Fatelepi szuvenír: PCP

Peszticidek nemcsak táplálékainkon és ivóvizeinken keresztül juthatnak el hozzánk, de „grátisz” kaphatjuk építési faanyagainkkal, néha új ruhánkkal, szőnyegünkkel, esetleg csomagolóanyagainkkal. A PCP és hűséges szatellitja, a HCB efféle láthatatlan ajándék.

            A fa értéke készleteink kimerülésével egyre nő. Ősidők óta mindenféle élőlény pályázik rá, de leginkább a farontó gombák és rovarok jeleskednek e tevékenységben. Tétlenségünk kegyetlenül a zsebünkre megy, ha fateleptulajdonosok vagyunk. Kezelik is vagy száz éve mindenfélével a síneket összefogó talpfákat, a villany- és sürgönyoszlopokat, meg a többieket. A lényeg, hogy olcsó legyen a lütyő, s lehet is, mert ma már úgy kapjuk adományként a házépítéshez, hogy nem verik nagydobra, mit használnak. Kezdetben a szén- vagy fakátrány fenol-származékaiból készített párlatot – a kreozotot – alkalmazták erre a célra. Mindenféle mikroorganizmust elpusztított, beleértve a rovarokat is, afféle életirtónak (úgynevezett germicidnek) nevezhetnénk. Hovatovább egéren bőr- és tüdőrákot okozott, majd az emberi bőrrákkal is kapcsolatba hozták, de a fölöttébb megfontolt (ne mondjam azt, hogy kissé elbátortalanítva már aggályosan határozatlan) IARC az emberi szervezetben csak valószínűsíti rákkeltő hatását.

 

Faanyag-védelem

            Úgy negyven éve a faanyagkezelés jókora ipari üzletté vált. Ma körülbelül száz nagy cég évente száz tonna vegyületet juttat el azon keresztül otthonainkba, s a kezeléseknek se szeri, se száma (egyesek szerint több mint 150 000 féle készítményt használnak). A faanyagvédelem monumentális melléfogásokat tudhat magáénak: a dieldrint és lindanét, amelyeket termeszek irtására, valamint a PCP-t és a TBTO-t (tributil-cinkoxid), amelyeket fungicidként alkalmaztak. Valamennyiről tudunk már valamit, illetve az eleddig ismeretlen TBTO (szintén a POP-vegyületekhez tartozik) – amelyet főként hajók faanyagának kezelésére használtak – a kürtcsiga, majd a delfinek szexuális fejlődésében okozott súlyos zavarral hívta fel magára a figyelmet. Az észak-amerikai delfinpusztulás okaként szintén ezt a fakonzerváló szert mutatták ki, amennyiben a delfinek lipidgazdag szerveiben, így a csontvelőben felgyarapodva gátolták az immunrendszer hatékonyságát, minekutána az enyhe betegségeket okozó vírusok halálos kimenetelű járványként söpörtek végig az állományon. A TBTO-val kezelt faanyag a lakásainkban is kipárologtatja fölös tartalmát és egyes mérések szerint az azt belélegző gyerekek közel huszonötször akkora napi dózisban részesülnek belőle, mint a védőeszközökben dolgozó gyári munkások. Ma így nyolcvan cég háromszáz különböző néven forgalmaz lindane-tartalmú impregnálószert, amelyet vízzel érintkező faanyagok (például csónakok) kezelésére használnak. A PCP-vel kezelt faanyagból készült házak porában is megjelenik a hatóanyag (mértek 3 ppm-et is) és két és fél hónap múlva még szinte változatlan (95 százalék) a kibocsátott mennyiség.

A PCP

            A harmincas évek közepén felfedezett PCP – korai történetét homály fedi – teljes neve pentaklór-fenol. Gyártja a Dow (Penta, Dowicide) és a Monsanto (Santobrite). Egy személyben herbicid, fungicid és inszekticid. Vágjunk mindjárt kissé türelmetlenül a közepébe: tüdő-, vese- és májkárosodást, bőrön keresztül felszívódva pedig dermatítiszt okozhat. Egérben májrákot indukál. Az IARC az emberi szervezetben valószínűsíti daganatkeltő hatását. Ezen kívül teratogén: a kezelt állatok torzszülött utódokat hoznak a világra, ha időközben nem vetélnek el (embrió- vagy fetotoxikus hatások). A PCP-üzemben dolgozó férfiak spermájából szintén kimutatták, ugyanakkor mitokondriális aberrációkat is okoz és egyben mutagén. Lipidgazdag szövetekben felhalmozódik és az anyatejbe is belekerül. Ennek ismeretében a papírgyártásból is kivonták, ahol a papírmassza kezelésére használták. Ez így önmagában is sok, de a valóság néha további meglepetéseket és összefüggéseket is rejteget. A technikai tisztaságú PCP 88 százalékos tisztaságú és a riasztóbbnál riasztóbb szennyeződések mellett 1-2000 ppm dibenzo-dioxinokat és 6 százalék HCB-t (hexaklór-benzént) tartalmaz. A teljes képhez hozzátartozik, hogy további öt növényvédő szer technikai hatóanyagáról feltételezik, hogy HCB nevű gyártási szennyezést tartalmaz: a quintozenéről, a chlorothalonilról, a chlortalról, a picloramról és a PCP – ről.

HCB, a hűséges kísérő

            A HCB-t a hetvenes évek előtt Hollandiában és Törökországban gombaölő szerként (Voronit) is alkalmazták. Elképesztően stabil molekula: bioakkumulációra és biomagnifikációra egyaránt képes. A szervezetből az anyatejjel ürül ki. Lindane-ból patkányban is képződik, mint bomlástermék. A nyolcvanas években megdöbbentő HCB mennyiségeket mértek Csehországban (Morvaország), Németországban, Olaszországban, Spanyolországban és Görögországban élő emberek zsírszöveteiben. A HCB egérben, patkányban és emberben májrákot okoz, továbbá van egy különös hatása is: a hirzutizmus nevű betegséget idézi elő, amely a test egyes felületein rendkívül erős szőrképződést jelent. Az újszülött saját apját „megszégyenítő” gyapjas-bozontos szőrzettel jön a világra. Ez a tünet egy mellékvesekéreg-betegség kísérőtüneteként, az úgynevezett Cushing-betegségnél is előfordul. A PCP-t Magyarországról az EPA listája szerint 1986-ban vonták ki. A PCP és HCB egyaránt a hormonális egyensúlyt megzavaró vegyületek körébe tartozik.

 

Raktári védelem

            Nos, előre nem látott – illegális és nem invitált – vendég érkezhet a házba a faanyaggal, de például az új szőnyegünkkel is. 1997-ben arról értesülhettünk, hogy a Magyarországon forgalmazott keleti szőnyegek egyikéből-másikából DDT-t mutattak ki. A gyártók féltek a ruhamoly kártételétől és jó megoldásnak tartották a szőnyegeket DDT-vel impregnálni. Nincsenek egyedül a megoldással. A szőnyeggyártásban előszeretettel használnak rovarirtó szereket a raktáron lévő termékek védelmére. Köztudott, hogy az amerikai hadseregben a ruházat lindane-t és Angliában a textíliák permethrint tartalmaznak. A permethrin a rovarirtó szereknek a hetvenes években kifejlesztett generációjához tartozó piretroid. Hazánkban is használják a legkülönbözőbb célokra. A permethrin az EPA 1993-as listája szerint emberen valószínűleg rákkeltő. Pontosabban az emberi fehérvérsejtek osztódásakor kromoszóma-rendellenességeket okoz, ezért clastogén ágensnek minősítették. A nyolcvanas évek elején a zsákok és a zacskók kezelését is jó ötletnek tartották a raktári rovarkártevők elleni termékvédelemben. Főtt is a feje emiatt egyik-másik szabadalomra érzékeny potentátunknak. Mindehhez érintő (értsd: kontakt)hatás, alacsony akut mérgezőség és perzisztens hatóanyag kerestetett. A klórozott szénhidrogének pontosan ilyenek. Nincs róla tudomásom, hol jutott el a gyengécske ötlet az „élvezetes” megvalósításig. Tény viszont, hogy némely ázsiai eredetű zsákos rizs különös szagot áraszt, amely sem a rizsnek, sem a zsákvászonnak nem sajátja. Édeskésen dohos, mint a DDT és a HCH szaga, ami ettől függetlenül lehet izgalmasan párosított a bengáli gyömbér (d-limonén), az avasodó mogyoró (aflatoxin) vagy a füstölt húsok (benzpirének) ízével, ha már végképp az elmúlás mélabújára hangolódtunk.

(ET verzió)