Darvas B. (1999): Mikrokoszmó (leltár).
Élet és Irodalom, július 2; 43 (26): 6.
Darvas Béla

Mikrokoszmó

(leltár)

 

Minden azt sugallja, hogy itt most békebeli szakszervezeti gyűlés készülődik, ahol tapsok és derültség ámbrájától övezve jutalomkönyveket és beutalókat osztogat majd a Mosolyországból alászálló bizalmi. Az előtérben büfé hívogat. Kezdem érteni a jelen lévő nyugállományúak magas arányát. Így nézne ki tehát munkaidő utáni környezetvédelmünk élcsapata? Ismert közgazdász, majd szociológus beszél a globalizáció és a környezetvédelem összefüggéseiről – mi tagadás, rizikó nélkül hakniznak – az alapján, amit egy hét alatt az Interneten sikerült megtudniuk. Professzionális szószaporítás, amelyben például elmagyarázzák: hányféle autentikus jelentése van a globálisnak. Egészen elszállok, és már keverem is az etimológiát a viktimológiával. Kívülről hullámokban támad a túl korán leleplezett lecsós szelet. Egy kollegina támolyog kifelé a sorok között; hamarabb szokott vacsorálni, már tilos tartományban a vércukra. Imádkozom, el ne szédüljön, a dolognak ugyanis nagy a valószínűsége. Egy hozzászóló – úgyis mint idegenbe szakadt hazánkfia – arról beszél, hogy járjunk gyalog, miért is szennyeznénk kipufogógázainkkal a jó levegőt, míg egy kardos asszonyka le nem hordja, hogy ő bizony nem szándékszik újra fateknőben mosni. Mindez 1999-ben, Magyarországon történik.

Ami megvolt

Maróthy, Keresztes, Gyurkó után, 1994-től a magyar-népművelés-filozófia szakos Baja Ferenc kerül a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium élére, akiről addig az aktív természetvédők azt jegyezték fel, hogy egyszer, a Föld Napján összeszedett egy zsák erdei szemetet. Ma két maradandónak tűnő ügye körül kering a sajtó. Történt egyszer, hogy a Hunalco Rt. vezetősége – Zsurkon – munkahelyek létesítésére szánta el magát, termékei egyenesen a FÁK piacát célozták. Az üzem fő attrakciója a „Rasputyin” márkájú – köztünk szólva – pancsolt vodka volt. A 400 millió forintos zöldmezős beruházáshoz 80 millió forint vissza nem térítendő területfejlesztési hozzájárulásról döntött akkor a miniszter. Az ukrán vámosok később húsz vagon Moldovába tartó kerítésszaggatót foglaltak le, és hab a tortán, hogy a konkrét fogadó céget nem lehetett megtalálni. Nem vagyok büszke Zsurkra – mondta egy elgyengült pillanatában Baja környezetművelő, s arra a kérdésre, miért hagyta figyelmen kívül azt, hogy a gyárban jelen volt az ukrán maffia is, azt válaszolta, hogy nem vette elég komolyan az Információs Hivatal jelzéseit. A másik ügy a Nyírfa-dosszié egyik fejezete, a nyíregyházi Zefirusz Kft. (a miniszter felügyelőbizottsági tag) ingatlanspekulációja, amely tizedáron jutott jelentős birodalomhoz (Magyar Nemzet, 1998. január 10; Népszabadság, 1998. június 10; Napi Magyarország, 1998. június 22; MaNcs, 1999. március 25.).

1998-tól az agrármérnök Pepó Pál a Környezetvédelmi Minisztérium (KöM) élén, aki pártjának EU-integrációs kabinetvezetője volt. Torgyán Józseffel való szeptember 9-i megállapodása szerint százhúsz területfejlesztésben jártas szakembert és ötvenöt kiszolgálót ad át a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnak (FVM), s velük együtt számítógépeket, mobiltelefonokat, hűtőgépeket, tévét, fénymásolót, faxkészüléket, videókat 13 autó társaságában, majd a Környezetgazdálkodási Intézet Alkotmány utcai épületét. A kiszolgáló-személyzetben átkerül húsz – első fokon éppen most pert nyerő – környezetvédelmi szakember is. Néhányuk tudomására hozzák: ne nagyon rendezkedjenek be tartós maradásra. A jelentősebb vezetői tapasztalatokkal nem rendelkező, a rábízott minisztériumot lendületből kézi vezérlésre állító Pepó sorban válik meg újdonsült beosztottjaitól, s helyükre megbízhatóbbakat ültet. Általános személyiségi jegyeket vizslató vezetővizsgáztatási módszereiből az is világosan látszik, hogy a környezetvédelmi szakmában való jártasság – a modell erre ő maga – másodlagos a megítélésekben. A személyzeti munkába áldozatosan, de hivatalos jogosítvány nélkül besegít az asszony is. Pepó a bukdácsoló költségvetésű – saját laborhálózat nélkül környezetvédelmi feladatokra csak korlátozottan alkalmas – minisztérium számára egy Audi 8-as csúcsmodellt igényel, a harmincmilliós, személyes (néha családi) használatra vásárolt Mercedes mikrobusz mellé. Végül be kell érnie egy Audi 6-ossal. Későbbi, 75 millió forintos lakásigényét a miniszterelnök elutasítja, így marad elődjének felújított lakása (Magyar Hírlap, 1998. október 10; HVG, 1998. szeptember 26, október 24, 1999. február 20; MaNcs, 1998. december 17, 1999. március 18; Népszabadság, 1999. március 4; 168 Óra, 1999. március 25.).

A KöM-ben történő nagyarányú bontás nem jár együtt építéssel. Ezt illetően Pepó elődjét vádolja; szerinte az előző kabinet a függetlenségét vesztő Központi Környezetvédelmi Alapból az 1998-as összeg háromnegyedére, az 1999-es kétharmadára és a 2000-es egynegyedére vállalt szerződéses kötelezettségeket, s neki forrásnövelésre csak ezek felbontása és a pályázati kiírások törlése maradt. Baja szerint viszont utódjának érdekérvényesítő-képességével van probléma, ami miatt a környezetvédelem gyakorlata mélyrepülésbe kezdett. Illés Zoltán államtitkár május elején adott nyilatkozata szerint (ATV) a Pepót érő támadások – nekünk bármilyen különös – erősítik annak pozícióját, és ő két hét alatt végzett volna azzal a munkával, amivel a jelenlegi miniszter – tanulási kötelezettségei miatt (környezetvédelmi és igazgatási) – egy év múlva fog. Május végén a hazai környezetvédelmi szövetségek (Levegő Munkacsoport, Magyar Természetvédők Szövetsége, Világ Természetvédelmi Alap Magyarországi Képviselete) – alkalmatlanságra hivatkozva – Pepó felmentését kérik. Válaszul miniszterünk az Aktuális című műsorban (MTV1) arról beszél, hogy ez lényegében politikai támadás, és szakmai munkájával a kormánypárti elit, s főként saját elnökminisztere fölöttébb elégedett.

Ami viszont nem

Az 1998-as választások előtti közvélemény-kutatások legmagasabb tetszési indexét a környezetvédelem ügyei kapták. Vitathatatlanul tiszta Magyarországról álmodunk. Csupán a Kisgazdapárt mondta: erre a minisztériumra pedig nincs szükség, be kell olvasztani a Földművelésügyibe. Gondolom a mezőgazdasági fociimpériumon (Félix Péter, HVG, 1999. február 6; március 20.) túl immár a törzsökös agráriumhoz készülődő Bős-Nagymarossal, a szimbólummá növekvő Garéval, az ipari lég-, talaj- és vízszennyezéssel, hovatovább városaink levegőjével és ivóvizével, közúti mizériájával, netovább nukleáris és egyéb hulladéktárolási ügyeinkkel együtt. A programszerkesztők valahogyan nem értesültek arról, hogy mindez az iparilag fejlett világban önálló tárcához tartozik; a ritkán összetett mezőgazdasági tevékenység igazgatása önmagában is kellőképpen ambiciózus feladat. Aztán az egyetlen másként gondolkozó párt megkapta a tárcát. Ne hezitáljunk tehát az erről szóló – reményekre jogosító, utólag trillának minősülő – híradások mérlegelése után meghatározni a tárca valós, eddigi súlyát: pehelysúly, amatőr kategória.

Kinevezéskori első rádióinterjújában Pepó azt nyilatkozta a Kossuth Krónikának, hogy az agrár-környezetvédelem még gyerekcipőben jár, így sok a tennivaló. A szélesen áradó nyitány után azonban hamar kiderült, hogy a zenemű további tételei – mint azt a pepsi-életérzésekről szóló reklámfilmeknél már megszoktuk – nincsenek megírva. Ez csupán demo egy mozgalmasra tervezett kliphez.

Vajon nem tartozik-e a függő helyzetek kategóriájába, meríti-e ki az összeférhetetlenséget – kiterjesztve azt az összes korábbi és hasonló példáinkra is –, ha az egyik miniszter a vele éppen esetenkénti szakmai érdekellentétbe kerülő másik miniszter pártvezetője? Ilyen persze a köznapi, már-már virtuális valóságban nem fordulhat elő, s mindennek áthidalására csupán interminiszteriális gondolkodás kell; így Pepó arról tart előadást, milyen alacsony szintre süllyedt az agrokemizálás ebben az országban, és milyen alacsonyak a hozamok. Máshol viszont arról, hogy a növényvédelmi tevékenység környezetünk fajgazdagságát szűkíti. Megoldásként pedig fenntartható mezőgazdaságról beszél, de a magángazdaságok szintjén. Remélem, legalább ő tudja, hogy mindez konkrétumokban mit jelent, mivel a szerény üzenet ezen a szinten válik el a szárnyaló spícstől. Egyébként az FVM és KöM nagyszerűen működik együtt. A jogász végzettségű földművelésügyi miniszter a törvény szerint illetékes Géntechnológiai Bizottság megalakulásával egyidejűleg – mintegy annak feje fölött – ígéretet tesz amerikai és ausztrál kollegáinak, hogy Magyarország a környezeti kipróbálásban is jeleskedő biotechnológiai nagyhatalom lesz. A növénynemesítésben jártas környezetvédelmi miniszter viszont, a nem kormányzat-függő környezetvédelmi szervezetek ebbéli folyamatos tiltakozása ellenére, sokatmondóan hallgat.

Várom azért e modell alapján egy ideális kormány teljes horizontjára kiterjedő jobbító megoldásokat: az ájer-dinasztiából származó egészségügyi, a kefe- és szitakötő szakos igazságügyi, valamint a vándor orvhorgászként széles körű ismertséget szerzett majdani oktatásügyi minisztert. Miért is ne, az illeszkedő szakmai képzettség még gátolná a praxisra emelkedő zsigeri látásmódot.

Árnyék bársonyszék – emlékezem Szabó Gábor (HVG, 1998. július 25.) parádés cikkcímére, és tényleg, mintha a környezetvédelemnek eddig csak ilyesféle jutott volna. Elismerésül kaphatja ezt a tárcát valamelyik korlátozott ambíciójú politikusunk? Nem lenne ez speciális terület, amelyhez érteni sem szégyen? Egyetemeink – ha nem tévedek – régóta képeznek környezetvédelmi szakembereket. Lehet, hogy ez a szakma nem politizál? Az amatőrség viszont a tenni vágyó szorgalommal párosítva katasztrofális elegy. Bajánk is attól lett végre jó, hogy minisztériumától elrabolták pártjának ügyei.

Gyerekcipőben

Nézzük akkor, hogyan festett az agrár-környezetvédelem, gyerekcipőben. 1980-at írunk, amikor nálunk a Hazafias Népfront feladata, hogy csiszolgassa a környezetvédelmi közgondolkodást. Várkonyi Anna a Tihanyi Biológiai Kutatóintézet kutatójával, Herodek Sándorral készít interjút a Balaton állapotáról (ÉS, 1980. november 29.). Herodek doktor elmondja, hogy az állattartó telepek hígtrágyája és a műtrágyázás miatt elindult a tó algásodása, hínárosodása. December 6-án Gádor Iván Nagy Bálint MÉM főosztályvezetővel készít interjút (ÉS, 1980. december 6.). Nagy szerint az emberiség – ha elhatalmasodik rajta a szkepszis és a tunyaság – az éhhalál felé tart, és nem érthető, mi a baj azzal, hogy felborítjuk a termőhelyen az egyensúlyi állapotot. „Bejárt út ez, tovább kell haladnunk rajta, akkor is, ha a natúra után sápítozó, bukolikus természetképet pátyolgató környezetvédők elsiratják is a mérges csípésű rovarokat.” Véleménye szerint a műtrágyák és növényvédő szerek nincsenek káros hatással a Balatonra. Balogh János akadémikus (ÉS, 1981. január 3.) ekkor ragad tollat, és többek között beszél a falusi kutak 40-80 százalékos és tanyasiak 70-97 százalékos nitrát-szennyeződésről, amely évi ötezer csecsemőt betegít meg. Nagy személyeskedő válasza azonnali (ÉS, 1981. január 10.); írásában tetten érhetjük az ökológia megértetlen lesajnálását. Papp Ferenc (ÉS, 1981. január 31.), az Országos Vízügyi Hivatal (OVH) főosztályvezetője ezt követően kapcsolódik a vitába, és azt állítja Balogh akadémikus adatai a kutak nitrátszennyeződéséről túlzottak, de a helyeseket – milyen különös – nem adja meg. Balogh János (ÉS, 1981. február 7.) utolsó megszólalásakor azt írja, darázsfészekbe, tabu témához nyúlt, s tudomásunkra hozza, hogy adatait abból az OVH-kiadványból vette, amelyet éppen Papp lektorált. Bármennyire is abszurdnak tűnik, így esett. A dicstelen történet, amelyet a növényvédelmi szervezetnél pályakezdőként csukott ajtók mögött vitattunk, máig kísért. Addig – nekem – ismeretlen lecke volt. Az értékrendszer elvérzeni látszott, elgázolta őt a regnáló érdekrendszer.

Hat globális főbűnünk

Az előzőekből azt is leszűrhetjük, hogy a miniszter urak, akik a környezetvédelem ügyeit kezelték mindenkoron, kissé bizonytalanok abban, hogy a környezetvédelemnek mi a fő mozgástere, így e helyt független kutatók (Union of Concerned Scientists: 71 ország 1700 kutatója) segítségével arra vállalkozom, hogy ezt közvetítsem.

Az ember tevékenysége nagymértékben hat élettelen és élő környezetére, s mindez az alábbi globális konfliktusokat eredményezte: (1) a környezeti háttérsugárzás emelkedése: a fegyverkezés és atomenergiahasznosítás miatt nő a környezeti radiáció, amelyet súlyosbít a nukleárishulladék-tárolás problémaköre; (2) a levegőszennyezés növekedése: egyes halogén vegyületek (hűtőipar, tisztítószerek, aeroszolok) és a metilbromid (növényvédő szer) sztratoszférabeli ózonréteg rombolásának következtében emelkedő UV-sugárzás mutagén hatásán keresztül növeli a bőrrákos megbetegedések számát, csökkenti az immunrendszer hatékonyságát, befolyásolja a növényi fotoszintézist és a tengeri fitoplanktonok tevékenységét. A hagyományos energiatermelés szén-dioxid produkciója következményeként fellépő globális felmelegedés veszélyezteti a sarki „jégsapkákat”. A kőolajszármazékok és szén elégetésekor keletkező kén- és nitrogéngázok okozta levegőszennyeződés savas esőket eredményezve pusztítja az élővizek állatvilágát és a növényi vegetációt; (3) a vízkészletek elszennyeződése: a felületi vizek és a talajvizek elszennyeződését részben az ipar, részben a mezőgazdaság (állattartás, műtrágyázás és peszticidek) okozza. Súlyos vízszennyezést eddig 80 országban mértek, következményeit a Föld lakosságának 40 százaléka szenvedi; (4) a termőtalaj pusztulása: 1945 óta a Föld termőtalajkészletének 11 százaléka „pusztult el". A szakszerűtlen legeltetés miatt jelentősek az eróziós károk, a nem megfelelő minőségű öntözővíz miatt a szikesedés, a kontár talajhasználat miatt a talajok elsavanyodása, a perzisztens növényvédő szerek felhalmozódása rögzíthető; (5) a Föld biodiverzitásának csökkenése: az emberi terjeszkedés okozta területfoglalás, ökoszisztéma-típusok felszámolásával jár. A ritka fajokban igen gazdag esőerdők pusztítása különösen súlypontos ebben a vonatkozásban. A „kémiai forradalom” által a világra szabadított körülbelül négymillió szintetikus vegyület és melléktermékeik megsemmisítésének problémaköre, és a nem szelektív peszticidekkel történő élőlényirtás, a táplálékláncban felhalmozódó peszticidszármazékok (például DDT és rokonai, dioxinok) változatos hatásai jelentősen súlyosbítják ezt a helyzetet. Az élővilágban a jelenlegi tendenciák változatlanul maradása mellett 2100-ra a Föld fajkészletének egyharmada kipusztulhat; (6) a Föld túlnépesedése: a Föld eltartóképessége véges. A Föld lakosságának 12-14 milliárd körüli stabilizálódását várják, amikor is 20 százalék szegény és 10 százalék éhező lesz a Földön. A Föld népeire kiterjedő családtervezés tehát sürgetővé vált.

Jelenünk

Baja fedezte fel a lehetőséget, de Pepónak is tetszett az ötlet: rendszeresen új nemzeti parkot kapunk. Mindez örömteli, bár a kirakatba helyezett természetvédelemhez képest a gubancos környezetvédelem kétes kimenetelű zűrháború. Szakértelmet igényel, és mindig működő érdeket sért. Mélyvíz, csak jó úszóknak, de néha még az is kevés.

A garéi mentesítés Pepónál leáll, drágának találtatott. Az ATV-n áprilisban láthattuk a képeket. Az alkotó képviseletében a Budapesti Vegyiművek vezérigazgatója mondja el azt, mi is a helyzet, aztán snitt, és megjelenik a KöM minisztere, államtitkára és helyettese. Ülnek szépen, szimmetrikusan, mosolyognak; s jobbra – mint nem véletlen dekoráció – a magyar zászló. Tehát megtudjuk – remélem én –, akkor hogyan, ha nem így. Még most is alig hiszem, ami történik – itt az egész KöM vezetősége – a riporternő azt kérdezi, ki hol dolgozott, és hány családja van. Szóval megtudjuk a frankót. Mosolyországhoz képest viszont Magyarországnak számottevő környezetvédelmi feladatai vannak (Szabó Gábor, HVG, 1999. március 20.), vagyis előbb-utóbb komolyan költeni kell rá. Felbecsülhetjük tehát, és folyamatosan kisebbíthetjük az adósságokat, vagy várhatjuk, mint a számtartóvá visszafokozott, enyhén lórúgott tulajdonos, hogy üzennek majd egyszer Brüsszelből. Ekkor majd – csöppecskét simlisen, mostoha gyermekkorunkra való hivatkozással – további halasztást is kérhetünk, de addig is környezetszennyező belső (ipari és mezőgazdasági) és külső (kereskedelmi: elavult termékek vásárlása) érdekekkel nem viaskodva, levegőnk, talajunk, élelmiszereink és vizeink állapotán keresztül a saját egészségünkkel kufárkodunk; s mindez véleményem szerint azért, mert a környezetvédelmi tárca szereposztásában – alakulásától fogva – a hivatás szerepét a politikai küldetés játssza.

Jó döntéshozók! Engedjék végre szakértelemben és gazdaságilag a helyére ezt a tárcát, amely egy egészségesebb környezet kialakítása okán rengeteg teendővel adós!

 

(kézirati verzió)