Darvas B. (2001): Orosz(bio)rulett.  Élet és Irodalom, május 4; 45 (18): 22.
Darvas Béla

Orosz(bio)rulett

Ken Alibek-Stephen Handelman: Biohalál. Fordította Félix Pál. Ármádia, 2000. 279 oldal, 1860 Ft

 

Az Észak-Amerikában megjelent könyv eredeti címe: Biohazard, (Random House, New York és Toronto; első kiadása: 1999 április, második kiadása: 2000 április). A könyv alcímszerűsége szerint: sokkoló híradás a világ legnagyobb biológia hadviselési programjáról. A könyvben lévő képeken Alibek arcát fixírozhatjuk, amit dús, fekete haj keretez, duzzadt, összeszorított száját, mindig a kamerába néző, ázsiai szemét, rossz közérzetéről árulkodó orrmelléki ráncait. Ken! Van-e a kutatásnak felelőssége? Vagy csak rizikója? Hiszen jobbára nem tudjuk, hogy a bent lapuló „forma”, aminek az anyagból való kibontásába kezdtünk, megáld vagy megátkoz majd bennünket. Az eredményre dresszírozott kutatónak határozott kísértés az ismeretlen. Persze, úgy általában. Ilyenkor a szponzorra hárul az alkalmazás felelőssége? Ő fizetett. Olvastunk elég, a cselekmény közepén ocsúdó „katonatudósról” szóló filléres regényt. Mégis, mi legyen az atombomba-félékkel? Jó okkal hihette-e Joseph Rotblat azt, amit 1944-ben mondott: „Azért dolgozunk az atombombán, hogy azt ne használják”? Ha igen, csak átmenetileg, hiszen morális indokkal hamarosan elhagyta Los Alamost, és vele a még akkor befejezetlen Manhattan Projectet. Hihette-e Alibek doktor, hogy humánkórokozókat fertőzőképesebbé nemesíteni és nagy tömegben előállítani tisztességes tudományos munka? Ezen elgondolkozva egy percig sem!

Ki tehát ez az amerikanizált nevet viselő Ken Alibek? 1950-ben, egy Alma-Atához (ma Almatij) közeli településen született Kanatjan Alibekovként. Tehát Kazahsztánban, ahol a kazah és orosz nyelven úgy osztoznak az ottaniak, ahogyan a mohamedán és az orosz ortodox valláson. Dédnagyapja még a nomádok kánja volt; letelepült anyai nagyapja, Abdrahman Aitijev viszont már a kazahsztáni kommunista forradalom egyik vezetője. Abban az időben, amikor másfél millió kazah halt éhen és félmillió kivándorolt. Ő a belügyi népbiztosságig vitte, amikor 1935-ben „elvtársai” börtönbe csukták, ahol rövidesen elhunyt. Háborús hős apja, Brizal (Bajzak?) Alibekov rendőrtisztként vonult nyugdíjba. A magát kazahnak valló Alibekov Tomszkban (Oroszország) végezte az orvostudományi egyetem katonai szakát. Járványügyre specializálódott. Végzés után, egyetemi szakaszát a Biopreparat kötelékébe vezényelték. A tularémia és a pestis biológiai fegyverként való alkalmazásáról írta egyetemi doktori értekezését. Századosként, a hivatalosan rovarölő szereket gyártó omutnyinszki (Oroszország) üzemben fejleszti ki a tularémia-fegyvert. A tularémia a Francisella tularensis baktérium által többféle állaton okozott kór, amely emberen magas láz és hányás mellett nyirokmirigy-duzzanatokkal jár, majd 2-4 hét alatt a lép, máj és tüdő degenerálódását idézheti elő. Rovarcsípéssel (például kullancsok, böglyök), de a beteg állatok harapásával, vérével, húsával, a baktériumot tartalmazó porral is terjed, akár a többi, a biológiai hadviselés által kiszemelt bakteriális zoonosis (állatról emberre terjedő betegség). 1983-ban a sztyepnogorszki (Ekibasztuz mellett, Kazahsztán) gyárban már a tüdőanthrax-fegyveren dolgozik. Ennek a szörnyű betegségnek (a lépfene egy formája, amelynek túlélési aránya roppant alacsony) – orvoshoz méltatlan – ipari méretekben való szaporításáról szól kandidátusi disszertációja. 1987-ben, a szervezet moszkvai központjába kerül; 1988-ban már mint ezredes ennek igazgatóhelyettese. 1992-ben lassan érlelődő lelkiismereti okokból az USA-ba emigrál és Washington DC-ben telepedik le. Társszerzője, Stephen Handelman a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején a Toronto Star moszkvai tudósítója, ma a Time publicistája.

Mi a könyv tárgya? A Brezsnyev által 1973-ban elindított, Enzim fedőnevű program valós eredménye: a Biopreparat hálózata, amit a KGB felügyelt, a GRU és a Szovjet Tudományos Akadémia gardírozott, s még Gorbacsov alatt is működött. Ebben a hálózatban – ahol gyógyszer- és növényvédőszer-kutatást szimulálva, a biológiai és vegyi fegyverekről szóló leszerelési ENSZ-megállapodás (1972) ellenére, száztonnás tételekben emberre halálos kórokozókat szaporítottak – hatvanezer alkalmazott dolgozott. Próbálkoztak itt antibiotikumokkal csak többé-kevésbé kezelhető baktériumokkal. A tularémia, lépfene, pestis, brucellózis, takonykór, Q-láz és a melioidosis az erőfeszítések tárgya. Nem kell különösebb képzelőerő ahhoz, hogyan rajzolná át az antibiotikumoknak ellenálló pestis (a Yersinia pestis patkányokról bolhák közvetítésével kerül az emberre) az általunk ismert emberi civilizációt. S ha ez még nem elég, a gyógyszeresen máig sem kezelhető patogén vírusok (ló agy- és gerincvelő-gyulladás, valamint a vérzéses lázakat okozó Marburg-, Machupo-, Junin-, Lassa-vírusok, de a WHO által a Föld nevű bolygóról kiirtottnak nyilvánított fekete himlő) is ennek a végletesen elhülyült hadügyi játszmának a részesei. Mi jöhet még? Biotechnológiai úton módosított Ebola? Nos, korunk legrettegettebb vírusos betegségeinek egyike, a zairei vérzéses láz (alias Ebola) is megvolt; a Biopreparat N2-nek kódolta a kolcovói (Novoszibirszk mellett, Oroszország) Vektor programban!

Kulisszaként és mellékesen – térképen nem található helyek, felfuvalkodott tábornokok, fontoskodó ezredesek, stratégiai xeroxmasinák, státus telefonkészülékek, rejtjeltáviratok, pincérkatonák; lényegesen viszont – tízezer kilométerre halálos betegséget hurcoló SS-18-as rakéták, két hét alatt 12 millió ember elpusztításához elégséges lépfene-produkció. A lépfenét kiváltó Bacillus anthracis spóraképző baktérium. Akár évtizedekig megőrzi fertőzőképességét, azaz tartósan elszennyezi a környezetet. Nézzük ebbéli gyökereinket: az előrelátó angolok fekete himlővel szennyezett takarókkal „látták el” az indiánokat (gyapot ruhaneműn akár 1,5 évig is fertőzőképes marad), miközben azok a franciákkal csatáztak. A németek az I. világháborúban takonykórt (a Pseudomonas mallei baktérium által elsődlegesen páratlan ujjú patásokat megbetegítő zoonosis; emberen gennyes bőrgyulladásokkal, magas lázzal jár; heveny formája szepszisben végződik, a halálozási arány 100 százalék) vetettek be a román lovasság ellen. A II. világháborúban, a sztálingrádi (ma Volgográd) csata előtt, Kirovban (Oroszország) gyártott tularémiát permeteztek a németekre (a járvány természetesen az oroszokra is átterjedt); a Krímben állomásozó csapataikra pedig Q-lázzal (a Coxiella burnetii baktérium emlősökről és madarakról szőrük, tolluk, beszáradt váladékuk belégzése útján terjed; magas lázzal, légúti vagy bélrendszeri gyulladással járó betegség) csaptak le. A japánok pestissel fertőzött bolhákat tartalmazó bombákat szórtak le Mandzsúriában. Nem a sors hozta, hanem a „termeléssel” kapcsolatos baleset volt az 1979-es szverdlovszki (ma Jekatyerinburg) tüdőanthrax-járvány. A nyolcvanas évek elején, az afganisztáni háborúban az oroszok takonykórt vetettek be a mudzsahedinek ellen. 1995-ben, az USA egyik felelős bizottsága (Technológiai Értékelő Hivatal) az alábbiakat gyanúsította meg azzal, hogy biológiai fegyvereik vannak: Bulgária, Dél-Afrika, Dél-Korea, Egyiptom, Észak-Korea, India, Irak, Izrael, Kína, Kuba, Laosz, Líbia, Oroszország, Szíria, Tajvan és Vietnam.

A baktériumot/vírust szállító rakéta a szegények favoritja. Tárgyakat nem rombol, és mégis harci kedvet apaszt, tartósan demoralizál, kórházi tartalékot emészt, viszont szinte irányíthatatlan. Vajon milyen messze vagyunk attól, hogy magunkat végleg kitöröljük a világtörténelemből? Az obolenszki (Moszkva mellett, Oroszország) Máglya, majd Kiméra programok már a molekuláris biológia eszközeit használták. Modellként, a nagy ritkán bélhurutot okozó Yersinia pseudotuberculosis baktérium örökítőanyagába egy toxintermelő gént ültettek be. Alibekov szerint az igazi cél a botulin gén (a botulotoxinokat, a 30-50 százalék mortalitással járó ételmérgezés kiváltóit, a Clostridium botulinum baktérium termeli) beépítése a pestisbaktériumba, amikor is megérkeznénk végre a mikrobiális pokolba, amelyet méltán kiérdemeltünk. Ezt a könyvet – tényanyaga miatt (apróbb pontatlanságairól most egy szót sem ejtve) – mindenkinek olvasni kellene. Háborodjunk fel, vagy tamáskodjunk a tartalmát illetően (például ilyesformán: a könyvben foglaltaknak nincs nyoma az Encyclopaedia Britannicában), utána már gyanakodni fogunk. Jut eszembe, annak sincs jele, hogy a negyvenes években Fort Deterickben (Maryland) George W. Merck (a világhírű Merck Co. Inc. elnöke) vezetésével az amerikaiak hasonló kórokozókon dolgoztak, mint az oroszok, s 1944-ben Nagy-Britannia ötszázezer lépfenebombát vett tőlük.

A filmsztárokat felvonultató The Rock című filmet nem olyan régen láthattuk. A történet arról szól, hogy 1996-ban egy csoport – az 1991-es Desert Storm-akcióban részt vevő – öbölháborús veterán VX-idegmérget tartalmazó rakétákat csen el egy USA-ban lévő tengerészeti fegyverraktárból, és azokat az Alcatraz szigetéről San Francisco városára irányítva zsarolni kezdi a kormányt. Nem beszéltünk a film kapcsán arról (színtiszta fikciónak tűnt), hogy a világot bejárt kasszasiker elsöprő hatású vegyifegyver-készletről tudósított bennünket. Az I. világháború után, az 1925-ös genfi protokoll alkalmával 140 ország írta alá, hogy nem használ fel mérges gázokat hadászati célokra (addig 91 ezer velük kapcsolatos halálesetet jegyzett le a történelmünk). Miért raktározzuk akkor azt, amivel nincs célunk? A VX folyékony, elgázosodó idegméreg: O-etil-S-(2-izopropil-amino-etil)-metil-foszfonotiolát. Az USA háromezer tonnás kémiai fegyverkészletéből jelentős mennyiség a VX, a sarin és a mustárgáz, amelyet deklaráltan kilenc helyen tárolnak. Megsemmisítésük 12 milliárd dollárba kerülne. Az utolsó bevetések átfutása találgatásra adhat alkalmat: irak-iráni háború (1984-1988), Mozambik (1992), Azerbajdzsán (1992).

A befejező sorokat Varsóban, a reptéren írom. Poznanból érkeztem, ahol a kelet-európai országok világviszonylatban is meghatározó, többszázezer tonna veszélyes növényvédőszer-hulladékának nyűgével foglalkozó konferenciát hallgattam végig. Alibekov könyvének utolsó oldalain azt olvasom, hogy a Bioeffekt Ltd. nevű moszkvai cég (vezetője egy obolenszki biopreparatos) genetikailag módosított tularémiatörzseket hirdet megvételre. Csak nem terroristáknak? A presszó monitorán azt látom, hogy a 9:25-ös budapesti járat előtt landolt a 8:35-ös almati.

 

(kézirati verzió)