Darvas B. (2007): Makrokoszmó. Élelmiszer-biztonsági helyzet.
Élet és Irodalom, december 14; 51 (50): 8-9.
Darvas Béla

Makrokoszmó

Élelmiszer-biztonsági helyzet

 

Megfogadtam, hogy nem szólalok meg felülnézetből. Van számtalan táplálkozástani szakember – indokoltam. De tényleg van-e? Miért találkozom akkor helyettük szóló kémikusokkal, állatorvosokkal és növényvédő mérnökökkel? És hol vannak az orvosok? Utólag akarnak gyógyítani, és nem megelőzni? Azt gondolják, hogy ez a terület csak a diétásnővéreké? Miért mutogatják az onkológusok évek óta – hatástalanul – hazánkra nézve szégyenletes statisztikáikat? Mitől ilyen hallgatagok a gasztroenterológusok? Ki nyomja el az allergológusok hangját? Megpróbálom összefoglalni mégis. Szeretném azonban elkerülni a hápogó publicisztikát (hátmégezis, hátmérgezis stb.), az olvasótól pedig azt kérem, nyugodtan fontolja meg azt, amiről írok.

 

Utazás gagyilandba

Gyerekkoromban nyolc éven keresztül két sós vagy vajas kifli volt a tízóraim, s ettől nem lettem boldogtalan, mert nagyszerű ízük volt. Persze az még az acélos bánkúti búzából készült, pék sütötte, és reggelente egy vászonnal bélelt vesszőkosárból a piacon árulta. És a virsli? Dettikénk hitetlenkedve hallgatta, hogy az zaftos volt, amit néha az ingünk bánt. Érdemesnek tűnt érte a hajdani május elsejéken a nagyerdei stadionig gyalogolni. Aztán megjelent a bélszínroló, amiről senki sem hitte, hogy bélszínt látott, de jó viccnek tűnt. És új virslipótlók (parizer-, krinolin-, májkrémutánzatok), rózsaszín-barna masszák jöttek, s végül megjelent a honi fegyházak kedvezményezettje, az enyhén tollszagú pipiropogós. Sajtolt hús- és bőrpéppel, szójával, porc- és egyéb lisztekkel, mi több, tengernyi adalékanyaggal. A műtermék árban maradt, az eredetié emelkedett. Tegnap leemeltem a polcról néhány fröccsöntött pótszert. Megnéztem, hogy mit tartalmaz. Nem tudnám most elsorolni, de tény, hogy nem éhes lettem. Mutathatnék persze más dolgokra is, hogyan vált – újíti  találékonyságunk eredményeként – a legtöbb táplálékunkból önmaga karikatúrája.

Ha azt hinné bárki, hogy ezért csak az élelmiszeripar felelős, azt mondhatom: korántsem. A gazdák is lecserélték keveset termelő minőségi fajtáikat. Eltűntek a magas sikértartalmú búzák, s velük eltűnt a sensu stricto kifli és a ropogós héjú kenyér. Ízetlen holland fajtákra cserélték a kecskeméti paradicsomokat, s ettől kezdve az inkább csak kirakatrendezésre volt jó. Eltűnt az önellátóan kapirgáló kendermagos. Ausztrália óta tudom, hogy még innen is van lejjebb, ha halhulladékon és az előző turnus maradékain nevelik őket. Nos e tyúk húsa, a főzés első pillanatában letolva magáról a halízű bőrt, szétrobban, átlényegíti a vérszínű paprikát, s szottyadt körték belsejét idézi állaga. Egyetlen előnye, hogy még teflonban is lekozmál. Próbaszippantás után a megkínált macska is rázogatja a mancsait. Azt hiszi, belelépett. Gyorséttermeket ekkor még meg sem sértettem. Szieberth István igazgató főállatorvos mondta, ha a kollégái a haszonállatoknak ilyen beltartalmi fogyatékos tápot állítanának össze, akkor azonnal röpülnek.1 De hogyan is van ez? Az állatok takarmányozása egyetemi tárgy, s az embereké illúziónavigált vakröpülés? Senkit sem érdekel az, hogy mit eszünk? Az sem, hogy élelemnek címkézve mit kínálnak? Virtualizálódott az élelmiszer? Van-e ennél obskúrusabb? Miniszterek mondták, hogy Európa élelmiszer-szemétlerakó helyei lettünk.2

Ebben a légkörben jelentek meg a genetikailag módosított növények: érésre képtelen, de hosszan raktározható paradicsom, rovarok pusztulását okozó toxinokat termelő kukorica, s borítékolható volt az európai fogyasztó reakciója: tessék egy kicsit lassabban haladni. Az emberi tápcsatorna evolúciójához évezredek kellettek, és még nem lett vegyes tüzelésű szemétégetővé.

 

Akaratlanul és elkerülhetetlenül

Ha túl vagyunk az alapanyagokat és félkész termékeket illető zavarunkon – szót sem ejtve a 2006. decemberi lejárt szavatosságú és bizonytalan eredetű húsokról –, akkor azt kérdezhetjük, hogy mi utazik még ezekkel együtt? Növényekben például mikroszkopikus gombák toxinjai. Állatok takarmányaiban, gabonafélék lisztjeiben, fogyózók korpájában, fitneszezők müzlijében a mutagén fuzarotoxinok, amelyek termékenységre gyakorolt káros hatása ismert.3 Küzd is ezzel a növényvédelem. Termesztett fajtáink igen fogékonyak azokra a kórokozóra, amelyek ezeket termelik. Vagy tároláskori penészek toxinjai, amelyhez iráni pisztáciában lehetne szerencséje Európának is, ha nem vizsgálnák minden szállítmányát. De beköszönhet kínai pörköltmogyoróval is. Az innen fenyegető aflatoxinra mi is emlékezhetünk a fűszerpaprika-ügy kapcsán, amikor 2004-ben Spanyolországból hoztuk be színezési célból.4 Minden bizonnyal dél-amerikai átcsomagolt áru lehetett, hiszen a rákkeltő aflatoxint termelő kannapenész-törzsek trópusi körülmények között tenyésznek. Hab a buktán, hogy a tételek jelentős mennyiségű ochratoxint is tartalmaztak. Köztudomású az, hogy máig sem tudjuk, mennyi volt az annyi, hiszen az állami ellenőrzők nem tartották be a mintavétel minősített követelményeit, s a hazai vizsgálók eredményei is jócskán eltértek a nemzetközileg minősített laborokétól. A hatóság sorban vesztette el a pereit a gyártókkal szemben. A lakosság kitettségének előzetes megfontolása is hagyott maga után kívánnivalót, s ma a bíróság előtt úgy néz ki, hogy ez ügyben az élelmiszerbiztonsági hálózat saját szervezetlen munkája miatt csöndesült el. Más kérdés, hogy a címkéken némely gyártó csalfán tüntette fel a termékének eredetét.

 

Akaratlanul, de elkerülhetően

A hazai élelmiszeripar 2000-ben a belga csirke kapcsán találkozott a dioxinnal.5 Azért rémlik talán Garé ügye, ahol a növényvédőszer-ipar lerakott hulladékaiban lehetett nagy mennyiségben megtalálni ezt a rákkeltő csoportot. Vagy a gázmosó nélküli városi hulladékégetők ügye, amelynek kormával hull alá, mint a de facto rontás. Nem gyártja senki, csak keletkezik mindenhol, ahol nagy klórtartalmú szemetet égetnek, mint a bevásárlózacskókban gazdag hulladék. Ha a koromkihullási körzeten belül bármit is termesztünk vagy tárolunk, nem kell csodálkoznunk a következményén. Ha azokat a járműveket használjuk szállításra, amiben előtte ilyesféle vegyipari hulladékot utaztattak, akkor sem. Ez a zsírban oldódó, nehezen bomló vegyületcsoport húsokban gyakran jelenik meg az élelmiszerpiacokon. 2000-ben meghatározásába belebicsaklott laborhálózatunk. A 2007-es guar-gumi története már más. Nem az a termék szennyeződött, amit igazából veszünk, hanem egy széleskörűen felhasznált adalékanyag, amelyre vásárláskor nem is gondolunk, de ettől nagyobbnak látszó lesz, ami eredetileg szerény méretű. Látványpékség, olvastam egyszer, s akkor most éppen dioxinnal szennyezett állományjavítóval. Svájcon át Indiából.

 

A termesztés részeként, de elkerülhetően

A nagy termőképességű fajták nemesítésénél a betegségrezisztencia általában háttérbe szorult. Ezért több növényvédő szeres kezelést igényelnek. A kipermetezett szer lebomlásához idő kell. Némelyek hosszabb ideig veszélyeztetnek bennünket. A DDT bomlási félideje például évtizedekben mérhető, így nem csoda, ha ma is a leggyakoribb talajszennyezőnk. Közel negyven százalékukból kis mennyiségben kimutatható az, amit a hatvanas években kipermeteztünk. Rokona, a dieldrin a mélyebb talajrétegekben várakozik, s bizonyos növények, mint az olajtök, kapor és répafélék felvehetik. Így került 2004-ben – átmenetileg – kérdőjel a Peponen készítményre.6 Vannak hatóanyagok, amelyek oxigénszegény viszonyok között nem bomlanak tovább, mint az éppen betiltás alatt lévő atrazine nevű gyomirtó, amely ilyen módon elszennyezi a felszíni és talajvizeinket, s ma, kis mennyiségben, a csapvízben is megjelenhet.7 Valamennyi említett a hormonális zavarokat előidéző vegyületek közé tartozik. Mégis választhatók olyan kapcsolatok, amelyek vásárlásnál nagyobb rizikót hordoznak. Ilyenek az üvegházi primőrök, amelyek közül a kígyóuborkát akár kétnaponta is permetezhetik. Tessék hát nem elfelejtkezni a sötétzöld héjáról, mivel a hámozással az érintő és mélyhatású szermaradékokat is eltávolíthatjuk. Kétségtelenül, hazánkban a fejes saláta okozza a legnagyobb fejtörést. A betakarítási időhöz közel permetezik, a szétnyíló fejbe a permetlé becsorog, s a puha levélszövet mosása lehetetlen. Leggyakrabban ditio-karbamátokat viszünk haza, amelyek alkoholfogyasztással együtt kellemetlen következményekkel járhatnak.8 Az európai piacon ugyanekkor a chilikészítmények és a tea (indiai és kínai) meghökkentően magas szermaradvány-értékei tűnhetnek fel. Kevesen tudják, hogy a jobbára indiai eredetű, ellenőrzött angol teában a kémiai biztonságot honoráljuk a magasabb árral. Még egy szám érdemel megfontolást: a világon regisztrált hétszáz körüli hatóanyag fele felhasználható hazánkban. A ma túlnyomóan laikus felhasználás élelmiszer-piaci következményei számomra aggasztók.

 

Akaratlagosan, a termék részeként

És elérkeztünk oda, ahová sohasem szerettem volna, az élelmiszer-adalékokhoz, amelyeket önként teszünk bele az élelmiszereinkbe. Hosszabb eltarthatóságot, harsányabb színt és illatot, megnyerőbb állagot nyerünk általuk. Némelyek közülük valóban ártatlanok, míg némelyekről kiderült már ennek ellenkezője is. Például a margarinok sárgítására használt vajsárgáról egy fél évszázad alatt az, hogy májrákot okozhat. Átugrom most a nitrites pácsót, amelyből a gyomorban nitrózamin-származékok képződhetnek, s a cédulájuk szerint is műanyagiparihoz közeli szánalmas termékeket. 2007-ben a guar került az érdeklődés középpontjába, azért, mert dioxin és PCP-vel szennyezett tételek kerültek be az európai piacra. Ez a guarbab őrleménye, amelyet rendkívüli vízmegkötő-képessége miatt előszeretettel sűrítésre használnak. A guar szinte mindenhol ott van: tejipari termékek, instant készítmények, lekvárok, sütemények stb. Éppen ma vettem kézbe egy ún. mangalicavirslit, amelynek egyharmada volt csak mangalicahús, s aztán sorjáztak végeérhetetlenül az egyéb összetevők, köztük a guar is. Az esetben abszurd, hogy egy állatfajta, amit éppen előnyös zsírösszetétele miatt kívántunk vissza a biotermesztésbe, most ott időzött a kezemben, lényegében meggyalázva. A legnagyobb dioxinnal szennyezett guarfelhasználó a szegedi székhelyű Gabonatermesztési Kutató Kht. (GKI), míg termékértékesítője a Diabet Trade Kft. volt. Egy tonnát használtak fel ötven tonna pékáruban, amelyet cukorbetegeknek és lisztérzékenyeknek forgalmaztak, s csak 0,7 tonna süteményt sikerült visszahívni.9 Élelmiszer-biztonsági oldalról külön érdekesség, hogy a GKI a szegedi MTA SzBK-val a genetikailag módosított növények és a belőlük készült élelmiszerek elterjesztésének élharcosai, akik azokat minden szempontból aggálytalannak tartják.10

A szeptember 5-i parlamenti meghallgatáson az egyik szakértő azt állította, hogy az adalékanyagok árdrágulása miatt a sütőipar további áremelésekre készül. Arra gondolt, hogy talán a kenyérből kihagyhatnák a tetemes mennyiségű adalékanyagot, s akkor még jobban is járnánk. Süth Miklós országos főállatorvos azt válaszolta: úgy gondolja, hogy ezt a megoldást a piac akár magasabb árral is honorálná. Szóval tényleg mindegy, hogy van sapka a nyuszin, vagy nincs?

 

Törvénykezés gazdasági szabadesésben

Térjünk tehát vissza az élelmiszer-biztonság hatósági megoldásához. Ahhoz, hogy az európai elvárások miatt az agrártárca szervezésében a Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal (MÉH) úgy két tucat emberrel létrejött. Mérőhálózat és tényleges intézkedési jogkör nélkül. Aztán a fűszerpaprika-ügy után átkerült az egészségügyi tárcához, mint afféle sóhivatal. Mindvégig átlátható volt a bűntelensége, mert a széttagolt irányítás, adminisztráció (négy minisztérium öt szakhatósága illetékes), ellenőrzési és mérési hálózat nélküli, intézetnek nevezett adminisztratív csoporttal képtelenség volt az élelmiszerbiztonság megteremtése. Most mindez az agrártárcánál a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal részeként, az Élelmiszer- és Takarmány-biztonsági Esemény Központhoz (ÉTEK) tartozóan, már csak az EU-s kapcsolattartásért felelős.11 Ide került még az élelmiszer- és takarmányvizsgálati hálózat is. E talányos mozaikrészlet – amelyből  hiányolom az egészségügyi tárcánál lévő intézetet (OÉTI), sőt közvetlenül az ágazati kutatóintézetet (KÉKI) és a növényvédőszer-maradék vizsgáló hálózatot is – vezetője Süth Miklós. Egy ismerősöm azt kérdezte, vajon a legközelebbi állat-egészségügyi járványt viszont majd humánorvosok fogják levezényelni? Nos, a dolog nem ilyen egyszerű, mert a humánorvosok ebbéli közönyének (vö. kiadással járó labormunka) köszönhetően az állatorvosok felkészültsége látszik az integráció pillanatnyi lehetőségének. Növényvédelmi képzettség nélkül persze biceg majd ez a konstrukció, vagy talán az egyetemi képzésben egy új formát kellene létrehozni, amely a kémiai és genetikai biztonság kérdéskörét az élelmiszer-előállítás folyamat során az ökotoxikológia, az egészségtudományok és a táplálkozástan oldaláról képes megközelíteni. Font Sándor a 2007. szeptember 5-i mezőgazdasági bizottsági ülésen elmondta, hogy április 4-én önálló képviselői indítványt tett.12 Egységes intézményt önálló költségvetéssel tart szükségesnek, amelyben a humánegészségügy feladatát nem a fogyasztóvédelem próbálná megoldani. Ebben az alábbit olvashatom: „...szükséges az »egészségre ártalmas élelmiszer«, a »hamisítás« és a »megtévesztés« kifejezések pontos definiálása, a szankciórendszernek az elkövetés mértékéhez történő igazításával...” Az általam elmondottak is ebbe az irányba mutatnak. Számtalan lobbicsoport között jó szakemberekkel sem születhet funkcionális élelmiszer-biztonsági intézmény. Pénz nélkül nincs műszerfejlesztés, mintavétel és mérés. Pontos körülírás nélkül nem lehet szankcionálni, s a büntetés arányossága nélkül céltalan az egészet felépíteni. Pedig kétségbevonhatatlanul kell!

 

Jegyzetek: 1Élelmiszer-higiénia – élelmiszer-biztonság. I. (1996) Magyar Állatorvosok Lapja, 51: 426-427.; II.: követelmények – felelősség. (2005) Magyar Állatorvosok Lapja, 127: 314-315; 2Az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottságának 2007. szeptember 5-i ülése. Jegyzőkönyv; 3Hormonálisan aktív környezeti anyagok. 232-245. o. Mezőgazdasági ökotoxikológia, l'Harmattan, Budapest; 4Mit őröltek a malmok? Élet és Tudomány, 59 (47): 1478-1481; 5Szerintem. Élet és Tudomány, 54 (25): 770, 782; 6A Peponen esete a POP-vegyületekkel. Élet és Tudomány, 59 (16): 492-494; 7Virágot Oikosnak. L'Harmattan, Budapest; 8Kísérleti üzem. Saláta-frontátvonulás. Élet és Irodalom, 2004/17., 6-7; 9Guar-gumi: megszólal a Diabet Trade ügyvezetője. Népszabadság, 2007. szept. 5.; Feldolgoztak egy tonna szennyezett guar-gumit. Népszabadság, 2007. szept. 6; 10Aszály és a gének, Népszabadság, 2007. aug. 24; Aszály és uszály? Népszabadság, 2007. szept. 6; 11Tájékoztatás a dioxinnal és pentaklór-fenollal szennyezett guar-gumi adalékanyag vizsgálatával kapcsolatos hatósági intézkedésekről és eredményekről. Az Országgyűlés Fogyasztóvédelmi Eseti és a Mezőgazdasági Bizottságok 2007. szeptember 5-i közös ülésére, a képviselőknek készített ÉTEK-kiadvány; 12Az Országgyűlés (T/3470) OGy-határozata az egységes élelmiszer-ellenőrzésről szóló törvény előkészítéséről. Képviselői önálló indítvány H/2708 (április 4.)

 

(kézirati verzió)