Darvas B. (1998): Telepatikus fogamzásgátlók (utánlövés). Élet és Irodalom, április 17; 42 (16): 8.
Darvas Béla

Telepatikus fogamzásgátlók

(utánlövés)

 

            Szentgyörgyi Ildikó országos tisztiorvos-asszony 1997. november 22-én, a Kossuth rádió „Szombat délelőtti magazin”-jában a műsorvezető kérdésére úgy válaszolt – generalizálva Molnár Jenő (Országos Közegészségügyi Intézet) néhány perccel korábbi, a lindánról szóló szakvéleményét –, hogy mondvacsinált probléma a növényvédő szerekkel kapcsolatos toxikológiai problémákról diskurálni, mert csak az egyik rákkeltő szert egy másikra cserélhetnénk le, majd rögtön fel is sóhajtott: „Bár sok más problémáról ezt elmondhatnánk ugyanígy”.a A több vonatkozásban is vakmerő bukfenc alkalmat adhat az azonnali fehérneműváltásra és a későbbi találgatásokra.

A riport elhangzása után nem ragadtam rögtön pennát, nem állítom viszont, hogy az egészségügy ebbéli döntéshozóinak ezen a napon bemutatott betlijét könnyen el tudtam felejteni; mi több, hűségesen foglalkoztatott. Rossz napja lehet bárkinek; vallom. A riportnak azt a részét – értesültem később –, amely róluk szólt, viszont meghallgatták az adás előtt. Nem lehet szó mégsem félreértésekről. Nézzük sora mi hangzott el!

 

Véleménykülönbségek a lindánról

Mottl Ágnes az általam írt „Halálos tavasz”-ban (ÉS, 1997; 8, 28 és 44-es számai) megemlített daganatkeltő vegyületek közül a lindánnak járt utána, felkeresve azokat, akiktől érdemi választ remélt. A lindán rajta van a „Piszkos tizenkettő” listáján, amely a világ legkevésbé üdvözölt növényvédő szereiről szól, s amelynek kivonásáért az 1985-ben alakult, 60 ország 400 szervezetét tömörítő PAN (Növényvédő szer Ostromló Hálózat) harcol. Tőlem azt tudhatta meg, hogy a lindán bioakkumulációra képes, s az anyák az anyatejjel, a gyermekeiknek a készletük egy részét átadhatják. Egéren májelváltozást és rosszindulatú nyirokszervi betegséget, patkányban máj és pajzsmirigy daganatot okoz. A Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség listája szerint a valószínűleg rákkeltő vegyületek közé tartozik. Jellemző példaként a probléma súlyára: Spanyolországban, 1994-ben, a megvizsgált pasztőrözött tejminták 90%-a tartalmazott legalább egy lindánnal rokon vegyületet. Izraeli tejtermékekben úgyszintén igen nagy koncentrációban találtak lindánt, amely után – a fogyasztók (!) folyamatos tiltakozására – betiltották. Ezt követően a tejtermékek lindán-tartalmának és az emlőrák gyakoriságának egyidejű csökkenésére figyeltek fel.

A lindánt 1966-1992 között a Budapesti Vegyiművek Hungária néven forgalmazta, de a Nitrokémia Ipartelepek is gyártotta L2 és L7 neveken. Aztán, amikor bealkonyult a színes és szélesvásznú vadkeleti klórozásnakb, megjelent az újkor embere a Rhône Poulencc ezoterikus magasságából, s azzal, hogy neki valami elképesztő tisztaságú lindánja van, és ennek már végképpen nem tudtunk ellenállni. A Vegyiművek Terra-Tox néven csávázó, és Lindafor néven talajfertőtlenítő szer előállítását kezdte meg. Pontosabban, a Lindafor fantom-növényvédő szerré vált, engedélyeztették, de aztán elfelejtették gyártani. A Terra-Tox-ból, amely endoszulfánnal kevert lindán 40-50 tonnát forgalmaznak, tájékoztatott Sebestyén Endre a Vegyiművek munkatársa.

            Nechay Gábor (KTM Természetvédelmi Hivatala) a riportban elmondta, hogy éppen Németországból jött, ahonnan magával hozta a Világ Természetvédelmi Alapjának listáját, amelyben – közel 70 növényvédő szer hatóanyaga mellett – a lindánt különféle daganatos betegségek kifejlődésének elősegítésével vádolják.

Matyasovszky Katalin (Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet) azt hozta a tudomásunkra, ha csupán az egészségünk lenne a tét, akkor nem engedélyeznének egyetlen növényvédő szert sem, de mint tudjuk termelni kell. Nem is kifogásolnám a gondolat tartalmát, ha nem kb. 80 – hasonló célú – rovarölő szer hatóanyagának engedélyezésével sikerült volna eddigi belátó-képességünket tárgyiasítani. Az egészségügy ebbéli felelősétől egyébként is azt várnám, hogy a rizikó mennyiségét igyekszik csökkenteni, s a dagadt ruhát nagylányosan a termelői képviseletekre hagyja. Gondoljunk most futólag a Dán kormánynak arra az 1997-es akciójára, amelyben megvizsgáltatja, hogy mi történne, ha valamennyi növényvédő szert betiltaná. A bizottság 1998 végén tesz majd jelentést. Mindez két könyvnek köszönhető, amelyek közül az egyik a növényvédő szerek jó részének szerepéről szól a korunkra jellemző immunhiányos állapot kialakulásában, míg a másik könyv a hormonális háztartásunkat összezavaró peszticidekről mesél. Megjósolható, hogy nem lehet betiltani valamennyi növényvédő szert, csupán a kor tudásának megfelelően drasztikusan csökkenteni a számukat. Az európai piacon – ahol versenyezni szeretnénk velük – Dánia a reputációját, a legszigorúbb növényvédő szer engedélyezési rendszerének is köszönheti. Ők nemcsak magukról állítják ezt. A „Piszkos Tizenkettő”-n Dánia már régen túld is lépett. Vajon Dánia nem akar már termelni? A két ország gazdasági paramétereit összehasonlítva ezt senki sem gondolhatja. Másról persze meditálhatunk, pl. arról, hogy milyen módon hasad szét egy vegyi konszern és az őt magában foglaló állam érdeke. A dániai illetőségű Cheminova Agro az Agrokémiai Szövetkezeten keresztül úgy árulja Magyarországon a Danatox és Parashoot nevű készítményeit („Jó lesz azoknak” jeligével), hogy Dániában a metilparation regisztrációját 1995 előtt visszavonták. A metilparation szintén a „Piszkos tizenkettő” illusztris társaságába tartozik. Dánia tehát leszerel, és levetett gönceit küldi a termelésre hangolódott kopaszoknak.

Katalin doktornő másik emlékezetes megjegyzése az volt, hogy nem ismeri a Világ Természetvédelmi Alapjának listáját, és ez tulajdonképpen nem is lenne baj, ha ő nem történetesen az egészségügy növényvédő szerek engedélyezésével foglalkozó egyik reprezentánsa.

Lehoczki Kornélia (Országos Munka- és Üzem-egészségügyi Intézet) arról beszélt milyen komoly szűrőrendszeren mennek át a hatóanyagok. A gyártók szigorúan megvizsgálják a saját leendő termékeiket a saját laboratóriumaikban, és engedélyeztetésre nyújtják be a felhasználói irodáknak. A gyártók munkaminősége fölött szigorúan őrködik az USA világszerte mérvadó környezetvédelmi szervezetének (EPA) és a fejlett országok Európa számára irányt mutató közösségének (OECD) a követelményrendszere – magyarázta a doktornő. Arra a kérdésre azonban, hogy akkor ezek állásfoglalásait miért hagyjuk a lindán esetében figyelmen kívül, Kornélia doktornő azt mondta, azok csak afféle, nem kötelező ajánlások. Tehát itt nálunk a mérlegelés esete forog alant és fent, amelyben a hazai egészségügy előzékenyen fejet hajt a gyártó érdekei előtt? A doktornő úgy érvelt, hogy különben is, Magyarországon lindán által előidézett betegség nem fordult elő. Arra a kérdésre, hogy hogyan is lehet ezt lemérni, azt válaszolta, hogy tulajdonképpen azt már nem is tudja, mert nincs olyan szervezet, amely megfinanszírozná ezeket a vizsgálatokat. Merre is van a vészkijárat?

Molnár Jenő azzal folytatta, hogy a hazai termékváltás a nózink előtt megtörtént. Bizonyára nem is szimatolhatja, hogy a Magyarországon forgalomban lévő növényvédő szerek legalább egynegyedével (felével?) súlyos, többirányú környezeti probléma van. Tartok tőle, hogy Molnár doktor optimista állítását Európa boldogabbik felének kereskedelme sem respektálja és ezért szállít Kelet-Európába, pl. Dánia (Cheminova Agro és Agrodan) metilparationt, MCPA-t, diklórpropot, vagy Olaszország (Oxon) atrazint, amelyek felhasználását odahaza betiltották.e

Lindánt, kérem – mondta –, alig használunk. Nos, aktív hatóanyagként csupán 3-4 tonnácskát, de mi az nekünk Árpádnak vérei: bagatell. Dolgoztam rákkeltő anyagokkal, tudom, hogy milligrammok használatához hogyan öltözünk be, és hogyan kezeljük azokat elszívófülke alatt. Egészségügyi szempontból vajon milyen mennyiségig mondvacsinált probléma a lindán, s függ-e ez attól, hogy személy szerint minket, vagy egy elméleti személyt érint? A konkrét személy viszont, hogyan használjon alig mennyiséget, s ha mégis a lemorzsolódó kisebbség tagja lesz majd, meg fogja e érteni, hogy ő – az esetet jellemző valószínűségi adatnak megfelelően – csupán 10 volt a 100.000-ben (ún. alig tétel).

Török Géza (Országos Közegészségügyi Intézet) is nyilatkozott, akinél korábban én is jártam és hálás is vagyok neki, azokért a nagyszerű könyvekért, amelyeket a kezembe adott. Ő azt mondta – ami magyarázatokkal színigaz –, hogy olyan növényvédő szer sincs, amelyikről biztosan tudnánk, hogy daganatkeltő, de olyan sincs, amelyikről az ellenkezőjét állíthatnánk. Értelmezzük mindezt egy példán: a klórfenoxi-típusú gyomirtó szerek – pl. 2,4-D – dioxin (a garéi ismerős) szennyezettsége lágyszöveti szarkómát és limfómát okozhat; pontosabban emberen limitált evidencia gyűlt vele kapcsolatban össze. Nézzünk szembe a tényekkel: mi is lenne az elégséges evidencia? Nos az, ha embereken direkt végeznének ilyen vizsgálatokat, de annak belátható orvosetikai akadályai vannak. Így elégedjünk meg a szokványos Ames-teszttel, amely nem találta egy baktérium törzsön (Salmonella) a 2,4-D-t mutagénnek. Az ügyünkben, azért még ezen a szinten is sokféle momentum mond egymásnak ellent. Több baktériumtörzzsel folyó munkákban bizonyos vegyületek, bizonyos törzsekben mutagének bizonyulnak, míg másokon nem. A gyártónak egynéhány baktérium törzzsel végzett munkát követően nem kell tovább önként bizonygatni, hogy a terméke ártalmatlan. A rákkutatóknak, viszont további bizonyítékok is kellenek – az egér és patkány után (pedig azok egy kissé közelebbi evolúciós távolságra vannak hozzánk, mint a Salmonella) –, mert ők okkal óvatosak. Az USA-ban a dohánymaffia ellen fellépő kutatók egyike-másika ma védőőrizetben él; és mert a daganat kialakulása soktényezős szabályozású, így az egyes faktorai csak igen nagyszámú mintán, hosszú vizsgálati periódus alatt, és minden kritikát tűrő kontrollcsoport alkalmazása mellett érhető tetten. Ezt követheti csupán, hogy a valamilyen ipari érdekhez fűződő terméket szelíden besorolják a nemkívánatos vegyületek közé. Bizonyára nem véletlen, hogy a Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség monográfiáiban az egyes vizsgálatok névtelenné válnak, csupán a belső címoldalon lévő terjedelmes névsorból tudhatjuk meg azt, hogy kik szolgáltatták a kötethez az adatokat.

 

Az elsinkófált jövőről

            1996-ban jelent meg Theo Colborn és munkatársainak „Our Stolen Future” című könyve. A könyv előszavát Al Gore, az USA alelnöke írta. Colborn csapata leginkább a gerincesek szex szteroid hormonjainak kérdéseit feszegeti; arra felfigyelve, hogy pl. a napjainkban élő férfiak ondójában az életképes spermiumok száma fele a századelején élőknek. Mindez pontosan 1938 és 1990-re vonatkozik és a dán Niels Skakkebaek állítja, hozzátéve, hogy 1970 óta lassan újra emelkedni kezdett ez az érték. Az USA-ban végzett vizsgálatokkal mindezt nem sikerült alátámasztani, habár egyes városokban (New York City, Los Angeles és Roseville) élő férfiak között jelentős eltéréseket találtak. Egy másik adatcsoport a nőkre vonatkozik, amely azt állíja, hogy bizonyos ivarszervi elváltozások (endometriózisf) gyakorisága rendkívül megnőtt, míg ez a betegség, 1920 előtt, jobbára ismeretlen volt. A könyv kiváltképpen az ösztrogén hatású vegyületekkel foglalkozik, s azt hangoztatja, hogy a termékenységünket három irányból érik lényeges hatások, ezek: a./ a fitoösztrogének, amelyeket növényi táplálékok útján veszünk magunkhoz (pl. szója, alma, cseresznye, búza, borsó stb.); b./ a növényvédő szerek egy nagyobb csoportja (pl. klórozott szénhidrogének – DDT, endoszulfán, lindán stb. – állati zsírokban; atrazin ivóvízben; stb.), amelyek kapcsolódni képesek a szteroid hormon-receptorokhoz, és ezen az úton okoznak különböző betegségeket; c./ a fogamzásgátlók, amelyekkel családtervezünk.

Nos, – a halomra döntve minden korábbi feltételezésemet – ez utóbbival kapcsolatban éppen most véltem megérteni az országos tisztiorvos-asszonyt. Bevallom persze, nem vagyok a dologban teljesen nyeretlen. 1997-ben jelent meg egy cikkem – szegediekkel – a Comparative Biochemistry and Physiology nevű lapban, a rovarokban előforduló progeszteronról, öszradiolról és tesztoszteronról. Miközben Colborn listáján töprengtem, visszalapoztam a Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség 1987-es listáját és látom a tuti biztos rákkeltők között – ahol még növényvédő szereknek se híre, se hamva – a szteroid és nem szteroid szerkezetű ösztrogén-hatású vegyületeket, amelyeket klimaxos eredetű problémák kezelésére használnak és fogamzásgátlásra. Megállt bennem az ütő. Riadtan kaptam gyógyszertan könyvhöz, különlenyomat-gyűjteményhez, nyúltam az Internethez, barangoltam be az adatbankokat. Rákkeltőnek minősítik a DES (Dienoestrol*), ethynilestradiol (Microfollin*, kombinációkban: Anteovin*, Bisecurin, Cilest*, Femoden*, Ovidon*, Marvelon*, Mercilon*, Minulet*, Novynette*, Regulon*,  Rigevidon*, Triquilar*, Tri-Regol*) és mestranol hatóanyagokat. A konjugált ösztrogéneket közül a Premarin az USA-ban és Ausztráliában komoly megdöbbenést váltott ki, amikor kiderült, hogy a több millió nő által, csontritkulás miatt szedett gyógyszer vemhes kancák vizeletéből készül és a pontos összetétele nem is ismert. A gyógyszer-kombinációk progesztogén partnerei közül a norethiszteron (Estracomb TTS*, Norcolut*, Kliogest*, Trisequens*) kapott ide besorolást. Mikor a Sax-Lewis-féle teratogéng listát ellenőriztem találtam meg néhány továbbit: az ösztradiolt (Estracomb TTS*, Estraderm TTS*, Estrofem*, Kliogest*, Trisequens*), a norethinodrelt (Infecundin), a norgestrelt és az allylestrenolt (Turinal*). A legújabb típusú fogamzásgátlók közül viszont a desogestrel (Marvelon*, Mercilon*, Novynette*, Regulon*) és gestoden (Femoden*, Minulet*) a véralvadásban okozhat problémát 2-3-szorosára növelve a trombózis rizikóját.

Tisztában vagyok vele, hogy az ösztradiol és a progeszteron természetes előfordulású anyagok, s nem is ezzel lehet elsősorban a probléma, hanem annak a rendkívül finom szabályzási mechanizmusnak a barkácsolásával, amivel a Teremtő Evolúció vázolja fel a reprodukción keresztül a jövőt. Ezek a fogamzásgátlók sem lehetnek közvetlenül (!) rákkeltők, csupán elvárt hatásukon kívül növelik bizonyos típusú emlő- és méhnyakrák kockázatát, miközben a petefészek és a méhnyálkahártya daganat előfordulásának valószínűségét csökkentik; vagy növelik ugyan a szív- és érrendszeri megbetegedések számát, azonban csökkentik a csontritkulás következtében előforduló combnyaktörés rizikóját. A 22-es csapdája. Lehet, hogy erre vonatkozott Ildikó sóhaja? Ez így már tökéletesen érthető lenne!

Az említett cikkemben, a felsorolt vegyületekkel is dolgoztam, és kiderült, hogy rovarokra nincsenek kimutatható hatással. Milyen különös a kutató sorsa, olyan vegyületeket keres, amely a rovarokat pusztítja el, de ami az emberekre nem veszélyes és az ellenkezőjét találja. Maradjon azért közöttünk, rovaroknak erről egy szót se.

 

Jegyzetek: a A kijelentés mögött ott húzódik Ildikó megérzése – amit telefonban árult el Mottl Ágnesnek –, hogy a Magyarországon élő, 30 év feletti emberek zsírszövetében hazánkban is kimutatható lenne a lindán; b Az elektrolízis üzemekben a kősóból felszabaduló klórgázt valahogyan hasznosítani kell; c1996-os forgalma szerint a világ hetedik legnagyobb agrokemikáliákat gyártó vegyipari cége. d Dánia 1994-ben betiltotta: az atrazin, cyanazin, hexazinon, lindán, paraquat, propaklór, thiabendazol; 1997-ben kiebrudalta: a 2,4-D, dazomet, diazinon, diklobenil, diklórprop, diklórprop-P, maleinsav-hidrazid, MCPA, mekoprop, mekoprop-P, tiofanát-metil, ziram; 1998-ra betiltja: a kaptán, deltametrin, diklórfosz, diquat, fenarimol, guazatin, iprodion, thiram, trifluralin, vinclozolin növényvédő szer hatóanyagokat; e Szállítják ezeket persze mások is, csak a formaságokra jobban ügyelve, pl. Franciaország (Elf Atochem Agri) metilparationt és Svájc (Ciba-Geigy) atrazint; f A méh nyálkahártya-szigeteinek méhüregen kívüli megtapadása; g Az utódokban megjelenő genetikai károsodás; *A jelölt készítmények megtalálhatók a Pharmindex 97/98-as kompendiumában.

 

(kézirati verzió)