemre és segítségre. A chibchak leszármazottai azt kérdezik: vajon nem az élelmiszernövényekre adott támogatás lenne a biztonságosabb megoldás a kérdés rendezésére, mint az illegális és velük együtt legális ültetvények pusztítására elpocsékolt dollármilliárdok? A kokatermesztés bevétele 2001-ben 2,74 dollár/kg, míg a kávéé 1,05 vagy a kakaóé 0,77. A panasszal élő farmereket viszont azzal vádolják (például a paramilitáris erők), hogy együttműködnek a gerillák által védett drogbárókkal. A növényvédelmi célját felejtő vegyi háború tehát legszembetűnőbben a többnyire félvér őslakosság ültetvényeinek letarolásában mutatkozik meg. A felmérések 178 ezer háziállat (főként pisztrángtenyészet és szárnyasok) pusztulásáról számolnak be. Az ennek következtében fellépő elszegényedés itt éhezéssel párosul.

 

A permetezett mixtúra

A glyphosate nevű gyomirtót az EPA (az USA Környezetvédelmi Ügynöksége) 1974-ben engedélyezte. A kilencvenes évek végén a tíz legjobban fogyó növényvédőszer-hatóanyag egyike volt (hivatalosan évi 17-22 ezer tonnát értékesítettek belőle), s jelentősen hozzájárult a Monsanto birodalom felépítéséhez. A kokacserjéhez hasonlóan a vadkender és mák irtására is szívesen használják. Az utóbbi tíz évben háromezer tonna glyphosate-ot használtak fel ilyen célra (csak 2000-ben félezer tonnát Kolumbiában, amit százötvenmillió dollár haszonnal azonosítanak), ami már a Monsanto profitjának is számon tartható része. Hovatovább a glyphosate favorizálása oly mértékű, hogy ma egyike azoknak a hatóanyagoknak, amelyekre tűrőképes, genetikailag módosított növényfajtákat hoztak létre. Ezeken a területeken például az előírásnak megfelelő alkalmazás esetén be is válnának.

A Roundup Ultra a glyphosate hatóanyagon kívül polioxi-etil-amin felületaktív anyagot tartalmaz. Emellett a viaszos kokalevelekhez szükséges tapadáshoz Cosmo Flux-411F (fő hatóanyaga az Atplus 300F) és habzásgátló Cosmo-In-D található benne. Habzásgátló nélkül a repülőgépes kijuttatáskor keletkeznének zavarok. A permetezési segédanyagok használata nincs EPA-engedélyhez kötve, habár a két utóbbi az enyhén mérgező anyagok kategóriájába tartozik. Ezek komplex hatása nem vizsgált, bár az olajos/zsíros/viaszos felületeken való tapadás fokozódásával a glyphosate érvényesülése megnégyszereződik. Az Atplus 300F-et (ásványi olajok emulzifikálásában is egyedülálló felületaktív anyag) gyártó brit ICI 2001 májusában elállt a további szállítástól. Szóvivője szerint nem szándékoznak ezzel az üggyel a gyár jó hírnevét kockáztatni.

 

Agent Orange mint déjà vu

A vietnami háború idején a dzsungel mintha a vietkongok oldalán állt volna. Jó megoldásnak tűnt C-123-as repülőgépről 44 millió liter gyomirtó szerrel lombját venni/büntetni. 2,4 millió hektár mocsárerdő és lakói ismerték meg az Agent Orange környezet-egészségügyi mellékhatásait (DB, Élet és Tudomány 54, 1451-1453). A megfelelően tisztítatlan készítmény gyártási szennyezettségként dibenzo-dioxint (TCDD) tartalmazott; néha 47-szeresét is annak, amivel forgalomba lehetett volna hozni. A kezelt mocsárerdők regenerálódásának időtartamát ökológusok egy évszázadra becsülik. A bennük élt/élő bennszülötteket vizsgáló orvosok Bu Daiban 1000 személy közül 523 egészségi állapotának megromlását hozták kapcsolatba az elszabadult gyomirtózással. Ebben vetéléstől és torszületéstől (lásd a saigoni Tu Du kórház mindennél beszédesebb, a meg nem született embriók preparátumait tartalmazó kiállítását) a rosszindulatú betegségekig terjedt a választék. Az ilyen környezetben maximum egy évet töltő vietnami veteránok körében a kötőszöveti és nyirokrák előfordulása megemelkedett, asszonyaik pedig nem tudtak áldott állapotba kerülni. Hosszas vita után a vegyszergyártók és a 250 ezer érintett család között peren kívüli megállapodás jött létre, amelyben 180 millió dollár segélyt kaptak. Ezért csupán azt kellett állítaniuk, hogy az Agent Orange és a veteránok betegségei között nincs összefüggés. A különös támogatás 46 százalékát a Monsanto fizette. Habár csak az Agent Orange 30 százalékát szállította, az ő tételei voltak dibenzo-dioxinokkal a legszennyezettebbek.

 

(kézirati verzió)