Darvas B. és Mottl Á. (1998): Mesék a méregzöld könyvből (globális vegyforgalmi alámerülés). Élet és Irodalom, július 24; 42 (30): 7.
Darvas Béla és Mottl Ágnes


Mesék a méregzöld könyvből

(globális vegyforgalmi alámerülés)

 

            Néhány indiai genetikusnak támadt egy ötlete: megvizsgálta a Gangesz felső folyását. A csodatévő, szent folyó vize – amelyben Sankara tanaira hagyatkozva és tisztító erejében bízva megmerítkezik a jó hindu – mutagénnek bizonyult. Később több rovarölő szert (pl. DDT, aldrin, dieldrin, dimethoat* és parathion-methyl*) mutattak ki belőle, amely a vízgyűjtő mezőgazdasági területeikről került ide. Egy újabb misztikumról hullt le a lepel, de a valóság alulmúlta a várakozásainkat.

 

Az Óperenciás tengeren túl

Kezdjük mindjárt odakint. Mintegy bemelegítésül. Tapasztalataink szerint ez kisebb rizikóval jár. Kevesebb a köztisztviselő, aki személy szerint megijed, aki íróasztalát emelgetve visszavág, úgyis, mint a Birodalom. Szögezzük le hát az elején, az írás egész terjedelmében nem látunk pontos arcokat (illetve nem azonosítjuk azokkal, akik pillanatnyilag birtokolják), csak nemzetközileg is kifogásolt környezetünket, oknyomozásért sikoltó korai elhalálozásunk statisztikáit.

Annak ellenére, hogy 1978-ban, az USA-ban betiltották, a Velsicol Chemical Co. (Memphis, Tennessee) 2028 tonna chlordane és 2584 tonna heptachlor rovarölő szert exportált 1991-94 között. Igen, ez az a nevezetes vegyigyár, amely úgy forgalmazta Afrikában a leptophos nevű rovarirtót, hogy nem volt rá engedélye; nem készíttette el a költséges toxikológiai vizsgálatokat.

Turkáljunk egy kicsit az USA vámokmányainak vizsgálata során szerzett tapasztalatokban. Ez ugyanis a mi csigánk nyála. Azt találták (Smith és Beckman, 1991 és 1993, Found. Advanc. Sci. Educ. Rep.; Smith, 1996, Glob. Pest Camp., Vol. 6, No. 2), hogy csupán az okmányok 25%-a van korrektül kitöltve, a többi vagy nem specifikálta, hogy mit szállít, tehát azt írja „gyomirtó szer”, vagy a gyártó neve helyén találták az alábbi, kissé cinikus bejegyzéseket „Good Bye”, „Sourcide” stb. Miért is voltak az USA-ban a vámcédulák pontatlanul kitöltve? Részben, mert erre törvényes jogot szereztek az egyenlők közül a még egyenlőbbek (multiknak hívjuk őket). Részben, mert hallgatni illett róla, hogy mi az üzletelés diszkrét tárgya. Ez a „Good Bye” persze igazán a farán találta a szöget, hiszen a délre irányított heptachlor egy része, pl. Hawaii ananászültetvényein kötött ki, amely gyümölcsének konzervvé való feldolgozásakor keletkező heptachlor-gazdag „zöld kalapot” hamarosan GLP vagy ISO laborminősítéssel nem rendelkező tehenek csócsálták, következésképpen „heptachlor-t” tejeltek. Ennek föléből aztán fagylaltot készítettek, ami várta az Oahu-ra fűszoknya-vásárlás reményében érkező, átmenetileg turistává vedlett gyáriakat is. Az ellenőrzés itt, négy alkalommal vonta ki a forgalomból a fagylaltféléket. Ugyanígy járt a chlordane-t tartalmazó tojásokkal az amerikai monstre-bevásárló hálózat, a Safeway. 1992-94-ben, az USA vámpapírjainak vizsgálata további meglepetésekkel is szolgált: a./ Húsz évvel a betiltás után, 1992-ben, az USA-ból 300 tonna DDT-t szállítottak Peruba; b./ Az USA az alábbi, nála már betiltott peszticideket exportálta: aldicarb*, captafol, DDT, dinoseb, EDB, heptachlor, chlordane, lindane*, mirex, paraquat, parathion és PCP. A fő vásárlók: Argentína, Brazília, Costa Rica, Chile, Ecuador, Guatemala és Kolumbia voltak (ugye banán, kávé stb.); c./ Az FMC (Philadelphia) 2700 tonna carbosulfan*-t exportált úgy, hogy az USA-ban azt addig még nem regisztráltatta; d./ Valamely vállalat 220 tonna EDB nevű gombaölőt (az USA 1987-ben tiltotta be) exportált Mozambikba. Ez a rákkeltő Floridában, 1984-ben megjelent a kútvizekben és a gabonákban, amiért 100 tésztafélét vontak ki a forgalomból; e./ Valaki 53 tonna PCP nevű faanyag-konzerváló gombaölőt (az USA 1974-ben tiltotta be) exportált Malájföldre; f./ A Velsicol chlordane-szállítmányai Argentínába, Fülöp-szigetekre, Szingapúrba, Thaiföldre (visszaköszönhet, mint ananászkonzerv) és Venezuelába irányultak, valamint 600 tonna Hollandiába. A Velsicol heptachlor szállítmányai Argentínába, Brazíliába (annak ellenére, hogy az 1985-ben betiltotta), Koreába (itt papíron 1979-ben vonták ki) és szintén Hollandiába (ahol mindkettőt betiltották) irányultak.

 

Tiszteletkörök a Budapesti Vegyiművek Rt. körül

            Mármost a „Növényvédő szerek és termésnövelő anyagok 1998” nevű méregzöld könyvecskét forgatjuk. Derekas munka, a magyar növényvédelem egy évre szóló Vegyi-Bibliája. Közel 400 hatóanyag, 700 készítmény, 150 gyártó, formázó és kereskedő cég. A formázás során a vízben nem oldódó vegyületeket segédanyagok alakítják át vízoldhatóvá; stabilizálják; állítják be a készítmény dozírozhatóságát; stb. Első elbizonytalanodásunkat a Budapesti Vegyiművek Rt. (BV Rt.) okozza. Tíz esetben ugyanis azt olvashatjuk, hogy import hatóanyagból formázza a BV Rt. Mi lehet e mögött? Bánki Laci bácsira gondolunk, aki 25 éve a saját előadása kedvéért sem vette le a legendás svájcisapkáját (de nem csak ezért csodáltuk), és aki büszkén hurcolt körbe bennünket a hajdani Gyárban. Persze akkor még volt fejlesztés, biológiai laboratórium, amit elsőként épített le a jövőképre alig fogékony, kereskedelem-centrikus management. Miért pont ezekről, a többnyire toxikológiailag elavult hatóanyagokról nem tudhatjuk meg azt, hogy honnan érkeztek? Böngészgetünk a méregzöldben található hirdetésekben is. Jó növényvédő szernek is kell hát a cégér? Már a Földművelésügyi Minisztérium (FM) is szponzoráltat, mikor kiadja direktiváit? Lapozgatásunk közben találunk is olyanokat, amelyek elgondolkoztatnak, pl. Asser-t (imazamethabenz) és Azodrin-t (monocrotofos), amit a Cyanamid reklámoz; Ofunack-ot (piridafenton), amit az Oxon a Bagistra Bt.-n keresztül ajánl, bár ugyanezen könyv szerint mintha ezek a készítmények nem lennének használhatók minálunk. Tanácstalanságunkat csak fokozza, hogy az engedélyezett hatóanyag-maradékok listáján találunk továbbiakat is (pl. daminozid, flucycloxuron, quinchlorac stb.), amelyek elöl, a hivatalosabbnak látszó részben nem jelennek meg. Akkor most lehet, vagy nem lehet őket használni? Persze, több is veszett Mohácsnál, a Csele patakban, a Korvin közben, Bős-Nagymarosnál stb. Nehéz könyv ez, benne még a hatóanyagok is magyarra fordítva, igaz angolul is csak önmagukat jelentik.

            Mégsem tágítunk, bujkál bennünk az a megrögzött kíváncsiság: honnan jönnek ezek az import hatóanyagok? A méregzöld könyv egyik FM-es szerzője idegesen a vállát vonogatja, majd vámforgalmi kódszámokat ad. Azt mondja: a Kopint-Datorg Rt.-tól majd megtudhatjuk honnan érkeztek a szállítmányok. Tényleg kapunk tőlük valamit, amin csak országok vannak és nem cégnevek, vegyszercsoportok és nem konkrét vegyszerek, így hamarosan belátjuk azt, hogy meg kell kérdezzük a BV Rt.-t is. 

A tíz kicsi indián

            Nézzük mit véltünk megtudni a BV Rt.-nél sátorozó import eredetű gyomirtó vagy gombaölő hatóanyagokról:

Atrazin* (vele együtt jön a vámtarifa kódján a propazin, simazin* és egyéb triazinok): Kell némi idő, amíg megfejtjük, miért becézik a BV Rt.-ben aktinit PK-nak az atrazint. Bizonyosan azért, mert itt a simazin is aktinit, csakhogy DT. Így tehát, sehol máshol a világon nem érthetik. Viszont az atrazint a BV Rt.-nek a Novartis szállítja. Pontosabban erre a célra (simazinnal együtt, vagy nélkül) 33 tonnát az USA-ból hozott be (talán) ennek az évnek az első felében. Közel négyszer ennyi atrazint szállított az Oxon, de ez már az ő meg a talajvíz ügye (tehát a miénk!), amit elér ez a gyomirtó, és amiért Olaszországban – ahol az Oxon tanyázik –, is betiltották. A kimutatás szerint valamiért Németországból is érkezett hozzánk egy kiló (!), amely 25-ször drágább, mint a többi.

Captan*: A Makteshim-Agan szállítja a BV Rt.-nek. Ő, mint tudjuk (saját magáról hirdeti ezt az Interneten) a világ legnagyobb lejárt szabadalmú készítményeit gyártó és ilyenekkel kereskedő cége. 90 országba exportálja a gyáraiból (Izrael, Spanyolország, Brazília, Argentína) a vegyipari biedermeier-stílust utánérző hatóanyagait, s csak a nosztalgikus melódiákra botfülű toxikológusok susogják: de hát ezek ilyenek, olyanok és amolyanok, míg a hivatalnokoknak persze mindegyik fáin.

Chloridazon*: Nem hoznak be – mondja a derék gyári. De hát benne van a könyvben – akadékoskodunk. Azt nyilatkozza, hogy nem mondják le az igazgatás felé, merthogy, hátha valakitől egyszer mégis kapnak megbízást. A kódszám alatt „Egyéb nitrogén-heteroatomos heterociklikus vegyületek” kínálják maguk, 17 országból. Jó kis mixtúra a nyilvántartó dobozban, amely kb. annyi azonosítási esélyt ad nekünk, mintha valakit az alapján akarnánk megtalálni, hogy szőke és nem 42-es a lába.

Dicamba*: A BV Rt. szállítója a Sandoz. A kódszám mögött viszont „Ecetsav más észterei” lapulnak. Kilenc országból jönnek ezek a mások. Akkor itt most fel is adjuk.

Folpet*: Ez is a Makteshim-Agan-tól jön. A kód szerint „Más imidek és származékaik, valamint ezek sói” megnevezéssel, 6 országból.

Lenacil*: Nem hoznak be. Ez az egyetlen toxikológiailag nem kifogásolható anyag a tízből. A kódszámon „Más ureinek és származékaik, valamint ezek sói”, 6 országból.

MCPA*: A Rhône Poulenc a BV Rt. szállítója. A kódszámon „Más fenolfunkciós karbonsavak és származékaik” kínálják magukat, 8 országból. Hol bújik tehát a tű a szénakazalban?

Metolachlor*: A BV Rt.-nek nem hoznak be.

Propachlor*: A BV Rt. forrása a sajóbábonyi Észak-Magyarországi Vegyiművek Kft. Varázslatos import egy országon belül. Mindez egy vámtarifa-számon (örkényi dobozban) a metolachlor-ral, amely a „Más ciklikus amidok (ciklikus karbamátok is) és származékaik”-kal keverten 14 országból érkeznek.

Rézoxiklorid*: A BV Rt. bérformázást folytat. Németország ad rá megbízást, írja elő, hogy honnan származzon (!) az alapanyag, milyen legyen annak minősége (!), és a készterméket teljes egészében kiszállítják az országból. A Kopint-Datorg Rt. listája szerint Németországon kívül jön még ez az anyag (a kódszám szerint rézhidroxikloriddal együtt) Peruból, Romániából, és brazíliai eredettel Cyprus-ról is, de mindezek előtt már értetlenül állunk, mint jól hasonuló sóbálványok.

 

Jámbor elvonulás négy lassú tételben

            Miért akartuk mindezt tudni? Persze akkor, amikor még nem gondoltuk, hogy a frissen kinyomtatott méregzöld könyv működik is, meg nem is; az országos import adatszolgáltatás viszont érdemben csak alig. Arra bazíroztunk, hogy az eredeti gyártótól függően változik a gyártási szennyezés. Sokszor ugyanis nem a konkrét hatóanyaggal van a probléma, hanem a nagyüzemi gyártáskor keletkező változó összetételű szennyeződéssel. A vietnámi veteránok kálváriáját is ilyen: a gyomirtó 2,4,5-T gyártása során igen kis mennyiségben (0,00035%) keletkező szennyeződés, a rákkeltő és magzatkárosító dioxin okozta, ami a BV által gyártott klorinol jóvoltából ma a garéi talajvízben nyomul. A nitrogén tartalmú növényvédő szerek szintén karcinogén nitrózamin szennyezése viszont 0,000001 - 0,0002% között változott a 80-as évek közepén. A DDT betiltása után az őt felváltó dicofol-ban 1-20% DDT szennyezés volt, amíg kapcsoltunk és a betiltás kilátásba helyezésére 1988-ig megoldották a tisztítását. Ma 0,1%-nál kevesebb DDT-t tartalmaz. Úgy hírlik, hogy bizonyos országok (pl. Brazília, India, Kína stb.) kb. 70%-kal olcsóbban értékesítenek olyan hatóanyagokat, amelyek önazonosság-tudata szorulna némi terápiára. Jó üzletnek látszik tőlük vásárolni, esetleg tisztogatni is. Persze mi lesz a közben keletkező veszélyes hulladékkal? A méregzöld könyvecskéből hiányzik tehát a tényleges gyártó (alapanyagforrás) és a formázó, kereskedő (néha gyártónak tűnik a szállító) szigorú elkülönítése, esetleg a megengedett szennyeződés minőségének és mértékének tételes állítása is. A BV Rt. a méregzöld könyv szerint 23 hatóanyagból (ebből 10 import) állít elő saját készítményt, míg 31 hatóanyagot a multiknak készítménnyé formáz; diazinon*-t, pl. négynek is. Mindezzel papíron a legnagyobb hatóanyag portfolió fölött rendelkezőnek tűnik, úgy, hogy nincs biológusokat alkalmazó Biológiai Laboratóriuma, és a garéi hulladéktároló esetében, amit produkált: fizetésképtelen. Saját bevallása szerint viszont, már alig gyárt növényvédő szereket, a gyógyszergyártás felé fordult, s a méregzöld könyvben többnyire csak fantomkészítményei vannak.

*

1989-ben azt olvashattuk Sandra Marquardt-tól (PAN), hogy a Velsicol, a kb. 40 éves gyártás során 300 tonna szennyező anyagot bocsátott ki a levegőbe, ebben kb. 270 tonna széntetrakloridot, 0,56 tonna klórdánt és 0,81 tonna heptaklórt. Ezen kívül 7,7 tonna gyártási hulladékkal terhelte meg a Mississippit. A további hulladékait három cég tárolja, ezek: Environmental Services BR (Louisiana), GSX Chemical Services (Dél-Carolina) és Ensco (Arkansas). 1987-ig a Velsicol 3140 munkását érte kisebb-nagyobb baleset és 454 tonna készítményt tartott veszélyes munkahelynek számító raktáraiban. Mindezt azért tartjuk szükségesnek megemlíteni, mivel hasonló a legtöbb növényvédő szer gyártásának háttere.

*

            A másik általános problémát azok a vegyületek okozzák, amivel formázzák a hatóanyagokat. A gyári titokként kezelt (a szabadalom csak példákat sorol fel) formázó anyagok (közel 70 ilyen van) között több daganatkeltő hatású oldószer van (pl. xilol) tudhatjuk meg Petrelli és mtsi-nak (1993, Scand. J. Work Envir. Hlth, 19: 63) cikkéből. Sok vitára ad alkalmat a toxikológiai irodalomban, hogy bizonyos hatóanyagokról (és szennyeződéseikről) nem sikerül bizonyítani a mutagén hatásukat, viszont készítményben mégis azok. Vannak, akik úgy vélik, hogy a formázó anyagok egy része felel az ilyen hatásért. Tény, hogy a farmerek között a leukémia és bizonyos nyirokszervi rákok (nem Hodgkin’s limfómák) előfordulási valószínűsége magasabb (Blair és Zahm, 1991, Occupational Medicine, Vol 6, No. 3).

*

1997 májusában olvashattuk a híradást, hogy a Velsicol – a Greenpeace folyamatos zaklatásának hatására – felhagy a környezetben 30 év alatt is lebomlásképtelennek bizonyult chlordane és a heptachlor gyártásával, bár raktárkészleteit 1997 végéig értékesíti. Az elnök úr egyébként nem kevés szarkazmussal azt üzeni az emberiségnek, hogy meg van győződve arról, hogy a, pl. patkányokban pajzsmirigy- és májrákkal kapcsolatba hozott chlordane és heptachlor (1973 óta tudják róluk) igen hatásos készítmények, azonban a gyár közgazdászai nem javasolják a további gyártást. A bolygónk neve legyen akkor mostantól fogva Pyrrhus, megszenvedett érte.

 

Jegyzetek: A *-gal jelölt hatóanyagok és készítmények Magyarországon engedélyezve vannak.

 

(kézirati verzió)